A koncert némileg kockázatos vállalkozásnak tünt, egyrészt mivel kedden este volt, ami ugye nem éppen a legszerencsésebb időpont (dehát turnék esetében nem nagyon van választási lehetőség), másrészt pedig mivel egy nálunk teljesen ismeretlen csapatról volt szó, éppen ezért a koncertet szervező Magyar Taraj főnök Rocco minden elképzelhető helyen behírdette a bulit. Ennek, valamint a Pesti Est-ben megjelent hírdetésnek szerencsére meg is lett az eredménye és ellenben néhány korábbi hasonló kaliberű, de meglehetősen alulszervezett koncerttel (mint például a bő egy éve ugyanitt megtartott Mono fellépés), most nagyon sokan jöttek el és köszönhetően annak, hogy a lehető legkülönfélébb helyekre jutott el a buli híre (még a SuliNet oldala is írt róla...) nagyon vegyes volt a közönség és a punkokat valamint a Pesti Est Café hjaj-de-trendi törzsközönségét leszámítva is tele volt a klub mindenféle furcsa alakokkal.

Amikor nem sokkal hét után odaértem még nagyban folyt a beállás és így már ekkor megyőzödhettem róla, hogy Yumi Yumi-ék élőben is ugyanolyan ütősek mint amilyennek a weboldalukról letöltögetett számok alapján tüntek. Miután befejezték a soundchecket még gyorsan megvacsoráztak, majd megejtettük az előre leegyeztetett interjút. Közben Rocco csapata, az előzenekar szerepét betöltő Bankrupt, is elkezdte a beállást, Kaori és Yumi pedig kinevezett egy asztalt merchandise pultnak és kipakolták az újonnan megjelent CDt, valamint a kitűzőket és pólókat. Eddigre már közelgett is a kezdésre kijelölt kilenc óra és elkezdtek felbukkanni az első vendégek.

A kezdés csúszott egy kicsit és a Bankrupt csak valamikor fél tíz felé kezdett. Dallamos punk-rockot játszottak, ami egy-két ritka kivételtől eltekintve, általában nagyon nem az én műfajom, de amit ők csináltak az ennek ellenére nagyon bejött. Egyrészt talán azért mert a punk-rocknak nem azt az elpoposodott, végtelenül unalmas verzióját játszották, amivel oly rengeteg csapat próbálkozik mostanság, hanem inkább a műfaj Ramones-i gyökereihez tértek vissza (tőlük még egy feldolgozás is jutott a programba), másrészt meg időnként tettek nagyon jól sikerült kis kitérőket más műfajok (ska és reggae) felé, vagyis összességében nagyon kellemes meglepetéssel szolgáltak. A közönség, habár az utólagos beszélgetések alapján mindenkinek nagyjából ugyanaz volt a véleménye mint nekem, meglehetősen inaktívan viselkedett, jó két méteres távolságot tartva a színpadtól. Annyi látszott, hogy eléggé sűrün állnak az emberek amögött a láthatatlan vonal mögött aminél valamiért nem mertek közelebb lépni, de ekkor még nem igazán lehetett megtippelni sem, hogy mennyien lehettek pontosan.

Rövid átszerelés után színpadra lépett a Yumi Yumi legénysége, a gitáros/énekes Kaori és a basszgitáros/háttérénekes Yumi, valamint Bob, az Electric Eel Shock sállal büszkélkedő teddy-maci, aki a dobgépre ügyelt a háttérben. A közönség ekkorra már előrenyomult a színpadig és ekkor derült ki, hogy teljes teltház van és még oldalt, a bár felé vezető átjárókban is tömeg volt. Mondjuk nem egy nagy klub a Pesti Est Café, de ez még így is nagyjából 250 embert jelenthett, ami nagyon szép eredmény. A lányok ekkorra lecserélték korábbi hétköznapi ruhájukat a színpadi egyenruhájuknak számító kitűzőkkel kidekorált, narancssárga overallokra és rögtön bele is csaptak a közepébe.

Ekkor még csak azt a pár számot ismertem tőlük amik fent vannak a weboldalukon és azok olyannyira különbözőek voltak stílusilag, hogy az alapján nem nagyon lehett sejteni, hogy milyen is a zenekar általános hangzása, de mint kiderült leginkább a Funky Junky elektronikával megdobott punk-rockja jellemző a számaik többségére, valahol félúton a Ramones és a Polysics zenéje között. A közönség továbbra sem nagyon mozgolódott (leszámítva egy-két lányt az első sorban akik lelkes táncikálásba kezdtek), de ez valószínüleg amiatt lehetett mert nem nagyon ismete senki a számokat, azonban ettől függetlenül baromi jó hangulat volt és mindekit elkapott a zenéből áradó nyers energia és lelkesedés, aztán egy idő után Kaoriék is felengedtek és számok között cseverésztek a közönséggel, például tanácsokat kérve, hogy milyen magyar specialitást egyenek következő nap ebédre.

Az új, pontosabban akkor számomra még ismeretlen számok között is volt jónéhány ami nagyon megfogott, de azért a nagy kedvenc továbbra is a zenekar stílusát talán legjobban reprezentáló, húzós, punkos 'I Am Right' és a többi darabjuktól látványosan elütő, furcsa, atmoszférikus 'Oriental' maradt. Utóbbit végig Yumi énekelte, aki a többi számban egyébként csak a háttérvokálokért volt felelős. A végére már egyre jobban kezdett beindulni a közönség, de sajnos mikor nagyjából egy órányi játék után mosolyogva elköszöntek tölünk és levonultak a színpadról, bármennyire is kitartó volt a taps és üdvrivalgás nem kaptunk ráadást.

Nemsokára újra felbukkantak a merchandise asztal mögött, ahol rövidesen kisebb tömeg verődött össze és egy csomóan vettek ezt-azt, meg beszélgettek és fényképezkedtek a lányokkal és mindenki teljesen elfeledkezett arról, hogy még nem pakoltak el a színpadról. Emiatt történhetett meg az, ami pillanatok alatt tönkretette az egyébként nagyszerű estét: egy kis csapat, akiknek láthatóan túlzottan megtetszett Bob, a zenekar játékmedve dobosa, aki ekkor még mindig a dobgép tetején ücsörgött, felment érte a színpadra, begyűrte őt egy táskába és sietősen távozott. A Bankrupt gitárosa még látta amint elrohannak az illetők a lépcső felé és többen utánukeredtünk, de mire kiértünk a pincehelységből az utcára már nem találtuk őket sehol. Kaori, akié Bob volt, teljesen kikészült az esettől, ami érthető, hiszen a dobosmaci öt éve minden koncertjükön velük volt és gyakorlatilag a zenekar hivatalos tagjának számított. Ezzel sikerült teljesen romba dönteni az addig uralkodó általános jó hangulatot és beárnyékolni a koncert emlékét. Ekkor még senki sem sejtette, hogy ezzel korátsincs vége az esetnek... Ahogy az várható volt, következő nap a legkülönbözőbb fórumokon írtak az esetről azok akik ott voltak, de a dolgok akkor pörögtek fel igazán amikor az Index portálról valakik felfigyeltek az esetre és címlapon, kiemelt cikként hozták a hírt.  Innen természetesen rengeteg más helyre is átkerült a téma és még (legalább) két rádióműsorban is beszéltek róla. Néhány nap múlva szinte mindenki tudott már az esetről, azonban sajnos Bob ennek ellenére nem került elő. Szomorú, hogy egy ilyen apró esemény elrontotta az egyébként minden várakozást felülmúlóan jól sikerült koncertet és csak reménykedhetünk, hogy ez nem vette el teljesen a zenekar kedvét attól, hogy esetleg a jövőben visszatérjenek hozzánk.

Kapcsoldódó linkek:
A zenekar oldala
Az zenekarral készült interview