Girugamesh (2014.05.28 ~ Club 202)

A Girugamesh az évet indító “minden hónapra egy koncert” maraton zárásaként, május 28-án járt nálunk és míg az előző négy koncertnél lehetett sejteni, hogy kb. mennyien leszünk és be is jöttek a tippek (Church Of Misery – a főzenekar miatt sokan, An Cafe – iszonyat kevesen, Miyavi – korrekt kis tömeg, Teen Top – elképesztően nagy tömeg), addig a Girugamesh esetében nem igazán lehetett belőni előre, hogy mennyien lesznek rájuk kiváncsiak. Az An Cafe féle kétszáz körültől, a Miyavi-s 500 pluszig bármi lehetett volna, de a valóság végül a kettő közt, 300 körül alakult.

Ami persze ahhoz képest erős visszaesés, hogy 2011-ben, mikor először jártak nálunk közel 700-an voltak rájuk kiváncsiak, de hát közben történt egy-két dolog. Alapban nem vonz már ugyebár annyi embert a JRock (sajnos…), mint akkoriban, nomeg maga a Girugamesh is sokat változott. Itthon a korai, keményvonalas zenéik miatt lettek nagy kedvencek annak idején, ez viszont úgy igazából utoljára a 2008-as lemezükön (Music) volt jelen, az utána kijött Now lényegesen könnyedebb anyag lett, az akkori turné alapját képező Go meg aztán pláne. És nem csak populáris volt hanem, nos.. nem is az volt a legjobb lemezük, valljuk be. De az akkori koncertet elvitte a hátán a közönség rajongása a korábbi zenéikért és mindenki szerencséjére végül élőben is sokkal inkább ezek voltak előtérben, a Go pedig alig-alig került elő.

Ezután viszont jó ideig nem hallatott magáról a csapat, legalábbis újabb kiadványok formájában nem. Legközelebb csak 2012 nyarán jelentkeztek újra egy kislemezzel, amit két újabb után tavaly novemberben, azaz majdnem három évvel a 2011 januári Go után követett végre album is. Az ilyen hosszú szünet pedig eléggé meg tudja csappantani a mindig új impulzusokra éhes rajongótábort, főleg akkor ha az előző két anyag sem volt már az igazi. És ebben az esetben is ez történt: míg annak idején érezhetően a Girugamesh volt itthon az egyik fő favorit a japán rock színtérről, mára eléggé a háttérbe szorultak… ami azért szomorú, mert az új album, a Monster nagyon jó lett. A régi durvuláshoz persze nem tértek vissza, de az utólag inkább útkeresésnek tűnő Now / Go periódus gyengébb, erőtlenebb szerzeményeinek nyoma nincs. Olyan az egész, mintha ezt a majd három évet arra használták volna, hogy kiagyalják, hogy pontosan mit is akarnak ők csinálni és csak azután hozták volna össze az új anyagot, hogy biztosak lettek a dolgukban. Ennek köszönhetően a Monster egy elődjeihez hasonlóan populáris, de összehasonlíthatatlanul erősebb anyag, egy olyan zenekartól, amelyik érezhetően tudja, hogy mit akar csinálni és amelyik érezhetően szereti is azt amit csinál.

Ezek után én speciel jobban vártam ezt a mostani koncertet, mint annak idején az elsőt és szerencsére nem is kellett csalódnom… igaz, végülis az sem volt egy rossz koncert, sőt, kifejezetten jó élményként maradt meg, de a mostani mégis sokkal összeszedettebb volt és maga a zenekar is sokkal jobban együtt volt a színpadon, végig látszott rajtuk, hogy végtelenül élvezik azt amit csinálnak és hatalmas lelkesedéssel játsszák a dalaikat. Vagyis élőben is pont azt a benyomást keltették, ami a Monster alapján is kialakult a hallgatóban. És talán az sem véletlen, hogy míg legutóbb alig-alig került elő az aktuális album, addig most a 11 számos új lemezről (mert az intrót most ne számoljuk ide) hét dal is felbukkant. A maradék pedig szépen el volt osztva a többi album közt: a legrégebbi dal a setlistben az ős-klasszikus owari to mirai volt, és habár az első, 13’s Reborn-ról most csak ez szerepelt, de ezt leszámítva minden nagylemezről előkerült két vagy három szám. Vagyis amolyan Live Best Of volt a koncert… aminek egyébként jó eséllyel az is volt az oka, hogy legfrissebb kiadványként márciusban pont, hogy egy Live Best címen futó albummal rukkoltak elő. Amin egyébként a mi koncertünkhöz hasonlóan 19 dal szerepel, igaz, a felhozatal azért jópár ponton eltér attól, amit mi láthattunk élőben.

Node vissza magához a koncerthez: azt már említettem, hogy a zenekar óriási lelkesedéssel  játszott, de szerencsére nem csak ők hozták a maximumot, hanem a közönség is újfent kiváló volt, de mondjuk ezzel soha nem szokott az itthoni JRock koncertek esetében gond lenni. Vannak olyan műfajok, amiben eléggé kis punnyatag tud lenni a hazai közönségünk, de a vk, vagy úgy általában az ázsiai zenei közösség nagyon nem ilyen: még a legkisebb koncerteken is elképesztően lelkes mindenki és ezzel sok esetben sikeresen ellensúlyozzák a nem túl egetverő létszámot… ahogy történt ez most is. Persze ehhez azért kell az, hogy a koncert is jó legyen és jelen esetben is ez volt a helyzet, már maga a kezdés is tízpontos volt: a Break Down és ez egyik újlemezes favorit, a Drain megadta a kezdőlökést és felspannolta a közönséget és később is jó érzékkel osztották be a lassabb, vagy éppen középtempós dalokat és a pörgősebb, bulizós szerzeményeket. Tudták, hogy mikor kell visszakapcsolni nagyobb fordulatszámra és ennek köszönhetően pörgős és pont kellően változatos volt a koncert és a tempóban visszafogottabb részeknél sem ült le egyáltalán.

Előkerült jópár olyan közkedvenc, mint a Patchwork, a Dirty Story vagy éppen a Crazy-Flag, de az igaz favoritot a főblokk majdnem-végére hagyták: az Evolution volt természetesen a koncert legnagyobb dobása, az a szám, ami annak idején szinte megbújt a 2008-as Music albumon, nem volt hozzá se kislemez, se videó, se semmi egyéb felhajtás, aztán mégis a csapat legnépszerűbb dala lett. Ami nem csoda, még így évekkel később is ugyanúgy üt a dallamosság, a zúzda és az okosan használt elektronika veszedelmesen jól kitalált és megírt keveréke… nem csoda, hogy idén, a már említett Live Best albumhoz időzítve végre megkapta a dal a jól megérdemelt saját PV-t.

Igazából mindössze két apró gond volt a koncerttel, melyek közül az egyik ugyebár a helyszín volt. A Concerto által szervezett koncertek mind itt vannak a Club 202-ben, ami jó hely… úgy 400-500 fő felett. Az alatt ellenben kicsit hangulatgyilkos tud lenni a hatalmas teremben elvesző tömeg, legyen az bármennyire lelkes és aktív is. És habár annyira nem volt zavaró a dolog, mint az An Cafe kétszáz fős pangása esetében, de azért kétségtelen, hogy egy kisebb helyen még lehengerlőbb élmény lett volna a koncert. A másik probléma pedig a Zecchou Bang! hiánya volt. Jó, oké, ez lehetne ilyen “nem játszották a kedvenc számom!!!44!!4” hiszti is, de, az, hogy kimaradt azért volt eléggé meglepő, mert nem csak, hogy az egyik legutóbbi, videóval is megtámogatott kislemezdalukról van szó, hanem az egyik legjobb, meg főleg: legbulizósabb számukról is az utóbbi pár évből. Persze, ezek igazából csak apró szépséghibák, így is egy pokoli jó és emlékezetes koncertet láttunk és szerintem maximálisan elégedetten ment haza mindenki a jó másfél órányi party-rock után.

A kérdés viszont, hogy mennyire lesz folytatás… amikor elkezdődött az év eleji koncertmaraton, akkor is ez volt a nagy kérdés és most, a végeztével is maradt a dilemma. A Church Of Misery és a Teen Top koncertet ugye most nem érdemes idesorolni, mert más világ mindkettő, de a három JRock koncerten pont olyan szintű volt a látogatottság, hogy kb. képtelenség kitalálni ez alapján, hogy mennyire érdemes arra várni, hogy jöjjenek még felénk hasonló zenekarok. Persze Miyavira így is sokan voltak kiváncsiak, így ő jó eséllyel benéz majd legközelebb is hozzánk, de a másik két koncert… Annyi világos, hogy az egykori, nagyobb JRock előadóknál standard 600+ ember már a múlté, de ez a mostani még mindig nem volt annyira kevés, hogy teljesen esélytelenné tegye a folytatást, csak hát a kérdés, hogy melyik Európába látogató zenekarok azok, akiket el lehet hozni úgy Budapestre, hogy ne legyen kb. borítékolható az anyagi bukás. Meglátjuk majd, addig pedig maximum maradnak a külföldi koncertes kiruccanások, mint például a Born / Lycaon vagy a sukekiyo turné majd idén ősszel. Végül pedig… setlist és exkluzív fotógaléria! (Plusz olvasnivalónak pedig: Girugamesh interjú 2011-ből)

setlist:
01.Break Down  (Music)
02.Drain  (Monster)
03.Voltage  (Monster)
04.Incomplete  (Monster)
05.Antlion Pit  (Monster)
06.Crazy-Flag  (Girugamesh)
07.Mission Code  (Go)
08.Patchwork  (Girugamesh)
09.suiren  (Now)
10.Resolution  (Monster)
11.Dirty Story  (Now)
12.Live is Life  (Monster)
13.Never Ending Story  (Go)
14.Evolution  (Music)
15.Alone  (Monster)

Encore:
16.Border
17.owari to mirai  (13’s Reborn)
18.kowareteiku sekai  (Girugamesh)

Koncertfotók: Árvai Réka