Folytatva a 2014-es évet összefoglaló cikkszériát… a mai témánk: a JPop! Ami eléggé erős, de kicsit fura évet zárt tavaly. Sok izgalmas kiadvány jutott a tavalyi évre, köztük pár nagyon erős (és néhány harmat gyenge) a nagy nevektől, de az év talán legnagyobb durranása kb. szó szerint a semmiből érkezett.
A Best Of 2014 cikksorozatunk többi részét itt találjátok.
Node első körben nézzük, hogy a Nagy Nevek mit csináltak 2014-ben.
CSAJPOP
Koda Kumi – Ő nyitotta az évet az egyik legjobb eddigi lemezével: a Bon Voyage tele van pokoli jó bulidalokkal (Show Me Your Holla, LOL, Crank Tha Bass, Touch Down), de egyébként is egy nagyon változatos, erős anyag. Amennyire nem szerettem korábban Koda kisasszony dolgait, annyira megváltoztatta ezt a legutóbbi 2-3 év. Ráadásul ezzel még nem volt vége: később a Hotel és Fever is lazán vitte tovább a Bon Voyage stílusát, színvonalát. Szóval a JPop dívák közül ő nyerte az évet.
Namie Amuro – Persze csak azért mert a 2013-ban iszonyat erős évet zárt Namie tavaly nagyon visszavett a tempóból: a balladás Best Of mellett megjelent kislemez közül az egyik előző évben digitlisan már megjelent dalokat tartalmazott, a másik pedig nem lett túl emlékezetes.
Ayumi Hamasaki – A hosszú éveken át mindenkit leköröző JPop Queen évek óta csak próbálkozik az egykori népszerűség helyrebillentésén, visszaszerzésén, nem sok sikerrel. Pedig a tavalyi próba, a Colours, ami hosszabb szünet utáni visszatérést jelentett a klubzenékhez, egyáltalán nem lett rossz, sőt. Az egy sor felkapott, nyugati producerrel közösen összehozott anyagon volt egypár kifejezetten jó party szám is (Feel The Love, XOXO, Lelio, Terminal), de ennek ellenére a toplistákon mégis eléggé elhasalt a kiadvány.
Koda Kumi: Show Me Your Holla
JOHNNYK ÉS NEM JOHNNYK
Kat-Tun – Nos, nekik nem ez volt a legjobb évük. Se az In Fact kislemez, sem a Come Here album nem hagyott mély nyomot, habár az utóbbi nem lett egy rossz lemez igazából, de csináltak ők már jobbat, sokkal jobbat is, még nem olyan rég is. Talán majd idén. De addig nézzük inkább, mit csinált az ex-tag…
Akanishi Jin – Nos. 2014 egyik első nagy hírbombája az volt, hogy lelépett a Johnny’s ügynökségtől és egy ideig bizonytalan volt, hogy hol és hogy folytatja, de pár hónap múlva máris új anyaggal jelentkezett… a Good Time kislemezt azonban azóta is inkább csak elfeledni próbáljuk, ellenben a novemberi mini, a Mi Amor már érdekesebb lett. Ez sem hozta még a korábbi két telitalálat szólóalbum szintjét, de ebben azért már volt potenciál, szóval majd 2015 dönti el, hogy mit bír kihozni a boyband-gyár volt fekete báránya az önállóságból.
Tomohisa Yamashita – A másik, az utóbbi években szólópályára lépett Johnny’s kedvenc sokkal jobb évet zárt. Az őszi You sem lett egy rossz album, de a nagy dobás a nyári, szándékosan a klubokat becélzó Asobi lett. Közismert helyi producerekkel (többek közt Shinichi Osawa és Yasutaka ‘Capsule’ Nakata) és ennek megfelelően party-favorit dalokkal (Back To The Dance Floor, Let It Go). Egyértelműen ez volt az év egyik kellemes meglepetése (amihez viszont videoklip sajna nem készült).
Akanishi Jin: Mi Amor
CLUBPOP
m-flo – A korábbi hosszabb kihagyás után visszatérő duó immár harmadik éve hoz össze minden év elején egy lemeznyi klubzenét mindenféle hírességek közreműködésével… idén többek közt Taeyang szállt be melléjük és megint egy nagyon jó kis album (Future Is WOW) lett a végeredmény, valahol a pop, electro, EDM és drum’n’bass keresztmetszetében. Kicsit mondjuk az előző kettő újrázásának tűnt a lemez, de azért így is jutott rá jópár emlékezetes dal (pl. a kicsit fura, Ayumis My Way, a Spark, a d.w.m, a FLY vagy éppen a döngölős She Got Me).
Daichi Miura – Két kislemez plusz egy feldolgozás album. Nem sok, főleg, hogy az egyik nem is saját zenéket tartalmaz, de a két kislemez legalább eléggé jófajta lett, a legemlékezetesebb dal róluk pedig a Bring It Down volt… zeneileg is, nomeg a minimalista, de mégis pokoli látványos, koreográfiára kihegyezett videója miatt is.
EXILE Tribe – A táncos-énekes EXILE fiúcsapat köré nőtt ügynökség tovább folytatta a sikersorozatát és zeneileg is határozottan egyre jobb irányvonalat lőnek be maguknak: a korábbi balladás-tucatpopos hangzást egyre gyakrabban cserélik a dögös klubzenékre. Tavaly évben a három nagy dobás a J Soul Brothers néven futó csapatuk kislemez sorozata, a The Second projekt első lemeze és Shokichi szólós debütálása volt. De a főcsapat EXILE is hozott össze emlékezetes dolgokat, csakúgy, mint az E-Girls lánycsapat… csak az annak idején baromi igéretesen indult Generations volt sajna megint nagyon felejthető.
Daichi Miura: Bring It Down
J Soul Brothers from EXILE TRIBE: O.R.I.O.N.
AZ ÚJONCOK
És akkor a bevezetőben emlegetett, többnyire a semmiből előbukkant újoncok:
VIVIVID – A 2013 végén debütált titokzatos projekt (titokzatos, merthogy a videókban divatmodellek szerepelnek és senki sem tudja, hogy valójában ki felelős a zenéért, vokálokért) 2014-ben mindössze egy darab kislemezt hozott ki, ellenben ez, az Age Of Fun, nomeg főleg a címadó dalhoz készült Bapjap remix olyan szinten volt súlyos és hibátlan klubdarab, hogy nálam simán vitte ebben a kategóriában az éves favorit díját. Klubhimnusz alapvetés.
Giselle4 – Független kezdeményezésként indult, majd egy nagy kiadó által felkarolt lánycsapat, akik már a major debüt előtt is csináltak egy-két emlékezetes dolgot, az azóta megjelent egy kislemezük pedig szintén igencsak igéretes. Ha tartják a szintet, irányt, nomeg a kiadó be tudja futtatni őket, 2015 nagy meglepetései lehetnek.
color-code – Róluk is majd az idei év dönti el, hogy érdemes-e foglalkozni velük: egy divattervező által összeállított lánytrió, eddig egy kislemezzel. Szépek, különlegesek, zeneileg ellenben eddig eléggé semmilyenek, potenciál viszont van bennük. Meglássuk.
Charisma.com – Értük rengeteget lelkesedtünk év közben is, plusz Jigsaw is beválogatta őket a favoritok közé, szóval csak gyorsan: övék az év egyik legjobb lemeze (DIStopping), a maga electro / hip-hop / pop stíluskáoszával (kritika itt), ami után még tovább emelték a tétet egy egészen zseniális ’80-as évek retró csodával (Mummy Killer). Imádjuk őket, na.
FEMM – Ugye egyértelmű volt, hogy ők nem maradnak, nem maradhatnak ki? Abszolúte a semmiből robbantak a köztudatba, otthon is feltünést keltettek, de nemzetközi szinten is komoly rajongóbázist szedtek össze maguknak pár hónap leforgása alatt. Egy sor digitális kislemez, mindegyikhez külön videó, egyedi, zavarbaejtően fura látványvilág és kinézet, egy kis titokzatosság (náluk se nagyon lehet tudni, hogy pontosan ki van az egész projekt mögött) és többnyire electro-house vonalon mozgó zene… nomeg egy halom instant klubfavorit (Girls Night Out, Wannabe, Whiplash…) és persze a legnagyobb dobás, a Fxxk Boyz Get Money. Egyérteműen 2014 legfontosabb, legizgalmasabb JPop újoncai.
VIVIVID: Age Of Fun feat. Vell, Ayaka- Bapjap remix
FEMM: Fxxk Boyz Get Money
Tempura Kidz x Charisma.com: Mummy Killer
FRANCEGYEMEG
Azaz a sajnálatos feloszlások:
BiS – Pár évnyi, egészen elképesztő tevékenykedés után “megcsináltunk mindent amit lehet” felkiáltással oszlott fel a JPop történelem legelborultabb idol lánycsapata. Mondjuk jogos: annál többet, amit ők csináltak tényleg nem lehet kihozni ebből az egész idol témából. De azért kár értük. (Ha a baseballütős, tinglitanglitól a zajzenén és altern rockon át a digitális zúzdáig mindenbe belekóstoló csajbrigádról akartok olvasgatni, akkor klikk ide.)
FAKY – Ez hivatalosan csak ideiglenes leállás, node pont 2013 Nagy JPop Reménységeit érinti. Az avex lánycsapat karrierje pont beindult volna, a nagyon erős youtube promó és pár baromi jó dal után bejelentették a debüt mini-albumot… majd elhalasztották, majd megint elhalasztották. Végül bejelentették, hogy csak digitálisan jelenik meg, a lányok “pihenőre” mennek, átszerveződnek és majd valamikor 2015-ben visszatérnek új felállással, új profillal. Teljesen érhetetlen az egész szituáció, de annyi biztos, hogy ez volt az év egyik nagy csalódása.
MINDENMÁS
Igen, igen, tudom, a fentiek alapján megint úgy néz ki, mintha a JPop világában az lenne a minőségi mérték, hogy mi mennyire passzol a klubokba. Pedig persze nem ez a helyzet, nagyon nem. Jópár kiadvány a fentiek közül sem csak a bulihimnuszok miatt volt jó, most viszont, zárásként nézzünk meg pár olyan előadót is, akiknek aztán a világon semmi köze nincs a clubpophoz:
Babymetal – Kétségtelen, hogy a standard, Morning Musume / AKB48 féle idolcsapatokat nem szeretem, azonban azokat, akik valami tényleg egyedi fogást találnak az idol témán már sokkal inkább… és ha valakik, akkor bébimetálék ilyenek. Az idol-metal hármas a 2013-as hazai hódítások után tavaly az egész világot bevette. Nagyon durván. Vicsorogva / vigyorogva ugráló metalosok tömegeinek játszottak világszerte, külön koncerteken is, fesztiválok is, utóbbiakon a műfaj legnagyobb nevei mellett… teljesen bizarr ez az egész jelenség, de éppen ezért képtelenség őket nem szeretni, mert annyira végtelenül valószerűtlenek.
Ryhmeberry – És ha már idolok… a már tavaly is dicsért cuki hip-hop vonalon mozgó csapat továbbra is halálosan szimpatikus, híján van mindennek, ami az idol csapatok többségét tolerálhatatlanná teszi és zeneileg is nagyon okék.
Shena Ringo – A JPop egyik nagyasszonya és legegyedibb színfoltja hosszas kalandozások, zenekarosdi, feldolgozósdi, best of, évfordulózás, miegyéb után tért vissza a szólózáshoz és folytatta ugyanott ahol abbahagyta annak idején. Sok újat mondjuk nem tudott hozzátenni ahhoz, amit korábban csinált, de amit korábban csinált az annyira pokoli jó, hogy ezzel nincs a világon semmi gond.
Kaela Kimura – És végül… az év (nem klubokba szánt) JPop dala nálam Kaela kisasszonyé. Aki mindig egy üde színfolt volt, most is az és habár a nagylemeze (Mieta) kicsit felemás lett, az kislemezes Ole! Oh! egy elképesztő szinten szeretnivaló, életigenlő kis tüneményesség. Szóval ezzel zárnám ezt a cikket, meg azzal, hogy jó kis év volt ez és hallgassatok több JPop-ot, mert van egy csomó előadó, akik nagyon, de nagyon megérdemlik a figyelmet!
Shena Ringo: Nippon
Kaela Kimura: Ole! Oh!
Best Of 2014 next: indie-rock!
