November végén, kicsit utolsó pillanatos szervezésben három egészen különleges japán zenekar járt Budapesten, részben a SoundOfJapan.hu 10. születésnapja alkalmából: a coldwave / postpunk vonalon mozgó lloy, az őrült electro / new wave keveréket játszó Speecies és Közi új együttese, a stílusilag totál behatárolhatatlan ZIZ.
Kezdődött az egész úgy, hogy ugyebár az egész október és november, meg már valamennyire az oldal átalakítása, újraindítása is arról a bizonyos, egyébként november 28-án esedékes születésnapról szólt és habár persze voltak tervek, hogy ezt valami party keretein belül is meg kellene ünnepelni, konkrétumok sokáig nem voltak. Majd, pont amikor elkezdődött volna a szervezés, hogy összehozzunk valamit, akkor, október közepén jött a lehetőség (thx to Bíborhold!), hogy ide is el lehetne hozni a három, november és december fordulóján európai turnéra induló csapatot. Maga a turné egyébként alapjáraton Berlinben kezdődött volna, de mikor kiderült, hogy a zenekaroknak egy budapesti megállóval is ugyanannyira jönne ki a repjegy, mintha egyenesen a németekhez mennének, kvázi baráti alapon bevállalták, hogy fellépnek nálunk is. Az utólag beillesztett itteni kezdés egyetlen hátulütője az volt, hogy Berlinben a lloy számára már a tényleges turné kezdete előttre is le volt kötve egy fellépés, ami miatt ők korábban érkeztek Európába, így nálunk is külön léptek fel: ők nov 23, pénteken, míg a ZIZ / Speecies kettős nov 26, hétfőn. Viszont ez a hátrány végül inkább előny lett és ennek köszönhetően sikerült két teljesen más hanglatú, stílusú estet összehoznunk, főleg miután a lloy számára rövid úton sikerült megtalálni a tökéletes hazai előzenekart, a szintén éteri női énekkel operáló ANEZ duó személyében.
Persze tudtuk, hogy, már csak a stílusuk miatt is, ezek nem lesznek tömegeket bevonzó koncertek, de annyira tökéletes volt az időzítés és kihagyhatatlan a lehetőség, hogy nem igazán volt kérdéses, hogy ezt biza meg kell csinálni, ha törik, ha szakad. A dolognak meg még külön aktualitást adott, hogy annak idején, 2003 elején az ex-Malice Mizer tag Közi akkori zenekarának, az Eve Of Destiny-nek a budapesti fellépése volt az első koncert, aminek a szervezésében a SoundOfJapan.hu is részt vett, most pedig, a 10. születésnapon ő is visszatért az aktuális, új csapatával.
lloy / ANEZ
Tündérgyár
2012 nov 23, péntek
ANEZ
A lloy / ANEZ páros a majdnem-belvárosi, a Ferenc körút metrótól két saroknyira fellelhető Tündérgyárban lépett fel, ami underground, altern, punkos helyként korrektül passzolt a zenekarokhoz. Habár a nyitás 19:00-ra volt behirdetve, végül némi programváltozás (eredetileg úgy volt, hogy 22:00-tól más rendezvény van a klubban.. de erről majd alább még szó esik, szóval most haladjunk tovább) és technikai csúszás miatt ez jó másfél órát késett végül. Anezék végül háromnegyed kilenc körül nyitották az estét egy egészen varázslatos koncerttel. Igazából korábban nem ismertem őket, mikor szóba kerültek a koncertek, akkor kértem tippet egy hazai undergroundot töviről-hegyire ismerő bennfentestől, hogy szerinte kik passzolnának a lloy elé és azonnal őket javasolta. Mint kiderült, pont aznap volt is egy fellépésük, szóval elszaladtam megnézni őket és kb. egy fél szám után tudtam, hogy igen, ők kellenek nekünk. A gyakran Björköt idéző, éteri női énekkel kisért, hol szépségesen megnyugtató, hol pedig zétzuhant és kisérletezgető, kattogós, puttyogós, egyszerre furcsa és ellenállhatatlan zenéjüket élőben kevert vetítés kísérte, ami egyrészt még töményebbé tette a koncertélményt, másrészt pedig olyan volt tőle a színpad, mint egy megelevenedett absztrakt festmény. A csapat eddig két lemeznyi anyagot hozott össze, egyet magyarul, egyet angolul (ráadásul mindkettőt meg lehet hallgatni online, itt) és nagyon érdemes lesz figyelni rájuk a jövőben is, mert egyértelműen a legizgalmasabb, legeredetibb hazai előadók közt vannak jelenleg.
lloy
A rövid átszerelás után a színpadra lépő lloy esetében ugyanígy megvolt mind az elszállós, nyugodt, éteri vonal (meg ugye az ehhez passzoló női vokál is, köszönhetően a 
hátborzongatóan szépséges hangú Yuko-kat-nak), mind pedig a durvább irány, csak a műfaj volt egészen más. Mert míg az ANEZ hangzása inkább volt futurisztikus, addig a lloy a hetvenes / nyolcvanas évek fordulójáig nyúlt vissza ihletért és zenéjükben a nevének megfelelően hűvős, kimért szépségű coldwave keveredett a többi akkoriban meghatározó underground stílussal. Volt itt mindenből egy kicsi: punk, post-punk, new wave, nomeg korai, igazi, hamisítatlan goth rock, amitől az embernek akartatlanul is elhagyott házak dohos, pókhálós, kisértetjárta pincéi jutnak az eszébe. A zenekar az otthoni koncertjein alaposan rá is játszik erre a hangulatra, gyertyákkal díszített, műpókhálókkal alaposan teleaggatott színpaddal és ehhez passzoló sminkekkel, melyekből persze itthon mi csak az utóbbit láthattuk, azonban a klub underground, kicsit lepukkant jellege itt kellemesen kiegészítette, aláfestette az élményt, így néha tényleg úgy érezhettük, hogy visszakeveredtünk az időben jó harminc évvel ezelőttre.
A két állandó tag, vagyis az énekes / szintis Yuko és a gitáros Yuki Matsubara (vagy ahogy az lemezborítókon többnyire szerepel, Yuki MTBR) mellett mindig is kicsit képlékeny volt a lloy felállása és hozzánk most trió felállásban, a régi és gyakori support kisegítőjükkel, az egyébként a Drumno dobzenekarban ügyködő, Shigeo-val érkeztek. És így vették végig a zenekar eddigi karrierjét nagyjából egy órába sűrítve, hol vadonatúj, még kiadatlan számokat játszva, hol pedig visszanyúlva egészen az első, 2007-es kiadványukig, a Die Weiße Rose mini-albumig.
Az egyébként minden szempontból hibátlan koncert egyetlen szépséghibája az volt, hogy rettenetesen kevesen voltunk, személyzettel, segítőkkel együtt is csak bő két tucatnyian, de onnantól kezdve, hogy elkezdődött a koncert ez valahogy nem érdekelt senkit: a zenekar is teljes átéléssel játszott, főleg az élőben is megdöbbentően krisztálytisztta hangú Yukón látszott, hogy nagyon élvezi a koncertet, csakúgy, mint a kicsi, de annál lelkesebb közönség, táncoló első sorral és ritmusra bólogató, mozgolódó hátsóbb sorokkal (jó hát… sorok… inkább elszórva álló emberek, de nem is ez a lényeg). A végén, habár nem volt betervezve ráadás (ezek a kis japán bandák sokszor nagyon hozzá vannak szokva az otthoni event-es felálláshoz, ahol a fellépők lenyomják a fix 40-45 percüket és ennyi), de a közönség annyira kitartóan követelte a visszatérést, hogy, mivel mással nem készültek, végül a két nyitódalt nyomták le mégegyszer, de ez ellen láthatólag senkinek nem volt semmi kifogása. Igazából, mivel így is össz-vissz egy órát játszottak, a többség szerintem simán végignézte volna legszivesebben mégegyszer az egészet, az elejétől.
setlist
01.Stalin
02.Scaredy Catty
03.Crystal Clear
04.Fetish Dye
05.Losing Weight
06.Vampire
07.Glass Ningyo
08.Gogh
09.Norway
10.Disappear Sabrina
encore
11.Stalin
12.Scaredy Catty
Fetish Dye
Crystal Clear (credit: sagsalamastu)
És ugye itt jött be az, hogy a klubnak eredetileg volt aznap estére egy betervezett programja tíztől, ami miatt annak idején ilyen koraira, hét órásra lőttük be a tervezett kezdést… és ez volt az a program, amit a szervezők kb. egy héttel a nagy nap előtt visszamondtak. Ami után persze felvetődött, hogy ha már amúgy is ott vagyunk, akkor hozzunk össze mi valami aftert, amire a kézenfekvő ötlet az volt, hogy akkor csináljuk meg azt amit amúgy is terveztünk már egy ideje (habár nem igazán ilyen keretek közt), hogy összehozunk egy közös bulita Shinshoku Fever szervezőivel, merthogy a klub egyébként ugye az ő törzshelyük. Viszont, mivel nekik egy héttel korábban volt egy bulijuk, nekünk meg köv héten egy Nippon Groove, így még egy tökugyanolyat beékelni a kettő közé felesleges lett volna. Szóval az lett a dolog vége, hogy zeneileg jobban elengedjük magunkat, mint szoktuk és így előkerült pár olyan zene, amit normál esetben nem adnánk le, plusz nem is maradtunk meg feltétlen az ázsiai vonalnál. Fura, de határozottan kellemes kis party lett a dolog végre, még úgy is, hogy a betervezett back2back DJ-zősdiből végül sajna nem lett semmi.
A lloy tagjai a koncert után még egy ideig maradtak, kipakolták a merch cuccokat (főleg CDk, köztük a vadiúj, a Aniaetleprogrammeur nevű berlini csapattal közös split lemez), elcsevegtek a backstage-ben, majd visszaindultak a hotelbe. Következő nap viszont, mivel csak kora dálután indult a gépük, még el tudtunk menni velük egy kis városnézésre a pesti oldalon, amibe még némi karácsonyi vásározás is belefért, vagyis szerencsére nem a turnékra sokszor jellemző futószalagos, “megérkezünk-játszunk-alszunk-megyünk tovább” módon folyt a budapesti kitérőjük. Mi pedig, miután elbúcsuztunk a hihetetlenül kedves és közvetlen négyestől (merthogy velük tartott a dobos felesége is kisérőként), elkezdtünk készülni a következő, hétfői fordulóra.
ZIZ / Speecies
Kék Yuk
2012 nov 26, hétfő
SPEECIES
A hétfői este nagyon más volt zeneileg, nem véletlen, hogy a flyeren is míg a lloy+ANEZ kombó a Coldwave & Dark Electro cimke alatt futott, addig a ZIZ és Speecies a “New Wave Electro Punkz!” fejléc alá került. Mondjuk fene se gondolta, hogy ez a hangzatos promószövegecske majd mennyire tökéletesen lefedi azt amit a koncerten kapunk, főleg a Speecies brigádjától. Az énekes / zenekarvezető Sadie Pink Galaxy annak idején a kilencvenes évek egyik legfontosabb japán goth zenekarában, a Jubilee-ban tünt fel, majd egy váratlan fordulattal teljesen belebolondult a ’80-as évek közepén pár nemzetközi sikerszámot összehozó angol Sigue Sigue Sputnik munkásságába és mind kinézetben, mind zeneileg egy-az-egyben őket követve megalakította a Speecies-t és azóta is következetesen halad a Sputnikos nyomvonalon, electro-pop zenével, futurisztikus, erősen cyberpunk ihletettségű kinézettel és ehhez passzoló színpadi megjelenéssel. Csak ő még az egészet megdobja egy jó adag punkos, underground életérzéssel (az eredeti kicsit túlzottan és zavaróan toplistabarát jellege helyett), ami még ütősebbé teszi a végeredményt. És ez az egész élőben még durvábban átjött, a tömény, lehengerlő hangzásnak köszönhetően, amint Sadie, mint egy, a múltból a jövőbe keveredett, majd onnan a jelenbe visszatért, a szintetikus drogoktól józan eszének maradékát is elvesztett mohikán indián ugrált, üvöltött és higanymozgással táncolt a színpadon. Egészen elképesztő frontember, aki egymaga is simán elvitte a showt, főleg, mikor néha kimászott a szinpad eleji hangfalak tetejére is, sőt egy környi ugrálásra, rohangálásra, örjöngésre még a közönség közé is beugrott.
Mindenzt a punkos attitűddel szintén masszívan átitatott dübörgő electro ütemekkel a háttérben, amiben az első pár szám alatt még csak a csapat másik fix tagja, a szintis, háttérénekes és hozzá hasonlóan a Sputnik féle cyberpunk indián kinézetben utazó Kazz volt a segítségére, később azonban a ZIZ két zenésze, Chargeeeeee, a teljesen őrült dobos (aki emellett elképesztően profi és pontos is… nem véletlen fordult meg még Marty Friedman kisérőzenekarában is), valamint gitáron maga Közi is beszállt és a koncert nagyobb részét már négyesben nyomták le. Ez, mármint az élő dob és gitár jelenléte persze csak még inkább hozzáadott az egyébként ugyebár inkább elektronikus alapú zene rockos, punkos éléhez és az
egészből áradó energia egyszerűen lehengerlő volt. És ez nagyon hamar átragadt a péntekihez hasonlóan kicsi, de hihetetlenül lelkes, hálás közönségre is, szóval megint csak ott tartottunk, hogy habár nagyon kevesen voltunk (nagyjából kétszer annyian, mint pénteken) a fenét se zavarta a dolog, mert a koncert lendülete pillanatok alatt elfeledtette mindenkivel, hogy a színpad előtti pár tomboló sort kivéve egyébként igencsak üres a terem. A végén a hab a tortán pedig a Soft Ballet klasszikus Body To Body brutáljó feldolgozása volt, ami, habár egy ideje már fent volt Sadie youtube csatornáján, kiadásra azonban csak a turnéra összehozott három számos CD-R EP-n került.
A koncert előtt egyébként volt egy kis dilemma, hogy melyik zenekar kezdjen, mert alapból lehet inkáb arra hajlottak volna, hogy rangidősként a Speecies legyen a főbanda, de végül kis megbeszélés után az lett a döntés, hogy inkább ők kezdenek, egyrészt mert ugye Közi miatt valószínűbb, hogy mégiscsak a ZIZ miatt jöttek többen, másrészt meg a beállás, színpadrendezgetés szempontjából is egyszerűbb volt így. Szóval rövid szünet és színpadon a…
setlist
01.Style
02.Talinuvow
03.Don’t Panic!
04.Anarchy On The New Wave
05.Now
06.New Sunday
07.2000
08.U.F.O.
09.Body to Body (Soft Ballet cover)
10.Wixvorlage RMX
Wixvorlage RMX
ZIZ
A ZIZ koncertre csak annyit változott a helyzet a Speecies-hez képest, hogy a zene stílusilag (többnyire) más volt, de a hangulat és a pörgés megmaradt, sőt, ugyebár ketten még a tagok közül is maradtak a színpadon és hozzájuk csatlakozott a díszes társaság többi tagja, azaz: a szintis Yugami, a gitáros Jiro és a Moi dix Mois basszerosa, Sugiya. Sőt, kezdésnek még az irányvonal is maradt, mert az (egyébként a legendás, Suicide nevű banda klasszikusának, a Ghost Ridernek emléket állító) intró utáni első szám, a RayD5 még abszolúte bepasszolt a Speecies féle zenei irányvonalba. Utána viszont már jöttek azok a meredek stílusváltások, melyek annyira izgalmassá teszika ZIZ zenéjét. Ami egyébként egyenes folytatása 
Közi korábbi szólómunkáinak, főleg, hogy még a közreműködök is olyanokból kerültek ki, akikkel korábban is együtt dolgozott ilyen-olyan projektekben és ahogy a szólólemezein, úgy a ZIZ esetében, az idén megjelent debütalbumon (Gift) sincs igazi zenei főcsapás. Helyette egy fura és egyedi, végtelenül eklektikus elegyet kapunk, amelyben az annak idején az Eve Of Destiny-vel képviselt és a szólóanyagokon is párszor visszaköszönő electro-industrial vonalnak mára már nyoma sincs, ellenben van helyette punkosabb, meg nyugisabb electro-pop, szinti-pop, elvadult indie-rock szerűség, kisértetiesen szép lassabb, dallamosabb számok és talán a legfurább mind közt: egy jazzes, lounge feldogozás az eredeti formájában a 2006-os Loki N’ Roll albumon megjelent Night Creature-ből.
Mondjuk ezutóbbi sajna pont kimaradt a koncerten, kaptunk viszont helyette két vadiúj számot (Visage és Freakquency), melyek még tovább tágítgatják a csapat egyébként is tág zenei világát. Az viszont érdekes volt, hogy míg magán a lemezen már néha kicsit sok a hallgatónak a folyamatos, számonkénti drasztikus stílusváltás, addig itt, koncerten valahogy mégis hibátlan egységgé állt össze a zenéjük és kiválóan megfértek egymás mellett az olyan elszállt gyönyörűségek, mint a Sanityman vagy a Kosmostill és az elvadult electro-punk irányba kilengő Super Naked Disco. Ami egyébként egyben a zárószám is volt, ami alatt a dobok mögött addig is hiperaktív majomemberként pörgő Chargeeeeee végképp elszabadult és egy mikrofonnal a kezében, üvöltözve berohant a közönség közé. Már ez is hibátlan befejezés lett volna, de jött még a ráadás, amin hát… szerintem mindenki elérzékenyült egy kicsit. Azok legalábbis mindenképpen, akik régebbóta követik Közi munkásságát, vagy lejárnak a Nippon Shoxx bulikba, vagyis azok, akiknek az első szólókislemezéről származó Honey Vanity igazi, majdhogynem kultikus rajongással övezett örök kedvenc. Mert, hogy ezt a tüneményesen kedves, imádnivaló kis klasszikust kaptuk ráadásnak.
Habár a szám a japán koncertjeiken időnként elő szokott fordulni, nálunk az eredeti tervek szerint nem játszották volna, viszont szerencsére ez még idejében kiderült és némi győzködés elég is volt, hogy kapjunk rá egy “hmm.. majd meglátjuk” tipusú választ. Szóval igazából innentől már sejthető volt, hogy csak azon múlt a dolog, hogy hogyan sül el a koncert, nomeg, hogy a közönség mennyire lesz lelkes meg kitartó. És hát ha valamivel, akkor ezzel abszolúte nem volt gond, tehát jött a legtökéletesebb lezárás a csiricsáré, tipikus electro-popper ruhákba öltözött Közitől és társaitól (akik közül egyébként Jiro gitárjával történt valami kb. félidőben, így kényszermeoldásként megkapta a főnök hírneves gyöngyházfényű gitárját és Közi ekkortól csak az éneklésre koncentrált).
setlist
intro: SE – ö –
01.RayD5
02.Ill
03.Besque
04.Kosmostill
05.Freakquency
06.With Fu
07.Visage
08.Sanity Man
09.Super Naked Disco
encore
10.Honey Vanity
Kosmostill
Super Naked Disco
Honey Vanity
A koncert után a merch pult került a figyelem középpontjába, ahol követhetetlen mennyíségű cuccot halmozott fel mindkét banda. Hoztak CDket (plusz Közi egy régi DVD-t, sőt, azt a bizonyos, honeyvanitys kislemezt, a máshol évek óta beszerezhetetlen Khaos/Kinema-t is), kitűzőket, miegyebeket, meg persze pólókat, melyek közül kiemelkedtek Sadie saját divatcégének egészen elképesztő kinézetű cuccai, melyek azonban sajna, mivel designer ruhákról volt szó, árban is eléggé brutálisak voltak. Egyébként, hogy a koncertek iránti rajongásom nem csak az elfogultság eredménye, azt legjobban talán az bizonyítja, hogy a klub személyzete, akik közül páran a kezdés előtt finoman szólva is szkeptikusan álltak ahhoz, hogy mi is fog itt történni majd, a koncert végére elismerően bólogattak, hogy hát, ez igen, ez biza nagyon korrekt volt. Random érdekesség egyébként, hogy míg a nagyobb hazai vk koncerteken megszokott, hogy jönnek páran külföldről is, itt, a 30 darab fizető vendég közt is voltak külföldiek, hárman is, ráadásul nem is valahonnan a környékről, hanem egyenesen Svédországból! Mint kiderült régi Közi rajongók és amúgy is kiváncsiak voltak Budapestre, azért esett a választásuk ránk a logikusabbnak tűnő Berlin, Köln vagy Brüsszel, vagy akár Párizs helyett, ahova miutánunk ment még a turné.
Az este egyébként nem egészen ért itt véget, sőt, ezután jött még a talán legszórakoztatóbb kis epizód: miután mindenki bevásárolt, majd beszerezte az áhított aláírásokat, közös fotókat, összepakoltak a zenekarok és célba vették a hotelt. A Speecies-ék előb elkészültek, így előre mentünk velük és útközben felvetődött a taxiban, hogy még elmennének majd enni valahova, így eldöntöttük, hogy bevárjuk ZIZ-éket is, hátha ők is. És tényleg, viszont, míg Kazz és Sadie ezalatt visszavedlett (megszokottnak mondjuk még mindig nem nevezhető) hétköznapi kinézetébe, addig a ZIZ ötöse, csak gyorsan felvitte a cuccokat a szobákba és úgy, ahogy voltak, full sminkben, tupírozott hajakkal, csapzottan indultunk el velük kaját keresni és kötöttünk ki egy non-stop török étteremben. Ahol persze a jelen levő pár vendégnél és a teljes személyzetnél is instant rövidzárlatot okozott az éjjel egy körül bemasírozó, földöntúli kinézetű brigád. A sokk csak azután kezdett elmúlni, hogy szabadkozva megjegyeztem, hogy hát rockzenészek, most jöttek koncertről, azért a fura kinézet, de egyébként nincs semmi gond, aggodalomra semmi ok. Ettől kicsit megnyugodtak, majd a végére akkora közös haverkodás lett a dologból, hogy kifele menet, a multikulturalizmus jegyében, már vigyorogva fotózgatta egymást telefonokkal a japán rockerosztag és a török személyzet a budapesti éjszakában.
A fellépő zenekarokról bővebb infót, valamint linkeket, videókat, hallgatnivalót a koncetet beharangozó cikkben azaz itt találtok.
És nem, még mindig nincs vége, mert jön még egy kis személyes toldalék a végére, arról, hogy a koncerteknek volt persze pár tanulsága is. Mindenekelőtt, hogy bármilyen jók is legyenek, kisebb zenekarokat továbbra sem éri meg elhozni itthonra, mert sajnos egészen egyszerűen nincs rájuk érdeklődés. Ez persze nem azt jelenti, hogy megbántuk volna, hogy bevállaltuk ezt a két estét, mert hát baromira nem, sőt! Alapból is tudtuk, hogy pénzügyileg bukós lesz a dolog, még úgy is, hogy azért ennél persze mégiscsak több emberre számítottunk, de én speciel úgy voltam vele, hogy egyrészt egyszer van az oldalnak 10. szülinapja és ennél kiválóbban elképzelni sem lehetne az ünneplést, másrészt meg ilyen lehetőség se gyakran adódik, hogy ehhez a hármashoz hasonlóan különleges zenekarokat el tudjunk hozni Budapestre, főleg nem ilyen baráti feltételekkel. Szóval a masszív minusz ellenére (amihez hozzáadott az is, hogy a belépőárakat is megpróbáltuk alacsonyan tartani, hogy az se riasszon el senkit) is maximálisan megérte a dolog. Főleg, hogy mennyire eszement jól sült el mindkét este: az összes koncert kemelkedően jó volt, a zenekarok is jól érezték magukat, a közönség is fantasztikus volt és mindenki maradandó, pozitív élménnyel távozott, szóval whatever, elvégre is pont ezért kezdtük el és csináljuk ezt az egészet tíz éve, vagy mi a fene. Tehát jó volt ez így is, ahogy volt, aki pedig kihagyta, az nos.. az év legjobb koncertélményei közül hagyott ki kettőt.
És végül köszönet mindenkinek aki bármi módon segített a két koncert szervezésében, lebonyolításában: Zakuro (+ a famili), Bíborhold, Ayami, Hitori, a Trillian képregénybolt, a Yuk és a Tündérgyár személyzete, Anezék és természetesen Zero (NegativeArt)!
