Főoldal » Interjúk, Japán » KK. Null interjú (2006.04.18)

KK. Null interjú (2006.04.18)

KK. Null interjú 2006.Ápr.18 – Trafó Bár Tangó

Idén áprilisban járt másodszor Budapesten KK. Null, a japán zaj- és kísérleti zenék egyik legismerteb és legfontosabb képviselője. A négy év után visszatérő Null az industrial-legenda Z’EV-el közös turnéja keretében ejtette útba a Trafó Bár Tangót, az Ultrahang csapatának szervezésében és én ezt az alkalmat ragadtam meg, hogy a koncert előtt egy bő félórára leüljek vele beszélgetni a jelenlegi és régebbi projektjeiről, valamint terveiről.

Click here for the English version!

SoundOfJapan: Jelenleg az ipari zene egyik kulcsfigurájával, Z’EV-el turnézik, akivel két közös albumot is készített a közelmúltban. Hogyan ismerkedtek meg és kezdtek együtt dolgozni?

KK. Null: Már a kora nyolcvanas évek óta nagy rajongója voltam Z’EV munkáinak, a példaképeim közé tartozott, mint az ipari zene és kultúra úttörőinek egyike. Azt hiszem ő is egy ideje már ismerte a munkáimat és érdeklődött a zenéim iránt, de nem találkoztunk egymással egészen 2003-ig, egy párizsi fellépésemig. Ő akkoriban hosszabb időt töltött ott, mivel egy pár hónapig egy színháznak csinált zenét és eljött megnézni a koncertemet. Igazából még a koncert előtt találkoztunk, mivel, amikor a hangpróba és a fellépés közt elmentünk a többiekkel vacsorázni egy közeli étterembe, ő ott ült az egyik asztalnál. Eleinte csak magában ücsörgött és én, mivel nagyon jellegzetes karakter, egy idő után kiszúrtam, hogy “Oh, az csak nem Z’EV?!” és elgondolkodtam, hogy vajon mit kereshet ott. Aztán egy idő után nagy meglepetésemre odajött hozzánk, bemutatkozott és elkezdtünk beszélgetni. Este természetesen megnézte a koncertet is, ami nagyon tetszett neki és utána újra odajött hozzám és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem együtt dolgozni. Olyan volt számomra az egész mint valami valóra vált álom, tehát természetesen azonnal rávágtram, hogy “Dehogyisnem! Örömmel!”

Vagyis Z’EV volt a kezdeményező és tőle jött a kissé furcsa alapötlet is a projekthez. Öszintén megvallva nem vagyok biztos abban, hogy teljes mértékben átlátom az elképzeléseit, de az egész koncepció alapjában véve a tradicionális japán Noh szinházon alapul. A koncert után gyorsan eldarálta nekem az ötlet lényegét, de akkor talán a felét ha értettem annyira hadart és csapongott (nevet). De a lényeg, hogy nagyon érdekelt a közös munka, tehát csak bólogattam, hogy “Aha, aha! Oké, csináljuk meg!” és így ekezdtük együtt dolgozni. A projekt harmadik résztvevőjét, Chris Watson-t (Két legendás ipari / kisérleti zenekar, a Cabaret Voltaire és a The Hafler Trio alapító tagja, aki később jóidőre felhagyott a zenéléssel és elkezdett természeti hangok felvételével foglalkozni a Föld nehezen megközelíthető régióiban.) még régről ismerte és megkérte, hogy bocsásson rendelkezésünkre néhány felvételt a hangarchívumából. Ezekután Z’EV elküldte a saját zenei anyagát, Watson-tól pedig egy adag Afrikában készült hangfelvételt kaptam. Utána nekiálltam dolgozni az anyagon az otthoni stúdiómban, majd mikor készen voltam visszaküldtem őket Z’EV-nek, aki összevágta és újrakeverte az egészet. Vagyis így hoztuk össze a Number One című lemezt, mely tavaly jelent meg a Touch kiadónál. Nagyszerű élmény volt.

SoundOfJapan: Azóta egy másik közös lemezt is készítettek Artifical Life címen. Ez hasonlít hangzásban a Number One-hoz?

KK. Null: Nem, eléggé más jellegű anyag lett, mivel az Artifical Life Z’EV koncertfelvételeken alapul, melyeket tavaly vettek fel valahol Németországban… azt hiszem talán Berlinben. Vagyis ez inkább élő anyag, kiegészítve az elektronikus zajokkal amiket én adtam hozzá utólag.

SoundOfJapan: Ez a lemez is megjelent már?

KK. Null: Igen, nagyjából két héttel ezelőtt jött ki, vagyis ma este már van nálunk a CD-ből.

SoundOfJapan: Az esetek többségében élőben egy saját készítésű, Nullsonic nevű hangszerrel dolgozik. Mi is ez pontosan és honnan jött az ötlet az elkészítéséhez?

KK. Null: Oh igen, a Nullsonic! Először is a névről mondanék pár szót: Nagy rajongója vagyok a legendás prog-rock bandának, a King Crimson-nak és az ő gitárosuk, Robert Fripp készített egy effekt-pedált amit Frippertronic-nak nevezett el. Vagyis amikor elkészítettem a Nullsonic-ot innen jött az ötlet, hogy én is magamról nevezzem el. És azért készítettem, mivel, elsősorban a turnék alatt egyre inkább rájöttem, hogy mennyire problémás a rengeteg felszereléssel és technikai eszközzel utazni. Egyszerűen túl nehezek voltak és ki kellett találnom valami egyszerűbb és kényelmesebb módot, hogy magammal tudjam vinni a szükséges technikát és végül emellett a megoldás mellett döntöttem.

Előszöris elkészítem a hanganyagokat az otthoni stúdiómban szintetizátorok, effekt-pedálok és hasonlók segítségével, majd ezeket felpakolom mini-diszkre és így kapok egy egyszerű hanghordozót, aminek köszönhetően a koncerteken nagy mennyiségű hang-alapanyag áll rendelkezésre. Ezeken kívűl többek közt két Chaospad tartozik még a felszereléshez, ami egy kis szerkentyű, effekteket irányító érintésérzékelős felülettel és beépített sampler-rel. Vagyis élőben gyakorlatilag ezzel samplerezem és effektezem az előre felvett hanganyagokat, mindig valami újat létrehozva.

SoundOfJapan: Tehát a fellépés félig improvizáció?

KK. Null: Igen, félig előre felvett zene és félig improvizáció.

SoundOfJapan: És honnan származik maga a KK. Null név?

KK. Null: Nagyon régről, még a zenei pályám legelejéről. A kedvenc japán íróim egyike adott ki egy kis magazint Null címen és mivel nagyon kedveltem a munkáit átvettem a nevet. Akkoriban még nem ismertem a jelentését, csak a szó hangzása és a betűk tetszettek. A Null név egyébként eleinte nem csak engem takart, hanem egy zenekart, de miután a többiek kiléptek megtartottam a nevet. A KK pedig a polgári nevemből származik, ami Kazuyuki Kishino. Így lettem KK. Null. Természetesen később megtudtam, hogy a szó nullát jelent és nagyon tetszett a dolog. Meglehetősen nihilista hangzású, de nem negatív felhanggal. Valamint ugyebár mostanában a számítógépes szlengben is használják a szót.

SoundOfJapan: Néhány éve újraindította a régi, kisérleti rockzenében utazó zenekarát, az ANP-t, vagyis az Absolute Null Punkt-ot. Várható esetleg valamilyen új anyag ettől a formációtól?

KK. Null: Igen, jelenleg két ANP lemez is megjelenés előtt áll. Az egyik egy Franciaországban és Svájcban rögzített koncertfelvétel, a másik pedig élő- és stúdiófelvételeket is tartalmaz. Igazából az utóbbi inkább stúdióanyag, amibe belekevertünk moszkvai koncertfelvételeket is, de egybe lett mixelve az egész, tehát nem lehet hallani, hogy melyik rész hol készült.

SoundOfJapan: Az utóbbi években sokat játszott Oroszországban, valamint többször dolgozott együtt Alexei Borisov-val. Hogy ismerték meg egymást?

KK. Null: Az egész még 2002-ben kezdődött, abban az évben, amikor először játszottam itt Budapesten. Innen Oroszországba mentem, ahol szintén akkor jártam először; Szentpéterváron és Moszkvában léptem fel és utóbbi városban találkoztam Alexei-el. Mivel nem beszélek oroszul szükségem volt valakire aki segít és Alexei, aki kiválóan beszél angolul, vállalta ezt a feladatot. Három napot töltöttem ott és ő minden nap elémjött a hotelhez és elvitt várostnézni meg ide-oda. Végig maximálisan segítőkész volt, és mint kiderült egy nagyon intelligens ember, aki egyébként újságíróként dolgozik, ráadásul nagyjából ugyanolyan idős is mint én; ugyanaz a generáció, ugyanazok a hatások… vagyis nagyon jól kijöttünk egymással.

SoundOfJapan: És, hogyan készítették a közös anyagaikat?

KK. Null: Gyakorlatilag postán keresztül. Ő elküldi nekem az anyagait, amikhez aztán hozzákeverem az én zenei részemet. Élőben 2004-ben, Moszkvában játszottunk először együtt és erről a koncertről felvétel is készült, ami a közeljövőben jelenik meg majd egy Electroclub nevű új orosz kiadónál.

SoundOfJapan: Budapesten eddig csak egyszer játszott, még 2002-ben, az X-Peripheria fesztiválon. Van erről valami különleges emléke?

KK. Null: Amire leginkább emlékszem az az, hogy mennyire nagy hőség volt. Nyár közepe volt és Budapest előtt Bécsben voltam, ahol még egész tűrhető volt az idő, de mire ideértünk már rettenetes meleg volt. Én pedig nem voltam felkészülve ilyen hőségre és nem hoztam magammal rövidebb nadrágokat és végül András (Nun András, az Ultrahangtól, aki a mostani koncertet is szervezte) adott kölcsön egyet és még a koncert alatt is az volt rajtam. (nevet)

SoundOfJapan: Mi a helyzet, a legismertebb zenekarának számító Zeni Geva-val (Null legendás ‘progressive hard-core’ zenekara, ahol énekes/gitáros posztot tölt be.), mely az utóbbi pár évben nem hallatott magáról? Esetleg lehet számítani valami új anyagra, vagy az a zenekar már a múlté?

KK. Null: Oh dehogy, egy ideig most nem dolgoztunk együtt, de ez nem jelenti, hogy feloszlottunk volna, egyszerűen csak szükségünk volt egy kis szünetre, hogy majd frissen, több motivációval állhassunk neki újra a közös munkának. Vagyis én egyenlőre inkább az elektronikus zenére koncentrálok, de szeretném, ha újraindulna a Zeni Geva is, talán már a jövő évben. Egyébként pont nemrégiben beszéltem a zenekar másik gitárosával, Mitsuru Tabata-val és ő is szeretné folytatni a Zeni Geva-t, tehát lehet, hogy már az idén elkezdünk közösen próbálni és gyakorolni a stúdióban, hogy lássuk, hogy mi sül ki belőle.

SoundOfJapan: És a másik mellék-projekt, a Monster DVD? Az is aktív zenekar még?

KK. Null: Nem, a Monster DVD már megszünt.

SoundOfJapan: A karrierje elején butoh táncot is tanult. Gondolt valaha arra, hogy táncelőadásokhoz írjon zenét?

KK. Null: Érdekes lenne egyszer valami ilyen projektben részt venni. Egyébként azt hiszem sokan tévedésben vannak a butoh-hoz fűződő kapcsolatom tekintetében, mert sokan láthatólag úgy értelmezik, hogy profi táncos vagyok, pedig valójában nem, csak tanultam egy ideig.

SoundOfJapan: A kiadója, a Nux Organization volt felelős az első Melt-Banana kiadványok megjelentetéséért. Követi még mostanában is a zenekar munkásságát?

KK. Null: Nem igazán, habár azért néha összefutunk. De azt tudom, hogy mennyire aktívak és elfoglaltak és, hogy rengeteget turnéznak Európában és Amerikában. Lenyűgöz, hogy mennyire tele vannak energiával.

SoundOfJapan: Milyen más előadókat adott még ki a Nux a Melt-Banana és a saját projektjei mellett?

KK. Null: Csak egy másik zenekar volt a kiadónál, a Space Steakings, de ők már feloszlottak

SoundOfJapan: A Nux mellett sok anyaga jelenik meg más kiadóknál is szerte a világon. Hogyan választja ki, hogy melyik kiadókkal dolgozik?

KK. Null: Nagyon változó, valamikor ő keresnek meg, valamikor pedig én veszem fel velük a kapcsolatot.

SoundOfJapan: Habár újabban inkább az elektronikus zenéi miatt ismert, annak idején gitárosként bukkant fel. Mesélne a pályafutása kezdeteiről, hogy minek a hatására kezdett zenélni és mik voltak a korai meghatározó élményei?

KK. Null: Fred Frith volt a legfontosabb korai hatás. Először… azt hiszem 1980-ban, vagy talán ’81-ben jött Japánba fellépni. Mielőtt láttam volna élőben meglehetősen konzervatív módon viszonyultam a gitározáshoz, de ő mindent megváltoztatott. Nem a hagyományos módon játszott a gitárján, hanem felrakta a hangszert egy asztalra és úgy ütögette és sikálta a húrokat és generált vele zajokat. Én pedig teljesen le voltam döbbenve, hogy “Oh, hát ezt így is lehet…!?” és ezután kezdtem én is kísérletezni. Nagyon nagy hatással volt rám.

SoundOfJapan: Később dolgoztak is közösen.

KK. Null: Igen, de csak egyszer. Élőben játszottunk együtt, de hatalmas élmény volt számomra.

SoundOfJapan: Ennek a felvétele bukkant fel később a Guitar Organism című lemezén is?

KK. Null: Igen, az annak a koncertnek a felvétele volt.

SoundOfJapan: És manapság milyen zenéket hallgat a leggyakrabban?

KK. Null: Újabban gyakorlatilag minden nap hallgatok valamit Miles Davis-től, habár csak egy bizonyos korszakából, a hetvenes évek környékéről. Olyan lemezeit, mint a Bitches Brew, a Fillmore, valamint van néhány bootleg koncertfelvételem is abból a korszakból.

SoundOfJapan: Gondolt arra, hogy valami hasonló zenét csináljon?

KK. Null: Nem igazán, mert nem akarok mások nyomdokain haladni. Habár… az igazat megvallva nemrég elkezdtem én is trombitán játszani (nevet). Természetesen részben Miles Davis hatására, de az is közrejátszott benne, hogy amellett, hogy jóideje elsősorban inkább elektronikus és absztrakt zenével foglalkozok, időnként szükségem van valami sokkalta kézzelfoghatóbbra is. És jó ötletnek tűnt, hogy megpróbáljak valamilyen ‘primitívebb’ hangszeren is játszani. Merthogy alapjában véve a trombita egy végtelenül egyszerű hangszer, de persze ennek ellenére mégis nagyon nehéz rajta játszani.

SoundOfJapan: A pályafutása során számtalan zenésszel dolgozott együtt, mind Japánból, mind a nemzetközi színtérről. Van valaki akivel még nem dolgozott, de nagyon szeretne?

KK. Null: Hmmm… nehéz kérdés (egy ideig gondolkodik). Talán Bernard Parmegiani. Ő egy francia zeneszerző; nagyon idős, 78 vagy 79 éves lehet. Valamennyire hasonló zenéket írt mint Pierre Henry, csak míg Henry-t mindenki ismeri, addig Parmegiani nem igazán vált ismertté. Pedig ő is a kortárs avant-garde zene meghatározó alakjainak egyike és szerintem az ő munkássága jelentősebb is, de ennek ellenére szinte teljesen ismeretlen maradt, tehát véleményem szerint jóval több figyelmet érdemelne. Tavaly jár először Tokióban koncertezni és szerencsére volt alkalmam beszélni is vele. Fantasztikus lenne vele együtt dolgozni.

SoundOfJapan: A jelenlegi Z’EV-vel közös koncertsorozat gyakorlatilag inkább egy angol turné, amihez csak két szigetországon kívüli fellépés tartozik: egy nálunk, egy pedig egy francia fesztiválon. Hogyhogy nem egy hosszabb Európa-turnét szerveztek?

KK. Null: Nem volt semmi különösebb oka, egyszerűen csak az időbeosztásunkba így fért bele. Nem tudtunk több közös koncertet bevállani, de talán legközelebb majd több helyen is fellépünk együtt. Merthogy akarjuk folytatni a közös munkát, mivel Z’EV is nagyon élvezi a dolgot és már a jövő évi terveken dolgozik.

SoundOfJapan: A weboldalán, a közeljövőben várható megjelenések közt van két filmekkel kapcsolatos válogatáslemez is, melyeken egy-egy számmal szerepel. Az egyik Kenneth Anger legendás filmjének, a Lucifer Rising-nak zenéiből készült remixeket tartalmaz majd, a másik pedig egy Miike Takashi tribute-lemez lesz. Hogy került bele ezekbe a projektekbe?

KK. Null: Csak felkértek, hogy készítsek én is egy-egy számot a lemezekre. Korábban soha nem láttam egy filmet sem Miike Takashi-tól, sőt, igazából azt sem tudtam, hogy ki ő. De úgy tűnik valamiért Európában nagyon népszerű… furcsa.

SoundOfJapan: Szintén tervek közt szerepel egy Keiji Haino-val közös album. Ez elektronikus, vagy inkább gitárközpontú lemez lesz?

KK. Null: Az egy válogatáslemez szerűség. A lemez több különböző koncertfelvételből lett összeállítva amiken Haino és én is többféle hangszeren játszunk. Az egyik számban például én dobolok, míg ő gitározik, egy másikban mindketten elektronikát kezelünk, vagy éppen én elektronikus hangszereken játszok, míg ő énekel. Tehát meglehetősen változatos lemez, amolyan áttekintés a közös munkáinkról.

SoundOfJapan: Az eddigi lemezei közül melyiket érzi a legjobbnak? Melyikről az a véleménye, hogy tökéletesen olyanra sikerült amilyenre akarta?

KK. Null: Oh, még nem sikerült tökéletesen alkotni. Semmivel sem vagyok teljesen elégedett, tehát sajnos nem tudok erre válaszolni (nevet).

SoundOfJapan: Nyugaton a zaj- és kísérleti zenészeknél nagyon gyakran valamilyen okkult vagy politikai koncepció is áll a zene hátterében, mint például Z’EV esetében a Kabbala. Az őn zenéjében van valami hasonló koncepció?

KK. Null: Nem, semmi ilyesmi nincs. Esetleg talán az, hogy a kozmológia, az asztro-dinamika és a hasonló tudományok nagyon érdekelnek, valamint a matematika is, de ez magára a zenére nem igazán van hatással.

SoundOfJapan: Egy korábbi interjúban olvastam, hogy érdekli az európai tradicionális zene és, hogy nagy kedvence a Muzsikás zenekar.

KK. Null: Oh igen! Főleg Sebestyén Márta miatt; nagy rajongója vagyok, egyszerüen lenyűgöző a hangja!

SoundOfJapan: Gondolt valaha arra, hogy csináljon valamit, ami ezeken a tradicionális zenéken alapszik?

KK. Null: Igazából régebben csináltam már valami hasonlót, egy régebbi zenekarral és kicsit szokatlan módon. Volt régen egy YBO2 nevű zenekarom, inkább amolyan prog-rock felé hajló csapat, és velük csináltunk néhány… nem is igazán feldolgozást, hanem csak alapul vettünk pár tradicionális számot és átalakítottuk őket valami teljesen más stílusú zenévé. Az egyik ilyen a Boys Be Bedlam volt. Ismered? (elkezdi énekelni az első pár sort) Amolyan alternatív verziókat készítettünk abból és pár más hasonló számból.

SoundOfJapan: Szintén készített egy számot az osztrák Steinklang kiadó által összeállított Koji Tano (tavaly nyáron elhunyt legendás japán zajzenész) emléklemezhez. Dolgozott valaha Tano-val közösen?

KK. Null: Nagyon jó ismerősök voltunk, de csak párszor játszottunk együtt élőben. Nem csak a japán, hanem a nemzetközi underground zajzenei színtérnek is az egyik legjelentősbb alakja volt. Egy végtelenül kedves ember és alig két héttel a halála előtt látogattam meg a kórházban. Nagyon szomorú ami történt.

SoundOfJapan: A jelenlegi turné plakátját az a Seldon Hunt tervezte aki egyébként a Neurosis-nak, az Isis-nek, Kid 606-nak és másoknak készített munkáiról ismert és aki már korábban is több Null CD borítóért volt felelős. Hogy kezdtek vele együtt dolgozni?

KK. Null: Több mint tíz éve kezdődött, még 1994-ben, vagy ’95-ben, amikor a Zeni Geva Ausztráliában, Melbourne-ben játszott. Hunt ausztrál és habár ő maga valamiért nem tudott eljönni a koncetre, a munkáit rábízta egy barátjára, azzal, hogy adja oda őket nekem. Tehát a barátja eljött a koncertre, beszélt nekem Seldon Hunt-ról és, hogy arról, hogy szereti a zenémet és ezzel odaadta a grafikákat. Először csak bólogattam, hogy “Oké, oké, rendben, kösz”, de aztán megnéztem amit kaptam és… wow! Nagyon jók voltak és teljesen lenyűgöztek. Ez volt a kezdet és ezután felvettük egymással a kapcsolatot és megkértem, hogy csináljon néhány CD-mhez borítót.

SoundOfJapan: És kik készítik a többi lemezének boritóit?

KK. Null: A legtöbbet én magam tervezem.

SoundOfJapan: És még a végére egy utolsó, kicsit furcsa kérdés. Honnan jött az ötlet, hogy külön weboldalt készítsen Maru-chan nevű chihuahua kutyájának?

KK. Null: Ohh-oh, az az igazság, hogy ez valójában a feleségem ötlete volt. Nagyon szeretjük Maru-chan-t és nem tudom, hogy ez mennyire volt jó ötlet, de szeretett volna egy weboldalt róla, így végüis csinált is egyet (nevet és elnéz a merchandise pult felé, ahol a felesége éppen a CDket rendezgeti).

SoundOfJapan: Köszönöm az interjút és sok sikert a koncerthez.

Kapcsolódó anyagok: koncertbeszámoló (hamarosan) KK. Null hivatalos weboldal

A cikk angol verziója megjelent a The Dose online magazin első számában is.

 

 

+++

Interview with KK. Null 2006.Apr.18 – Trafó Bár Tangó, Budapest, Hungary

 

During his tour with American industrial-legend Z’EV, KK. Null, one of the most important and well-known figures of the Japanese noise and experimental music scene came back to Budapest four years after his first concert here. Now he played at Trafó Bár Tangó and I took this opportunity to sit down with him for a half-an-hour and ask him about his older and current project as well as his plans for the near future.

SoundOfJapan: Now you are touring together with Z’EV, one of the most important figures of industrial music and recently you also made two albums together with him. How did you get to know him and start to work together?

KK. Null: I have been a big fan of Z’EV ever since the early 80s; he was one of my big heroes, one of the pioneers of industrial music and industrial culture. And I think he also knew my music for a while and knew what I’ve been doing, but we have never met each other earlier, until 2003, when I had a concert in Paris. At that time he was staying in Paris for a few months, doing music for a theater and he showed up at the event. But before the concert, when we went to have dinner after the sound-check, in a restaurant near the venue he also showed up there. Actually in the beginning he was just sitting there. I recognized him, thinking “He must be Z’EV!” because, you know, he looks very typical. I wondered, “Oh! What is he doing here!?” and then he eventually came to me and introduced himself and we started to talk. And then of course he also saw my performance and he liked it very much and after the concert he offered to do collaboration together and I was like “Of course!”. To me it is like a dream come true. “Yeah, why not! I would love to!”

So, first idea came from Z’EV and he had a strange concept. Honestly I’m not sure if I understand all his ideas, but they are based on traditional Japanese Noh theater. After the concert he told his concept to me like “blahblablablabla” and maybe I could understand about half of it. But anyway, I wanted to work with him, so I said “Yeah, okay. Let’s do it!”. So, then we started to work together. He knew Chris Watson (Founding member of two important industrial / experimental legends, Cabaret Voltaire and The Hafler Trio he later moved on to recording nature sounds in various hardly accessible regions of the Earth.) for a long time and asked him to contribute some from his recordings archive to our music and then Z’EV sent me his sound files and also Chris Watson sent me several of his recordings, which were recorded in Africa. So, at the beginning I mixed everything in my home studio and then sent it back to Z’EV who edited and mixed it again. So, that’s how we made the album “Number One”, which came out on Touch last year. It was great.

SoundOfJapan: Since then, you made another album with him, called “Artificial Life”. Is that similar in sound to “Number One”?

KK. Null: No, I think it is quite different, because “Artificial Life” is based on a live performance of Z’EV, which was recorded last year, somewhere in Germany… I think in Berlin. So, it is basically a live recording and I put my electronic noise on top of that. It is more live.

SoundOfJapan: Is that album out already?

KK. Null: Yes, it just came out about two weeks ago, so we have it here tonight.

SoundOfJapan: You usually perform with a self-made instrument, called Nullsonic. Exactly what it Nullsonic and how did you came up with the idea to create it?

KK. Null: Oh yes. First, about the name. I’m a big fan of King Crimson, the prog-rock band, and their guitarist, Robert Fripp made an effect-pedal and named it Frippertronic. So, when I made Nullsonic I also named it after myself. And I made it, because, especially when I was touring I realized that it is very difficult to carry all the equipment and gear. It is just too heavy to carry, so, I had to think about a more handy way to carry my gear and I decided to do it this way.

First I make some sound material in my home studio with synthesizer and effect pedals and so on and I put all those on mini-disc, so I have a kind of a sound-card or sound-file. So I have several, different kind of sounds on mini-disc and at the live performance. And now I have two Chaospads, which is a small equipment with a touchpad, that controls the effects and it also has a sampler. So I use it with the sound material, to sample it and create something different, so that is basically what I’m doing live.

SoundOfJapan: So it is half improvisation?

KK. Null: Yes, it is half composed music and half improvisation.

SoundOfJapan: And where did the name Null came from?

KK. Null: Oh, it was a long time ago, at the very beginning of my career. One of my favorite Japanese authors had a small magazine called Null and because I liked his work I took the name. And at that time I did not know the meaning, I just liked the letters and thought it sounded cool. And at first Null wasn’t just me, it was a group, but then everyone left and I kept the name. And KK comes from my real name, Kazuyuki Kishino, so I started to use it as KK. Null. And of course later I found out the meaning, that Null means zero and I thought it is cool… kind of nihilistic, but not in a negative way. And now it is also used in computed programming, meaning something like ‘clean’.

SoundOfJapan: Recently, a few years ago you restarted your old, experimental rock band called ANP, Absolute Null Punkt. Can we expect some new material?

KK. Null: Yes, actually two albums are waiting to be released from ANP. One is a live recoring, recorded in France and Switzerland and the other one is kind of a mix of studio recordings and live performances. Actually it is mostly studio material, with some live recordings from Moscow, but you can’t tell which is live and which is studio, because it is mixed together.

SoundOfJapan: In recent years, you were performing a lot in Russia and also working with Alexei Borisov. How did your collaboration start?

KK. Null: Hmmm.. It began in 2002, the same year when I played here in Budapest for the first time. After Budapest I went to Russia, also for the first time, to play in some festivals in St. Petersburg and Moscow and I met Alexei in Moscow. I do not speak Russian, so I needed someone’s help and he speaks very good English and he was a kind of a guide for me. I was staying in Moscow for three days and he came to the hotel every day, to take me to somewhere, to sightseeing and such and he was very nice. Very intelligent as well, working as a journalist and also he is about the same age as me. You know, same generation, same influences. So we got along very well.

SoundOfJapan: And how do you work together with him?

KK. Null: Mailing. He sends me his stuff and I mix it with my music, so that’s how. And in 2004 we played our first concert in Moscow, which was recorded and it will come out in a new Russian label called Electroclub in the near future.

SoundOfJapan: And do you have any special memories from your previous performance in Budapest, at X-Peripheria Festival in 2002?

KK. Null: What I remember most is that it was very hot. It was mid-summer and before Budapest I was in Vienna, I think and it was okey there and then we came to Budapest and it was so hot here. And I did not have short-pants, so I had to borrow one from Andras (Nun Andras, organizer, working for Ultrahang) and that’s what I was wearing on-stage. *laughs*

SoundOfJapan: And how about your most well-knows project, Zeni Geva (Null’s legendary ‘progressive hard-core’ band, where he sings and plays guitar.), which stayed silent during the last few years. Can we expect some activity in the future or is it just a part of the past now?

KK. Null: Oh no, we have been inactive for a while, but it does not mean that we broke up, it is just that we needed a break, to get more motivation. So, now I’m concentrating more on electronic music. But I want to come back with Zeni Geva, hopefully next year. Actually I just talked to the other guitarist, Mitsuru Tabata and he also wants to start again, so maybe later this year we will start practicing and rehearsing in the studio to see what goes on.

SoundOfJapan: And what about your other side-project, Monster DVD? Is that still an active project?

KK. Null: No, that one is finished.

SoundOfJapan: In the beginning of your career you was also learning butoh dancing. Did you ever think about making music for a dance performance?

KK. Null: Yeah, I would like to do something like that… making music for a dance company. But by the way, there seems to be some misunderstanding about my connection with butoh dancing. Some people think that I am a professional dancer, but actually I was just studying it for a while.

SoundOfJapan: Your label, Nux Organization, released the first recordings from Melt-Banana. Do you still follow what they are doing nowadays?

KK. Null: Ah, not really we just meet once in a while. I just know they are very active and busy and they tour a lot in Europe and America. I’m impressed by their energy.

SoundOfJapan: What other artists did you release on Nux, beside Melt-Banana?

KK. Null: Only one other band. Their name was Space Steakings, but they already broke up.

SoundOfJapan: Beside Nux, you also release a lot of your works on other labels all round the World. How do you chose the labels you work with?

KK. Null: Sometimes they contact me and sometimes I contact them, so either way.

SoundOfJapan: Even tho nowadays you are better known for your electronic music originally you started as a guitarist. Could you tell us about the very beginning of your career as a musician? What made you decide to start making music and what were your most important early influences?

KK. Null: It was Fred Frith. He came to play in Japan for the first time in… 1980 I think… or maybe it was 1981. And before I had seen his performance I was very conservative about about guitar playing, but suddenly he changed my way of thinking. He didn’t play the guitar the traditional way, he put his guitar on the table and was smashing, scratching it, making noise. And I was like “Oh, so you can do it like this as well!” So, he inspired me a lot.

SoundOfJapan: And later you also worked with him.

KK. Null: Yeah, actually just once, I played with him live, but it was an amazing experience.

SoundOfJapan: Is that the same recording that was later released on your Guitar Organism album?

KK. Null: Yes, it was that one.

SoundOfJapan: And nowadays, what kind of music do you listen to the most?

KK. Null: Well, actually recently every day I’m listening to Miles Davis. But only a particular period. From around the seventies.. Bitches Brew, Fillmore and I also have some bootleg live recordings from the time.

SoundOfJapan: Do you think about doing something similar?

KK. Null: Not really, I mean, I don’t want to be a follower. But… I tell you, actually I just started to play trumpet. *laughs* Of course it came as an influence from Miles Davis, but also, since recently I am concentrating on electronic and abstract music, but sometimes I feel that I want something more physical. So, it seemed like a good idea to play some more ‘primitive’ instrument. Because basically the trumpet is a very primitive instrument, very simple, but still difficult to play.

SoundOfJapan: During your career you collaborated with a lot of people, both from Japan and from around the world. Is there anyone who you haven’t played with, but you would like to?

KK. Null: Hmmm… difficult question. *thinks for a while* Maybe Bernard Parmegiani. He is a French composer. A very old guy, I think he is 78 or 79. His work is kind of similar to Pierre Henry’s, but while everyone knows Pierre Henry, Parmegiani is still quite unknown. I think his work is more important and he is a very important figure in contemporary avant-garde music, but still nobody knows him, so I think he should get more attention. He came to Tokyo last year for the first time to give a concert there and I saw him and also talked to him. It would be fantastic to collaborate with him.

SoundOfJapan: Your current joint tour with Z’EV is basically a UK only tour, with only two additional dates: Budapest and a festival in France. How come you did not go on a longer Euro tour?

KK. Null: It was only because of our schedules. We couldn’t fit in more dates, but maybe next time we will play at more places. We still want to continue the collaboration, since Z’EV really likes to do it, so actually he already started to plan next year.

SoundOfJapan: Amongst your upcoming projects there are two compilation albums related to movies that you will contribute a song to. On is a remix album of music from Kenneth Anger’s Lucifer Rising and the other is a tribute album to Japanese director Miike Takashi. How did you get involved in these projects?

KK. Null: Actually they just asked me to do a track. I never watched any film from Miike Takashi before, actually I didn’t even know who is him. It seems that he is very popular in Europe for some reason… very strange.

SoundOfJapan: You also have an upcoming album together with Keiji Haino. Could you tell me about that one? Will that be more electronic or more of a guitar based album?

KK. Null: It is a kind of a compilation. Haino also plays many instruments and I also play some and this album is put together from several different live recordings. So in one track I play drums and he plays guitar, on another one we both play electronics or he sings and I play electronics, so it is quite diverse, kind of like a showcase.

SoundOfJapan: Which one do you consider your best work to date? The one that you feel is just perfect as it is?

KK. Null: Oh, I’m not perfect yet. Not completely satisfied yet, so I can’t answer this. *laughs*

SoundOfJapan: Very often noise and experimental musicians from the West has some political or occult concept that is represented in their music, like Z’EV’s involvement with Kabbala. Do you have any similar concept behind your music?

KK. Null: No, not at all. Except maybe that I am very inspired by cosmology, astro dynamics and that kind of science and also mathematics, but it doesn’t really affect my music.

SoundOfJapan: In an earlier interview I read that you are interested in European traditional music and that you also like the Hungarian band Muzsikás.

KK. Null: Oh yes! Especially Márta Sebestyén, she has an amazing voice, I like her very much.

SoundOfJapan: And have you ever thought about doing something based on traditional music?

KK. Null: Actually I already did, with a different band and in a different way. Do you know one of my old bands, called YBO2? It was more a prog-rock kind of band and sometimes we did… not really covers, we just took some traditional songs and transformed them into a different kind of music, for example ‘Boys Be Bedlam’.. do you know that one? *starts to sing the first few lines* So we made ‘alternative version’ from some songs like that one.

SoundOfJapan: You also contributed one track to the Koji Tano (legendary Japanese noise / electronic musician, who died last summer) tribute album that was compiled by the Austrian label Steinklang. Did you ever work with Mr. Tano?

KK. Null: We knew each other well, but we just played a couple of shows together. He was one of the most important figures in not only the Japanese, but also in the international underground noise music scene. And he was also a very nice person and I visited him in hospital just about two weeks before he died. It’s all very sad.

SoundOfJapan: Your current tour poster was designed by Seldon Hunt (also known for his work with Neurosis, Isis, Kid 606 and so on) who also made several CD covers for you in the past. How did you start to work with him?

KK. Null: It began more than ten years ago, ’94 or ’95 when Zeni Geva played in Melbourne, Australia. And he is Australian, but for some reason he couldn’t come to the concert, but he gave his artwork to a friend and asked him to give me. So, his friend came to the show and told me about Seldon Hunt and that he is a fan of my music and gave me his artwork. First I was just like “Oh, okay” but then I checked his works and.. Wow! I was impressed, it was really great. So, that was the start and after that we contacted each other and I asked him to do artwork to some of my CDs.

SoundOfJapan: And who designs your CD covers when you are not working with him?

KK. Null: Most of the artwork is done by me actually.

SoundOfJapan: And one last question. Where did you get the idea to make a website dedicated to your chihuahua puppy, called Maru-chan?

KK. Null: Ah, actually it was my wife’s idea. We love our puppy so much and I don’t really know if it is cool or not, but she wanted to have a website about Maru-chan, so she made it. *laughs and looks towards the merchandise stand where his wife is arranging the CDs*

SoundOfJapan: Well, thanks a lot for the interview, good luck for tonight.

Links: KK. Null official website

The English version of this interview was also included in the first issue of The Dose online pdf magazine. Please visit their website to check out the magazine, which features a wide selection of interviews, reviews, etc. with musicians from all around the globe.

Tags: ,

Szólj hozzá

© 2002-2018 SoundOfJapan+ · RSS · Japán és ázsiai zene + szubkult · Facebook: SoundOfJapan FB