Főoldal » Feature, Interjúk, Japán, Rock » Új felállás, régi hangzás – Melt-Banana interjú

Új felállás, régi hangzás – Melt-Banana interjú

Hét évvel az első budapesti koncertje után ma érkezik másodszor Budapestre az a Melt-Banana, akik olyanokat tudhatnak a rajongóik közt, mint Mike Patton, a Tool, a Napalm Death nomeg maga a néhai Lou Reed és akik immár 25 éve nyomják a teljesen behatárolhatatlan és őrült, jobb elnevezés hiányában általában noisecore-ként körülírt zenéjüket. A hazai fellépés előtt hoztuk össze velük ezt a kicsit utolsó pillanatos, emailes gyorsinterjút, amiben azért etől függetenül is elég sok érdekesség kiderült róluk, meg arról is, hogy úgy általában mi újság mostanában a zenekarral.

A legutóbbi, 2010-es magyarországi látogatásotok óta a korábbi teljes zenekaros élő felállásotok leredukálódott a kezdetektől a csapat gerincét képező duóra (Yako – ének, Agata – gitár). Mi volt a váltás oka és mennyiben változott emiatt a hangzásotok élőben?

Agata: Nem volt semmi nagy, komoly ok, egyszerűen csak rájöttünk, hogy milyen élvezetes számítógépes alapokkal zenélni.
Yako: 2012 nyarán, amikor éppen nem voltak elérhető turnézós zenészeink kaptunk egy ajánlatot az angol All Tomorrow’s Parties fesztiváltól. Nagyon szerettünk volna fellépni, már csak azért is, mert a kurátor a kedvenc zenekarunk, a Shellac (a hangtechnikus legenda Steve Albini zenekara) volt, akiket személyesen is nagyon régóta ismerünk, így rákérdeztünk, hogy mehetünk-e csak ketten, komputeres alapokkal. Leokézták a dolgot, mi meg elkezdtük programozni a dob és basszus alapokat.
Agata: A színpadi megjelenés természetesen más lett, így, hogy csak ketten vagyunk, de szerintem így is vagyunk olyan hangosak, mint egy négy tagú zenekar… főleg, hogy egy halom erősítőt hozunk magunkkal, hogy nekünk is meglegyen a színpadon a kellő hangerő.

Az új felállás tekinthető a Melt-Banana Lite projekt valamiféle folytatásának, amiben szintén csak ketten voltatok?

Agata: Nem igazán, mivel a Melt-Banana Lite koncepciója az volt, hogy megpróbáltunk gitár és basszusguitár nelkül csinálni valamit. De amikor Japánban léptünk fel a projekttel, akkor többnyire volt velünk dobos is, ahogy a Melt-Banana Lite koncertlemezen is.
Yako: De szerintem a Melt-Banana Lite koncertek alatt ismertük fel, hogy milyen lehetőségek vannak abban, hogy számítógépes háttérrel játsszunk élőben.

Az évek alatt rengeteg különböző dobossal játszottatok, de a basszgitáros Rika, ha csak support tagként is, de nagyon sokáig veletek volt. Vele mi történt?

Agata: Nem volt köztünk semmi ellentét vagy ilyesmi, viszont bő öt éve nem találkoztam vele. De azt hiszem nagyon lefoglalja a saját élete.

Régebben egy-két évente jött ki új nagylemezetek, de a 2003-as Cell-Scape után ez a folyamat nagyon lelassult. A Bambi’s Dilemma megjelenésére négy évet kellett várni, ezt hat évvel később követte a Fetch, azóta pedig újra négy év telt el új lemez nélkül. Mi volt az oka ennek a tempóváltásnak?

Agata: Igazából nem tudom biztosan megmondani. Egyszerűen sok időbe telik olyan új dalokat írni, amikkel tényleg elégedettek vagyunk
Yako: Mindig próbálunk valami új dolgot csinálni és nagyon sok dalunk van, amiket nem adtunk ki végül, mert vagy elégedetlenek voltnk velük, vagy pedig mert nem passzolnak egy nagylemezre.
Agata: De utóbbiak közt viszont szerintem vannak jók, szóval lehet azokat kiadjuk majd 7″-ként valamikor.

Nemrég volt egy split 7″ kislemezetek a Napalm Death-el, ez hogy jött össze? És volt még egy másik split is nagyjából mostanában, egy Senyawa nevű csapattal, tudnátok arról is mesélni?

Yako: 2015-ben egy hónapon át turnéztunk a Napalm Death és a The Melvins társaságában Amerikában, szóval velük ott találkoztunk és akkor jött a split ötlete.
Agata: A Senyawa spliten megjelent számok pedig eredetileg egy négyzenekaros válogatásra készültek, amiből végül nem lett semmi. A kiadó viszont szerette volna ehhez a splithez használni a dalokat és mivel már régebbről ismertük a Senyawa-t, így rábólintottunk a dologra.

Az évek során egy csomó nagyszerű és nagyon különböző zenekarral adtatok ki split lemezeket… többek közt olyanokkal, mint a Fantomas, Discordance Axis, Young Widows vagy a God Is My Co-Pilot. Hogy döl el, hogy melyik zenekarral dolgoztok együtt?

Agata: Ha tetszik a zenekar és befut egy korrekt megkeresés, akkor simán benne vagyunk a dologban.
Yako: Az összes eddigi split lemezünkre nagyon büszkék vagyunk csupa kiváló zenekarral és emberrel volt szerencsénk azoknak köszönhetően együtt dolgozni.

Yako, a Melt-Banana a nagyon fura és szinte megfejthetetlen szövegeiről is ismert, honnan jön ezekhez az inspiráció és általában milyen témák kerülnek elő a dalaidban?

Yako: A témák egyszerűen csak a mindennapi életemben látott és tapasztalt dolgokból erednek. Valamint az angol szótárat szoktam böngészni, ott szúrok ki szavakat amiknek érdekes a hangzása és jelentése és az adott szóból kiindulva kerekítek egy sztorit. Szerintem az egyik ok amiért az emberek mindig azt mondják, hogy nehezen értelmezhetőek a dalaim pont az, hogy a kiejtésből indulok ki és a szövegekben a sztorik tele van csavarokkal.

Agata, te pedig a totálisan egyedi technikádról vagy ismert, amiben sokszor szinte úgy érzi az ember, hogy nem is a gitáron, hanem az effekteken és pedálokon van a hangsúly. Hogy alakult ki ez a technika és nagyjából hány pedált szoktál használni?

Agata: Akkoriban kezdtem úgy-ahogy komolyabban foglalkozni a gitározással amikor beszálltam a zenekarba és mivel kezdő voltam, a slide és a pedálok nagy segítséget jelentettek számomra. Akkoriban, amikor az első lemezünk kijött 4-5 pedált használtam, erre a turnéra most nyolcat hoztam, de színpadon mindig igyekszek tíznél kevesebbet használni.

Van jópár olyan japán zenekar, akik úgy tűnik, hogy népszerűbbek a tengerentúlon, mint otthon, például ti, a Mono vagy éppen az Acid Mothers Temple. Mit gondolsz, mi ennek az oka?

Yako: Szerintem sokan azok közül a zenekarok közül, akik maguknak írják a zenét egyszerűen csak látni szeretnék, hogy a külföldiek hogyan reagálnak a koncertjeikre és zenéjükre. Számunkra nagyon nagy élmény és inspiráció forrás, hogy megismerünk más országokat, szóval gondolom ez más együtteseknél is így működik.

Amikor kezdtétek, a ’90-es évek elején Japán tele volt nagyon szokatlan és extrém együttesekkel, akik olyan zenét játszottak, mint senki más. Hogy látod a mai japán undergroundot, még ma is akadnak olyan zenekarok, amik annyira egyediek, mint az akkoriak voltak?

Agata: Szerintem igen, nem változott semmi az akkoriakhoz képest és még mindig vannak nagyszerű új zenekarok. Érdemes elolvasni az angol író, Ian Martin könyvét (Quit Your Band! Musical Notes from the Japanese Underground) és a blogját. Ő kerékppárral járta be az egész országot és a japán underground zenéket kutatta.

Köztudott rólatok, hogy nagy gamerek vagytok és még a régebbi emailes hírleveletek is sokszor inkább szólt arról, hogy mivel játszotok éppen, mint a zenekarral kapcsolatos hírekről. Milyen hatással vannak a zenétekre a játékok és mik mostanában a kedvenceitek?

Agata: Én most éppen a Metro 2033 Redux-ot nyomtam végig annak hatására, hogy idén novemberben lesz majd az első alkalom, hogy Oroszországban lépünk fel és egy nagyon szórakoztató játék volt.
Yako: Nekem meg a The Last Guardian volt, ami mostanában tetszett.
Agata: Szerintem ha csak a zene érdekelne minket, a játékok, filmek, könyvek, kaja és egyebek nem, akkor mindig ugyanolyan zenéket írnánk. Szóval a videójátékok azok közé a dolgok közé tartoznak, amik elgondolkodtatnak minket és segítenek, hogy különböző szemszögekből legyünk képesek szemlélni a dolgokat.

Nekiugrottatok már a következő lemez munkálatainak és az arra tervezett dalok közül lesz, ami előkerül a mostani turnén?

Yako: Elkezdtünk már zenéket írni, de szerintem még időre van szükségünk, hogy befejezzük a munkát és egyelőre még nem játszuk az arra szánt dalokat.
Agata: De ettől függetlenül lesznek új dalok is a turnén.

És az utolsó kérdés: mi a helyzet Agata maszkjával? Miért kezdted horani és miért van mindig rajtad a koncertek alatt?

Agata: Még ’95-ban vagy ’96-ban a Mr. Bungle turné alatt kellett hordanom egészségügyi okokból. De igazából tök kényelmes abban zenélni és mostanra már csak szórakozásból hordom, amolyan kosztümként. De Japánban egyébként teljesen megszokott a hasonló maszkok viselése leginkább a pollen miatt, szóval nem tudom, hogy igazából lehet-e ezt kosztümnek nevezni.

Melt-Banana official site / facebook

Köszi a Cudi Purci Bookingnak az interjú összeszervezéséért!

Melt-Banana az A38-on:

Tags:

Szólj hozzá

© 2002-2016 SoundOfJapan+ · RSS · Japán és ázsiai zene + szubkult · Közösség: SoundOfJapan+ Fórum