Főoldal » Interjúk, Japán, Rock » Yumi Yumi interjú (2004.10.19)

Yumi Yumi interjú (2004.10.19)

Yumi Yumi interjú

2004.Okt.19 – Pesti Est Café (koncertbeszámoló)

Kaori (Yumi Yumi – gitár/ének)
Yumi (Yumi Yumi – basszgitár/ének)

Case (soundofjapan.hu)

(Scroll down for the English version)

Case – Meséljetek arról, hogy hogyan találkoztatok és alakítottátok a zenekart.

Yumi – Kaori-val először tíz éve találkoztunk. Én már akkoriban is játszottam egy zenekarban és mikor kilépett a gitárosunk végül Kaori szállt be helyette és így akadtunk össze először.

C – Milyen zenekar volt ez?
Y – Amolyan hardcore, punk szerűség. Riot grrrl zene (1). Később a zenekar feloszlott és ő új csapatot alakított. Ez egy háromtagú, inkább poposabb zenét játszó zenekar volt, de aztán ők is feloszlottak és ekkor alakítottuk a Yumi Yumi-t.
C – Mikor történt ez és, honnan ered a zenekar neve?
Y – 1998-ban.
Kaori – A csapat neve azért Yumi, mely egyébként az ő neve (a szemben ülő Yumi-ra mutat) mert ezt könnyű megjegyezni. Mikor gondolkodtunk, hogy mi legyen a nevünk mindenképpen valami olyat akartunk amire mindenki könnyen emlékszik. 1988 óta Londonban lakunk és az ottaniak számára az én nevem, Kaori sokkal nehezebben megjegyezhető, ezért inkább kétszer vettük a Yumi-t.

C – Tehát mikor a zenekar alakult már Londonban laktatok?
K – Igen.

C – És miért költöztetek oda?
K – Mert imádtuk az angol rockzenét!

C – Milyen zenekarok voltak rátok hatással?
K – Ohh, rengeteg!
Y – Smashing Pumpkins, Ramones, Pistols, Clash, Beatles, stb..

C – Játszottatok valaha Japánban?
Y – Csak egyszer a szülővárosunkban. Többnyire Londonban játszunk, vagy Anglia más részein… illetve újabban egyre többször máshol is Európaszerte.

C – Sokszor léptetek fel más japán zenekarokkal együtt, mint például a Polysics..
Y – És az Electric Eel Shock! Velük kétszer is játszottunk, vagy hányszor..?
K – Ohh, többször, kettőnél biztos többször.

C – …de játszottak még a Mika Bomb-al is, ésatöbbi. Van valami összetartás a külföldön fellépő japán zenekarok között?
K – Hmmm.. nem igazán. Mind jóban vagyunk, de ilyesfajta összetartás nem igazán van. Inkább a koncertszervezők miatt van ez így. Vagyis nem mi mondjuk nekik, hogy “játszhatnák ezzel-meg-ezzel?” hanem ők, mi csak rámondjuk, hogy oké.

C – A nemrég megjelent Alchemy album előtt adtatok ki mást is?
Y – Nem.
K – Nem, ez az első lemezünk.

C – Semmi kislemez, vagy egyéb?
K – Korábban készítettünk egy split kislemezt barátokkal együtt, de nem voltunk elégedettek a hangzással, így végül nem jelentettük meg.

C – Hogyan akadtatok rá Bob-ra, a dobosotokra?
K – Ha csak mi ketten vagyunk a színpadon, olyan üresnek tünik az egész. Csak két kicsi lány. Ezért arra gondoltunk, hogy szükségünk lenne egy dobosra. Aztán egy nap megláttam Bob-ot egy üzletben és rögtön tudtam, hogy ő a megfelelő személy.

C – És jó dobosnak bizonyult?
Y – Igen!
K – Nagyon jónak!

C – Melyikötök írja a zenét és szövegeket?
K – A szövegeket mind én írom, a zenét pedig nagyrészt, de azt a végén együtt hangszereljük.

C – A számaitokat hallgatva feltünő, hogy időnként mennyire különböznek műfajilag. Vannak ugye a punkos darabok, mint az ‘I am right’, de ott van például az ‘Oriental’ ami meg teljesen elüt a többitől. Mi ezeknek a nagy különbségeknek az oka?
Y – Ummm.. nem tudoooooom.
K – Azt hiszem nálunk leginkább hangulatfüggő a dolog. Vannak olyanok akik számára csak a punk létezik, mint például a Ramones, akiknek minden száma ugyanúgy hangzik. Számukra ez volt a természetes. Azonban mikor én megírok egy számot az mindig az adott időszakot fogja tükrözni. Tehát ha most nekiállnék egynek az olyan lenne amilyen a jelenlegi hangulatomból következik.

C – Milyen volt eddig a turné? Volt valami kiemelkedően jól sikerült koncert?
K – Svédország.
Y – Ausztria. És a tegnapi zágrábi koncert.
K – Oh igen, Zágráb nagyon jó volt!

C – Láttok valamilyen különbséget az európai és japán közönség között?
K – Csak régen, még az elöző zenekarunkkal koncerteztünk Japánban, de nem igazán tudjuk, hogy milyen is ott a közönség általában, mert mi vidékről származunk és nem is játszottunk máshol. Mindig sokan jöttek a koncertjeinkre, de minidg ugyanazok az emberek, elsősorban barátok. Ahogy az vidéken szokás. Soha nem nőtte ki magát a dolog igazán. Ez az amiért nem is igazán élveztük az egészet; soha nem tudtad, hogy amit csinálsz az jó vagy sem, mert a barátok úgyis mindig azt mondják, hogy “Jee! Nagyon jók vagytok!” és ettől egy idő után elbizonytalanodik az ember. Ezért is költöztünk át Londonba.

C – A legtöbb nemzetközileg is ismertebb japán zenekar Tokióból, vagy valamelyik másik nagyvárosból származik. Vidéken, a kisebb városokban is van komolyabb zenei élet, vagy csak egy-egy zenekar elszórva itt-ott?
K – Inkább csak elszórt zenekarok, mert a jobb csapatok mindig Tokióba mennek és utána azt mondják, hogy ők onnan is származnak, pedig dehogy.

C – Mik a terveitek a jövőben? Folytatjátok tovább a koncertezést Európaszerte?
K – Igen, és egyre több és több országban. Már korábban is játszottunk Anglián kivül, de Skandináviában nem, a mostani turnén viszont eljutottunk Dániába, valamint Svéd- és Finnországba is.

C – Tehát kezdtek amolyan hírességek lenni?
K – (nevet) Nem, azt azért nem, de egyre több helyen ismernek minket. És ez azt jelenti, hogy mindig egyre többet és többet kell autózni.

C – Általában nagyobb helyeken játszotok mint ez a klub?
K – Az helyfüggő.
Y – De előfordul, hogy kicsi, százfős klubbokban lépünk fel.
K – Ez a klub olyan 150 férőhelyes, ugye?

C – Igen, nagyjából.
K – Volt már olyan, hogy ötszáz fő körüli közönségnek játszottunk.

C – Köszönet az interjúért és sok szerencsét a mai esti koncerthez és a turnéhoz.
1 – Riot Grrrl : Csak női tagokból álló, durva, zajos gitárzenét játszó csapatokra használt elnevezés. A 90es évek elején Amerikában kialakult, a Bikini Kill, Bratmobile és egyéb csapatok által fémjelzett, a punkban és indie-rockban gyökeredző, meglehetősen radikális hangzású műfaj, mely gyorsan átterjed Japánba is.
(Köszönet Rocco-nak az interjú megszervezéséhez nyújtott segítségért!)

+++

Yumi Yumi inteview

2004.Oct.19 – Pesti Est Café, Budapest, Hungary
Kaori (Yumi Yumi – guitar/vocal)
Yumi (Yumi Yumi – bass/vocal)
Case (soundofjapan.hu)

Case – Please tell me about the beginning… How did you meet and start the band?
Yumi – I met Kaori ten years ago. Backthen I was already in a band, but our guitarist left, so we were looking for a new guitarist and she joined us, so that’s how we met for the first time.

C – What kind of band was that?
Y – The hardcore, punk kind. Riot grrrl music (1). So, the band split up and she made a new band, a three-piece band. Their music was quite popish, but then she stopped and that’s when we made Yumi Yumi.

C – When was that and how did you pick the name?
Y – In 1998.
Kaori – The band name is Yumi, which is her name (pointing at Yumi) because it is easy to remember. When we were looking for a band name we were looking for something that is easy to remember for everybody. We’ve been living in London since 1998 and my name, Kaori is harder to remember for people there, so we just put Yumi twice.

C – So when you started the band, you were already living in London?
K – Yes.

C – And why did you move to London?
K – Oh, because we loved UK rock music!

C – What were the bands that inspire you to start making music?
K – Ohh, lots!
Y – Smashing Pumpkins, Ramones, Pistols, Clash, Beatles, etc..

C – Have you ever played in Japan?
Y – Just once, in our hometown and that’s it. We normally play in London or UK… or Europe now.

C – You played with many Japanese bands, such as Polysics..
Y – Electric Eel Shock! We played with them.. twice?
K – Many times, more then twice.

C – … and also with Mika Bomb and so on. So do the Japanese bands that play outside Japan often, kind of stick together?
K – Hmmm.. no, we are all friends, but we don’t really stick together. It’s more our promoters that try to stick us together. So we don’t really say “oh, can we play together, shall we play together?”. We don’t really say this, but other people do, so we just say ‘”okey”.

C – Did you release anything before your recent album, Alchemy?
Y – No.
K – This is our first one.

C – So, no singles or anything?
K – We made a split with our friends, but the sound just wasn’t right, so we didn’t release it.

C – How did you find Bob, the drummer?
K – With just the two of us it looks empty on the stage. Just two little girls. So we thought we better have a drummer. Then I saw Bob in a shop and I was “Oh, he’ll be the one!”

C – Is he a good drummer?
Y – Yes!
K – Yes, very good!

C – Which one of you writes the music and lyrics?
K – I write almost all the music and then we arrange together. And I write all the lyrics.

C – Listening to your song, people will notice that they are often very differnt in style. I mean… you have punkish songs like ‘I am right’ and then there is ‘Oriental’ which is totally different from the rest. What is the reason of this big diversity?
Y – I don’t knooooooow.
K – I think this is our mind that keeps changing. Like.. some people has only punk-punk-punk, for example the Ramones. They always sound the same. That’s what they have in their brain. But I write the song that I want to write at that time. So if I write a song now, it will sound like how I feel now, just what comes up.

C – How is your tour going so far? Were there any exceptionally good concerts?
K – Sweden.
Y – Austria. And last night in Zagreb.
K – Yeah, Zagreb, it was cool.

C – Is there a differerence between the audience here in Europe and in Japan?
K – We only played in Japan with our former bands and we can’t really tell what Japanese audience is like, because we are from the countryside and we only played there. So there were many people coming, but it was always the same people. Friends. The countryside thing. It never got built up. That’s why we didn’t like it at all, you can’t tell if you are good or bad, coz all the friends are like “yeah! you are great!” So we just weren’t sure. That’s why we came to London.

C – Most of the Japanese bands that we know here are either from Tokyo or some other big city. Is there a good music scene in the smaller towns or just a few bands scattered around?
K – Not really, because the good bands always go to Tokyo and they say “we are from Tokyo”, but they are not.

C – What are your plans for the future? Will you keep on playing gigs all over Europe?
K – Yeah, out “territory” is getting bigger and bigger. We played in Europe, but not in Scandinavia before, but this time the tour included Danmark, Sweden and Finland.

C – So you are getting kinda famous?
K – (laugh) Not famous, just bigger. And it means a lot of driving.

C – Do you usually play at bigger places than this club?
K – It depends.
Y – We sometimes play at places with a capacity of 100.
K – Is this place capacity 150?

C – Yeah, approximetly.
K – Sometimes we play for about 500 people.

C – Thank you very much for the interview and good luck with tonight’s show and the tour.
1 – Term used for all-girl bands, playing raw, noisy guitar-centered music. The movement, started by bands like Bikini Kill or Bratmobile, had its roots in punk and indie-rock. It started in the US, during the early 90s and then quickly spread to Japan.
(Thanks for Rocco for arranging the interview!)

Kapcsoldódó linkek:

A zenekar oldala
Beszámoló a zenekarral budapesti fellépéséről

Szólj hozzá

© 2002-2018 SoundOfJapan+ · RSS · Japán és ázsiai zene + szubkult · Facebook: SoundOfJapan FB