A Crossfaith jó rég, 2012 őszén járt nálunk, még szinte tökismeretlen csapatként és azóta ugye elég sok minden történt velük. Kijött két nagylemez, több EP, nemzetközi szinten is bekerültek a műfajuk elitjébe, világszerte a legnagyobb fesztiválokon játszanak és azokon kívül is rendszeresen turnéznak mindenfélé. Európában is szokszor jártak, azonban hozzánk 2012 óta Bécsnél nem jutottak közelebb. Az első pár turnét még előzenekarként nyomták le, azóta azonban már főzenekarként is végigjárták párszor a kontinenst, Budapestre viszont most megint előzenekari státuszban tértek vissza. Ami alapjáraton kicsit csalódás volt a rajongók számára, mivel ez ugye azt is jelentette, hogy kevesebbet játszanak majd, de mint kiderült a dolognak megvoltak a maga előnyei is.
A Crossfaith a headliner turnékat ugyanis mindig az albumok megjelenése utánra időzíti (ilyen lesz az őszi is amikor megint csak Bécsig jönnek) és ezeken a koncertek anyaga is mindig az aktuális lemezre van kihegyezve. A mostani turné viszont nem megjelenéshez kapcsolódott és egyrészt fesztiválos fellépésekből állt, másrészt olyan koncertekből, ahol más csapatok turnéihoz csatlakoztak be egy-két buli erejéig, szóval inkább arról szólt az egész, hogy új rajongókat szerezzenek… amire meg persze, hogy az a legjobb megoldás, ha előszedik a legjobb dalaikat és azokkal szépen, annak rendje-s-módja szerint ledózerolják a közönséget. Ahogy ez történt nálunk is. Ide az Underoath turné beugró nyitózenekaraként jutottak el és ahogy a többi állomásra, hozzánk is egy best of szerű setlist-el érkeztek, ami tele volt régi nagy kedvencekkel. Olyannyira, hogy még a két legfrissebb kislemezdal, a The Perfect Nightmare és a Wipeout is kimaradt, helyette viszont tripláztak a 2012-es Zion EP-ről és rögtön kezdésnek lenyomták az abszolút közönségkedvenc Monolith-ot, ezzel berobbantva a hangulatot és azzal együtt a tombolást az első sorokban.
A hazai rajongói keménymag ugyanis már ekkor is ott tombolt a színpad előtt, de hamarosan elég szépen megtelt a terem és elképesztő hangulatban ment le a koncert, moshpittel, tánci-táncival, együtténekléssel és egyéb csudaságokkal. Nem tudom, hogy mennyien ismerték őket régebbről (valószínűleg azért sokan, mert tényeg elég nagy nevek lettek időközben a színtéren belül) és mennyi embernek volt ez az első találkozása a zenekarral, de szerintem mindenkit pillanatok alatt megvettek kilóra a durvulós metalcore-t és a bulizós elektronikát pofátlanul egyedi és telitalálat módon ötvöző zenéjükkel. Ez egyébként olyannyira működött, hogy utólag még a Dürer sokat tapasztalt biztonsági őrei is, akik nyilvánvalóan nem rajongóként voltak ott, is teljesen belelkesedve magyarázták, hogy hát ez mekkora jóság volt már, meg, hogy még ők is mennyire jól elbuliztak a terem végében. És ők is pont azokat a dolgokat emelték ki, amik tényleg a Crossfaith erősségei: egyrészt hogy sokan vannak még, akik keverik az elektronikát és a durvulós rock/metal hangzást, de nem nagyon van más, aki az arányokat ennyire jó érzékkel eltalálva tenné ez, másrészt meg, hogy egész egyszerűen elképesztő az az energia, ami árad a színpadról, ahogy a zenekar 100%-osan odateszi magát az első pillanattól az utolsóig.
Szóval ja, ha az volt a cél, hogy ezekkel a koncertekkel meggyőzzék az őket eddig nem ismerő embereket arról, hogy érdemes odafigyelni rájuk, akkor ez eléggé nagyon jól sikerült. Végül egy kicsit több, mint 50 percet játszottak, de ez annyira tömény volt, hogy igazából nem tűnt kevésnek és a 2011-es, minden koncertjük kötelező kellékének számító The Prodigy feldolgozás Omen-től kezdve tavaly év végéig elég szépen lefedték az eddigi pályájukat és kb. minden kiadványról előkerült egy-két dal. Mindenkinek voltak persze olyanok, amiket még szívesen hallott volna, én pl. az élőben egészen zseniális Wildfire-t hiányoltam egy kicsit, node ennyi időbe nem lehet minden közönségkedvencet belesűríteni, nomeg így is olyan kompakt és kerek egész volt a koncert, hogy értelme nincs azon elmélkedni, hogy még ezt hova lehetett volna fokozni.
És míg 2012-ben egy már relatíve kezdőként is nagyon jó zenekart láttunk, most már egy vérprofi, kiforrott csapat érkezett hozzánk, akiknél viszont a kezdeti energiából és közvetlenségből szerencsére semmi nem veszett el az évek során. Sokan máig a Zion EP körüli időszakot tartják a Crossfaith zenei csúcsának, de az újabb dalok közt is vannak bőven olyanok, amik hozzák azt a szintet, nomeg élőben még az amúgy kevésbé telitalálat számaik is félelmetesen jól működnek, szóval alkalomadtán a régebbi rajongóknak is nagyon, de nagyon érdemes megnézni őket. Az őszi turnén ugyebár sajna kimarad Budapest, de remélhetőleg ennek a koncertnek a sikere után most már előbb-utóbb azért csak eljutnak hozzánk főzenekarként is.
Across The Future 2018 Tour @ Budapest
Monolith (Zion EP, 2012)
Rx Overdrive (New Age Warriors EP, 2016)
Freedom (Freedom EP, 2017)
Jägerbomb (Zion EP, 2012)
Omen (The Dream, The Space, 2011)
System X (Xeno, 2015)
Xeno (Xeno, 2015)
Counting Stars (Apocalyze, 2013)
Devil’s Party (Xeno, 2015)
Countdown to Hell (Apocalyze, 2013)
Leviathan (Zion EP, 2012)
