Az évzáró posztban is szóba került, hogy volt 2013-ban pár olyan koncert, amiről elmaradt a beszámoló és hogy ezek hamarosan pótolva lesznek. Szóval kezdjünk is neki: az elkésett beszámolók sorában elsőként a nagoya-kei alapbanda Deathgaze bécsi fellépéséről olvashattok, természetesen masszív képanyaggal kiegészítve!
A Deathgaze az egyik legmegbízhatóbb zenekar a visual kei színtéren: 2003 júliusában alakultak és azóta következetesen tartják magukat a vk alapjáraton is sötétebb, durvább nagoya-kei alirányzatának legkeményebb vonalához. Néha-néha persze náluk is becsúszik egy-egy lassabb, visszafogottabb dal, de ezeket leszámítva mindmáig olyanok a lemezeik, mint valami brutális, mindenen átgázoló úthenger. Gitárzúzda, hörgés, gyilkos riffek a legjobb fajtából. Nem lehet csalódni bennük, merthogy az ő esetükben nem kell attól félni, hogy egyszercsak elkezdenek finomkodós, rádióbarát rockdalokat írni. És ami még fontos, hogy annak ellenére is tartották magukat ehhez az irányhoz, hogy jópár tagcserén átestek az indulás óta, köztük kétszer az énekesük távozott (az egyik ex-énekes pedig ugyebár nem más, mint az a Hazuki, aki aztán lynch. néven alapított saját bandát) és végül ezt megunva az alapító basszgitáros Ai állt be a mikrofon mögé (a vicces az egészben az, hogy énekhang alapján ennek ellenére majdhogynem lehetetlen megkülönböztetni, hogy egy-egy felvétel a csapat melyik korszakából származik).
Namármost ezzel a következetesen brutál zenével, bármennyire is jó, egy dolgot nem lehet: befutni. Így otthon, habár nagyon stabil rajongó táboruk van, mindmáig megmaradtak indies csapatnak és ugyanígy Európában is inkább csak a leghardcore-abb vk rajongók közt számítanak igazi favoritnak, szélesebb körben nem igazán felkapottak. Éppen ezért nem sok esély volt arra, hogy valaha is eljussanak a kontinensre, hogy ez mégis megtörtént az az egyik legfontosabb vk turnészervező cég, a korábban a Versailles, D, Screw stb. koncerteket is összehozó B7Klan (avagy régebben Torpedo Production) elkötelezett vezetőinek az érdeme, akik megkeresték és addig győzködték a zenekart, míg beadták a derekukat és ráadásul pont a fennállásuk tizedik évfordulóján látogattak el Európába. A turné kilenc állomásos lett végül (a helyszínekről bövebben itt) és hozzánk legközelebb Bécsbe jutottak el júlis 13-án, ahol nagyjából kétszáz fő előtt léptek fel, a város egyik legjobb középkategóriás klubjának számító Szene színpadán.
Az, hogy a Deathgaze az a fajta csapat, ami ténylegesen, 100%-ban elkötelezett a zene és elvei mellett ugyebár már abból is látszik, hogy soha meg sem próbáltak változtatni a zenéjükön a befutás kedvéért, amire pedig esélyük simán lett volna (lásd a már emlegetett lynch. esetét) és ezt az elkötelezettséget és jó értelemben vett fanatizmust többszörösen is bizonyították élőben is. Mindenek előtt azzal, hogy ha már eljöttek Európába, akkor példát mutattak abból, hogy hogyan kell egy nagy eséllyel egyszeri alkalomból a maximumot kihozni: nem az aktuális új lemezre koncentráltak, nem egy másfél órás rutinkoncertet nyomtak le, hanem két órába és 25 (!) számba úgy, ahogy kell, belesűrítették a teljes életművük legjavát a korai közkedvencektől (genocide and mass murder és az este egyik fénypontját jelentő brutálzúzda Chaos) a friss dalokig. Mindezt kb. szünet nélkül, csak egy kis, másfél óra után eszközölt, alig két-három perces leállással, ami után még következett egy dobszólóval felvezetett hét számos ráadás. Vagyis zenei felhozatalban maximálisan helyén volt a koncert, de szerencsére minden másban is: a klub nem véletlen annyira felkapott hely, egészen kiváló a hang és fénytechnikájuk is (kb. olyan A38 kategória, csak maga a hely kisebb valamivel, nagyjából 400-an férnek be), most is úgy szólt minden, mint egy álom (meg végre egy klub, ahol van bőven elég fény a fotózgatáshoz!), plusz a közönség is nagyon jó volt, pedig a bécsiekről ez nem mindig mondható el. Mondjuk a helyiek mellett voltak persze külföldiek is a szomszédos országokból: tőlünk nyolcan minimum, de mintha még hallottam volna két embert magyarul beszélni, szóval lehet volt az több is.
Hogy a hangzás nagyon tömény volt, arról persze nem csak a hangcucc tehetett, hanem a zenekar is. A Deathgaze ugyebár alapból is 
eléggé masszív zenét játszik, de a hangzást (megintcsak a zenei fanatizmusukat bizonyítva) különleges hangszerekkel teszik még súlyosabbá és komplexebbé: a gitáros Takaki és a basszgitáros Kosuke is kibővített hét, illetve öt húros hangszereken játszik és ha ez nem lenne elég, akkor a manapság már ugye elsősorban énekesként ügyködő Ai is elővett időnként egy speciális nyolc (!) húros basszgitárt. Ezek mellett a másik alapítótag Naoki kétlábdobos cucca már mindennapinak számít, de persze azért annak is nagy szerepe volt abban, hogy ennyire embertelen töményen és erőteljesen szólt a zenekar.
Lazán az év egyik legjobb koncertje volt (vk vonalról meg nekem A legjobb) és mint mondtam, abszolúte példaértékű is: így kell lenyomni egy koncertet úgy, hogy a rajongókban semmi hiányérzet ne maradjon, hanem tényleg úgy érezzék, hogy ez valami olyan dolog volt, amire érdemes volt hosszú éveket várni. És hát… jó lenne, ha több zenekar állna így hozzá a koncertezéshez, a rajongóihoz, meg a zenéléshez úgy általában.
Setlist
Koncertpromó a klubtulaj cég magazinjából.
01.CREATURE
02.Evoke the world
03.BLOOD
04.the menace
05.killing floor
06.SILENCE
07.SLEEP IN THE RAIN
08.BEHIND THE SCENES
09.MALICE
10.quench
11.SUICIDE DANCE
12.paranoid parade
13.UNDEAD FACT
14.ALLURE
15.domestic pig # 1013
16.abyss
17.genocide and mass murder
encore
18.Drum Solo
19.THE END
20.DEAD BLAZE
21.DECADE
22.USELESS SUN
23.CHAOS
24.Lichtsäule (Rihitozoire / リヒトゾイレ)
25.BRAND NEW KISS
