Főoldal » Cikkek, Feature, JPop » 2013 JPop szemszögből

2013 JPop szemszögből

A 2013-as év a japán pop világában több-kevésbé a papírforma szerint alakult, vagyis az év (számomra) legjobbnak bizonyult lemezei nagyrészt a már az évek óta stablian a kedvencek közé tartozó előadóktól érkeztek (de azért volt pár kellemes meglepetés és új kedvenc is), nomeg az eladási listákat is jórészt ugyanazok tarolták le, akik teszik ezt évek óta folyamatosan.

Utóbbiban kategriában ugyebár továbbra is az AKB48 (és ilyen-olyan mutációi), valamint az Arashi és az EXILE vitte a csúcspozíciókat. Főleg a kislemezek közt, ahol az év végi top 10 helyezésből egyet az EXILE, kettőt az Arashi a többit pedig mind (!) az AKB klán zsebelte be. Nagylemezeknél ellenben azért már változatosabb volt a felhozatal:

arashilove_102301.Arashi: LOVE
02.B’z: B’z The Best XXV 1988-1998
03.B’z: B’z The Best 1999-2012
04.FUNKY MONKEY BABYS: Funky Monkey Babys LAST BEST
05.NMB48: Teppen Tottande!
06.Amuro Namie: FEEL
07.Kanjani8: JUKE BOX
08.EXILE: EXILE BEST HITS -LOVE SIDE/SOUL SIDE-
09.Superfly: Superfly BEST
10.Tohoshinki: TIME

És míg nekem az Arashi / EXILE párossal nincs különösebb bajom, addig ezzel az évek óta tartó, mindent elsöprő és rhymeberry_superelárasztó és nem csillapodó AKB, meg úgy általában tinilánykacsapat őrülettel nem igen tudok mit kezdeni. Jellegtelenek és zeneileg többnyire teljesen értékelhetetlenek. Majdnem mind. Mert azért a megszámlálhatatlan tökugyanolyan csapat mellett azért szerencsére van pár érdekesebb is: Ott van ugye mindenek előtt az évek óta stabilan kiszámíthatalan és nagyon, de nagyon WTF BiS, a közelgő debütalbum miatt pont nemrég emlegetett, az idol-pop és a hagyományos heavy metal közt egyensúlyozó, aranyosan komolykodó Babymetal, valamint egy újonc csapat, a Rhymeberry. A 2011-ben indult négyes ránézésre nem sokban különbözik a többi tucat idolcsapattól, stílusban azonban egészen más, hip-hop és funk elemeket ötvöző vonalat képviselnek és elég egyértelműen az egy-két éve hallgatásba burkolózó Halcali nyomdokain próbálnak haladni… és habár komolyabb sikereket eddig nem értek el, zeneileg azonban nagyon jó úton haladnak:

De visszatérve az igazi nagy tavalyi kedvencekre: az évet az m-flo nyitotta, akik a Neven albummal hibátlanul folytatták a 2012-es visszatérő lemez, a Square One maximálisan party-kompatibilis irányvonalát és utána, a Works Best V kollab és remix válogatással még emelték is a tétet és nem csak JPop, hanem klub-barát elektronika terén is ez a lemez-páros volt az év egyik legnagyobb dobása.

És ha már az avex kiadónál vagyunk: a cég Nagy Hármasából Koda Kumi és Ayumi Hamasaki (ha a feldolgozásokat, best ofokat és újrakiadásokat nem számoljuk) csak kislemezekkel jelentkezett tavaly, az előbbi hozta a tőle megszokott stílust és színvonalat (főleg a Touch Down sikerült emlékezetesre, de a többi új dal is korrekt lett), utóbbi pedig… nos, évek óta nem nagyon tud igazán jól eltalált zenéket összehozni, habár a Feel the love (DJ Hello Kitty remix) a maga módján egész jópofa kis party-sláger lett. A harmadik “Queen Of JPop”, Namie Amuro, azonban a nyáron kihozott Feel-el az év egyik legjobb lemezét hozta össze, amivel, a nyilatkozatokból itélve, egyre tudatosabban a saját útját járva távolodik el a japán pop bevett sabonjaitól és igyekszik maximálisan modern és nemzetközi színvonalú klub-popot készíteni. Sikerrel:

namie_feel_cd ayumi_feel_dvd kodakumi_tmp_Summer_Trip_CD

Az év, legemlékezetesebb, férfi popelőadóktól származó lemezeiről pedig igazából nemrég volt egy külön cikk, ahol a négy, talán leginkább várt és alig egy-két hónap eltéréssel megjelent albumról részletesebben megnéztük, hogy mitől voltak jók, vagy éppen rosszak, szóval most csak gyorsan, ismétlésként: az év ebből a vonalból legjobb és egyben legméltatlanabbul elhanyagolt lemeze egyértelműen Akanishi Jin nevéhez fűződik, akinek a #Justjin című második szólóalbuma megintcsak egészen kiválóan sikerült. Daichi Miura és a négyfősre fogyott Kat-Tun hozta az elvárt szintet, korrekt, nagyon jól összepakolt lemezekkel, az EXILE holdudvarába tartozó Generations ellenben a hibátlan felvezetés után egy egészen csapnivaló anyagot adott ki. Mellettük volt még Tomohisa Yamashita album is (A Nude) szintén ugyanabban az időszakban, amiViszont ha már EXILE: a tavalyi év olyan szempontból is érdekes volt, hogy mostanra jutott el addig az egykor egyszerű énekes-táncos popcsapatként induló EXILE köré kiépült, mostanra férfi és női előadók egész sorát felvonultató produkciós cég, hogy gyakorlatilag egy újabb, a Johnny’s, AKB és egyebek mellé felnőtt szórakoztatóipari mini-birodalomról beszélhetünk az esetükben.

yamapi_anude akanishijin_justjin_reg kattun_kusabi_regular

A bevezetőben emlegetett újoncok közt pedig a legizgalmasabb, legigéretesebb társaság egyértelműen a (szintén az avex kiadóhoz tartozó) öt tagú lánycsapat, a FAKY akik mind zeneileg, mind kinézetben igyekeznek valami új, egyedi színt vinni a japán popéletbe és habár (a hivatalos debütjük előtt) még csak két dalt hoztak össze, azokkal máris tömegeket tudtak megnyerni maguknak. Az idei év nagy kérdése ezek után az lesz, hogy az áprilisra esedékes első mini-albummal sikerül-e tartaniuk az eddigi masszív színvonalat, valamint, hogy a megszokott JPop kliséktől elütő stílusukkal összejön-e nekik az igazi áttörés is? Majd meglátjuk, de egy biztos: a JPopnak mindennél nagyobb szüksége van ilyen, az átlagtól több-kevésbé elütő, stabilan magas színvonalat képviselő előadókra.

Mellettük egy másik újonc lánycsapat, a már megintcsak avexes VIVIVID is igéretesnek tűnik eddig, a kicsit furább vonalról pedig a Charisma.com-ra kell majd odafigyelni, akik eddig egy kiskiadós albumot hoztak össze:

faky_girldigger_group vivivid_jkt_nyuko1112_out charismacom_1st

És akiket még meg kell említeni: a második nagylemezét tavaly kiadó, majd még egy eléggé fura kislemezt is összehozó Jasmine, az egyre jobb zenékkel előrukkoló AAA, a mindössze egy (de legalább zseniális) kislemezt összehozó Puffy és a Perfume / Kyary páros akik nem csak, hogy túlélték a fénykorát pár évvel ezelőtt élő japán electropop mániát, hanem tartósan bebetonozták magukat az ország legnépszerűbb előadói közé. Nomeg persze ott van még Tomoko Kawase, aki mindkét alteregójának bőrébe bújva adott ki tavaly új lemezt: a rockosabb Tommy heavenly6-ként egy nem rossz, de nem is túl emlékezetes albumot hozott össze, a poposabb Tommy february6 alteregó azonban megújult és az eddigi nagyon-nagyon retro hangzást a háttérbe szorító Tommy Candy-Shop Sugar-Me tele volt olyan kis potenciális klubkedvencekkel, mint a Sugar-Me és a Runaway:

puffy_datsudystopia_reg AAA_PARTY_IT_UP__CD_only_0302 tommyh6_ice_cd

Szóval egyáltalán nem volt ez egy rossz év, sőt. Mert habár nem dömpingszerűen dőltek a nyakunkba a jobbfajta megjelenések, legalább ami volt, az kárpótolt a hallgatókat mindenért. De azért ettől függetlenül reméljük az idei még pörgősebb, izgalmasabb lesz, amire szerintem, a japán popipar egyre látványosabb változásával és átrendeződésével együtt szerintem elég jó esélyünk van. Szóval érdemes lesz figyelni a híreket, a Best Of 2013 sorozatuk következő, pár napon belül esedékes záródarabjában pedig az összes eddig nem emlegetett műfajt vesszük majd végig.

Szólj hozzá

© 2002-2016 SoundOfJapan+ · RSS · Japán és ázsiai zene + szubkult · Közösség: SoundOfJapan+ Fórum