Főoldal » Feature, Interjúk, Japán, Rock » 20 év hardcore – Endzweck interjú

20 év hardcore – Endzweck interjú

A holnap Budapesten fellépő Endzweck immár húsz éve a japán hardcore színtér frontvonalában van és ez nem csak egyedi hangzásuknak és kiváló, részben Európában is megjelent lemezeiknek köszönhető, hanem annak is, hogy a tagok maguk is aktív részesei és építői a színtérnek. A legutóbbi lemezük, a hosszabb várakozás után megjelent Tender Is The Night 2015 végén került a boltokba és jelenleg ennek az anyagával turnéznak Európában. A kérdésekre a zenekar énekese és dobosa válaszolt és szóba került többek közt a nemzetközi turnézás és kapcsolatok fontossága, a hardcore zenéhez kapcsolódó életforma és világnézet, Japán jelene és jövője, a csapathoz köthető kiadó és podcast, meg persze a legutóbbi lemez elkészültéig vezető több éves út. Az interjú eredeti, angol verziója a Japan Vibe oldalán olvasható. A holnapi koncertről minden infó itt, facebook esemény pedig erre.

Először is köszönet, hogy időt szakítottatok a kérdésekre! Kezdésként bemutatnátok röviden a zenekart?

Welsky: A nevem Takashi és én vagyok az énekes, de Japánon kívűl inkább a családnevemre, azaz a Uesugi-ra hasonlítót Welsky név alatt ismernek. Én és a dobosunk Uchuu válaszol majd a kérdésekre. Két gitársunk van, Oku és Hiro, utóbbi azonban sajnos nem tudott velünk tartani, hogy miért arról majd lentebb lesz szó. A basszgitárosunk pedig Yoshi, akinek van egy kislánya, akit rajongásig szeret. Az Endzweck 20 éve nyomja a hardcore-t és sose álltunk le, de tényleg, szó szerint soha.

Az Endzweck idén 20 éves. Mi kellett ahhoz, hogy ennyi ideje folyamatosan lendületben legyen a zenekar? És mit tartotok a legfontosabb eredményeteknek?

Welsky: Fogalmazhatunk úgy, hogy a tehetetlenség törvénye, azaz, hogy folyamatos mozgásban vagyunk és nagyon nagy erő kellene ahhoz, hogy leállítson minket. Imádom ezt az életmódot és hiszek abban, hogy a hardcore-nak köszönhetően boldogabb ember lettem. És a nemzetközi turnézás a legjobb dolog, az országon kívűl élő barátokkal történő beszélgetés, levelezés, csetelés pedig kiemelkedően fontos dolog a japán zenekarok számára.

Az első pár lemezeteket nagyon jól fogadta a nemzetközi hardcore szcéna és akkoriban több tengerentúli turnét is lenyomtatok. Egy idő után azonban kissé eltűntetek, éveken át nem volt külföldi koncertetek és új album sem, csak pár nehezen beszerezhető 7″-es kislemez. Mi volt az oka ennek a Japánon kívülről nézve kevésbé aktív időszaknak?

Welsky: Oh, ezt nem egyszerű elmagyarázni. A 2011 nyári közös Comadre / Endzweck japán turné után volt egy fél év, amikor leálltunk a koncertezéssel. Az eredeti terv az volt, hogy három 7″ kislemez kiadása után kihozunk majd egy albumot. Szükségünk volt valami változásra és habár az eredeti terv az volt, hogy három havonta jön ki egy-egy 7″, a vége sajnos az lett, hogy ebből évi egy 7″ lett. Ez alatt az idő alatt azonban nagyon fontos és jó dolgok történtek, sokat tanultunk a dalírásról, turnézásról, gyakorlásról, a merch cuccok gyártásáról és zenei dolgokról. Nomeg a saját privát életünkről is sokat gondolkodtunk.

A változást végül a Tender Is The Night 2015 végi megjelenése hozta, ami az igazi, hamisítatlan, érzelmekkel túltöltött, vissza-a-gyökerekhez hardcore hangzás egyik legtökéletesebb példája lett. Mi volt az alapköncepciótok, amikor elkezdtetek dolgozni a lemez zenéjén és szövegein?

Welsky: Ahogy említettem, az album korábbra volt tervezve, csak elcsúsztak a dolgok. 2011 vége felé, amikor elkezdtünk rajta dolgozni újragondoltuk, hogy mit is jelent számunkra az Endzweck. Új módszereket próbáltunk ki a dalírás folyamán, szóval röviden úgy lehetne összefoglalni az egészet, hogy ezek olyan dalok, melyek a korai Endzweck hangzást idézik, de már újféle hozzáállással készültek.

És milyen volt az anyag nemzetközi fogadtatása?

Welsky: Nagyon pozitív volt és időközben nemzetközi megjelenés lett belőle. A japán Cosmic Note-os CD kiadás után a kazetta verzió a Utarit kiadónál jelent meg Malajziában, a 12″ pedig Amerikában, a Vitoriol gondozásában. Ez nagy megtiszteltetés számunkra és nagyon tetszik ez a felállás, amolyan igazi punk rockos DIY módszer.

Mire számíthatunk tőletek az EU turnén? A lemez promója lesz a Tender Is The Night dalaival a főszerepben, vagy inkább lesz 20. évfordulós turné a teljes karrierből összeválogatott számokkal?

Welsky: Szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy a japán hardcore szcéna még mindig ugyanolyan agresszív, mint régen és szeretném ha érdeklődnének az emberek aziránt, hogy mi történik a színtéren. Egyébként pont a mi turnénkkal egy időben japán barátaink, az Isolate és az Ovum is Európában turnézik. A dalok közt pedig fele-fele arányban lesz nagyjából a Tender Is The Night-os és a régi anyag, utóbbiak közt többnyire az Európban is megjelent lemezekről származó dalokkal.

Sokak számára a hardcore nem csak egy zenei műfaj, hanem életstílus is, melybe beletartozhat a DIY-csináldmagad attitűd, politikai nézetek, a hatalom-ellenesség, a szociális igazságtalanságok elleni kiállás, a straight edge, vegetáriánus vagy vegán életforma és még sok minden. Ezek mennyire fontosak az Endzweck számára és ezeknek a dolgoknak Japánban is olyan központi szerepe van a hardcore színtéren, mint nyugaton?

Uchuu: Engem, mielőtt zenekart alapítottam nem érdekelt ez az egész DIY dolog, azonban amikor 2001-ben és 2005-ben Amerikában turnéztunk, ott annyi emberrel találkoztam, akik ezt képviselték, hogy ez számomra is megadta a motivációt. Eleinte én is ugyanazokkal a dolgokkal próbálkoztam, mint ők, de hamar rájöttem, hogy ezek közül Japánban nem feltétlenül működik minden, szóval azóta inkább mindig végiggondolom, hogy mi az amit meg tudnánk oldani csináldmagad módszerrel is.

Welsky: Nem vagyunk az a szigorúan véve politikailag korrekt hardcore zenekar, de ettől függetlenül szeretem feltenni a kérdést, hogy “mi a helyes?”. Szerintem az a fontos, hogy összefüggéseiben lássuk a dolgokat. A japánok időnként hajlamosak hülyeségeket csinálni. Besorolják magukat jobb vagy baloldalra, majd egymásnak esnek, pedig többnyire mind ugyanúgy a munkásosztályhoz tartozunk.  Az az érzésem, hogy a japán intézményeknek nem igazán van tényleges hatalma és végül a hülyeségünk fog megölni minket. Pedig inkább annak a lehetőségét kellene keresnünk, hogy jobbá tegyük az országot, vagy a világot és ehhez az kellene, hogy képesek legyünk tanulni a történelemből.

Hogy látjátok a mai Japánt? Szerintetek politikailag, gazdaságilag és társadalmilag jó vagy rossz irányba halad az ország?

Welsky: Az az érzésem, hogy az ország jövője egyre sötétebb és sötétebb. Amikor nehéz időket élünk, mint a 2011-es földrendés után, akkor az az érzésem, hogy erősek leszünk és túltesszük magunkat a problémákon. De sok olyan gondunk van, mint a csökkenő fiatal és növekvő idős generáció, ami miatt fogy a munkaképes népesség. Nehéz időszakban vagyunk, de ezt nem érezzük és akik igen, azok újabban inkább azt keresik, hogy ez kinek a hibája. Pedig nem ez az igazán fontos, hanem az, hogy erősek legyünk, összefogjunk és kitaláljuk, hogy mit lehetne kezdeni a helyzettel.

Uchuu, 2003 óta van egy céged Cosmic Note néven, ami lemezkiadóként és turnészervezőként is működik. Tudnál erről mesélni? Pár különlegesen emlékezetes pillanatról és arról, hogy mostanában mit csinál a cég?

Uchuu: Igen, én vezetem a Cosmic Note-ot, ami eddig kb. 100 lemezt jelentetett meg. Nem csak hardcore csapatokkal foglalkozok, van mellette rock, punk, grindcore is, szóval sokféle zene, de csak Japánban terjesztem a lemezeket, mert nem értek a nemzetközi eladáshoz. Legjobb pillanatot pedig nehéz választani, de amikor egy kiadvány a boltokba kerül, az mindig nagyon jó érzés. És amikor a zenekarok lemezről lemezre egyre jobbak lesznek, na, az aztán extra jó érzés! És 2001 óta intézek turnékat Japánba látogató külföldi zenekaroknak. A csapatok többsége olyan, akikkel különben is jóban vagyunk, szóval főleg barátok zenekaraival, vagy esetleg barátok barátainak zenekaraival dolgozok. Az első turnék idején még borzalmas volt az angolom, nem értettem, hogy mit mond a zenekar és én sem tudtam nekik semmit mondani, szóval az lett a vége, hogy adtam nekik egy angol-japán szótárat én meg szereztem egy japán-angolt és a szavakra mutogatva kommunikáltunk. Azóta minden évben csinálok pár turnét és ennek köszönhetően sokat javult az angolom, de azért még mindig lehetne jobb.

De visszatérve a legjobb pillanathoz… van egy bacho nevű zenekar. Én adtam ki az összes lemezüket és koncerteket is szoktam nekik intézni. És úgy érzem most vannak azon az úton, hogy igazán nagy zenekar legyenek. Ez a videó egy két évvel ezelőtti koncertjükről származik. Az első fellépéseikre ilyen.. tíz fős közönségek jöttek el, itt ellenben már az este egyetlen fellépőjeként is bevonzottak 600 embert és ehhez fogható közös éneklést azelőtt és azóta sem láttam sehol. Ez életem egyik legszebb emléke.

Welsky, mit érdemes tudni a Tokyo Unlearned nevű podcastedről? Mikor kezdted csinálni és miről szólnak a műsorok?

Welsky: A projekten 2015 végén kezdtem dolgozni, az első adás pedig 2016 decemberében került fel. A podcastet én csinálom és Naoki Ando, aki a japán DIY hardcore / punk szcéna egyik legfontosabb alakja. Ő adta ki a Mission Undone című fanzine-t, ami az én gondlkodásmódomat is megváltoztatta és úgy hiszem, hogy magát a színteret is átalakította. Olyan dolgokról akarunk beszélni, főleg a fiatalok számára, mint a hardcore-hoz kapcsolódó etikai kérdések, melyek Japánban újabban kezdenek kikopni a köztudatból. Arról, hogy ez “nem csak egy zenei műfaj”.
Szó van például olyan témákról, mint a DIY attitűd, Straight Edge, vegetariánus / vegán életforma, anti-rasszizmus, erőszak ellenesség, anti-szexizmus, anti-homofóbia, valamint arról, hogy hogyan látjuk a gazdaságot, hogyan tudunk az ellentéteken túljutni, és, hogy hogyan küzdjünk úgy, hogy közben megmaradunk punknak. Szeretnénk ezeket a mostanra eltűnő kérdéseket megismertetni a fiatalabb generációval és közben nagyon élvezzük a műsorkészítést.

A többieknek is vannak az Endzweck mellett más projektjeik? Emlékszem például, hogy egy régebbi interjúban olvastam, hogy van egy vegán étterem Tokióban, amit a csapat egyik tagja vezet…?

Welsky: Igen, az éttermet Hiro vezeti és nagyon jó hely, meg jól is megy. Sajnos azonban emiatt nagyon elfoglalt lett és ezért nem tudot velünk tartani a mostani turnén.

A legutóbbi podcast adás címe az volt, hogy “A következő generációnak külföldre kell mennie turnézni.” Miért érzed ezt különösen fontosnak? Mert így nagyobb közönséghez tudják a csapatok eljuttatni a zenéjüket, vagy a tapasztalat és külső hatások miatt, ami azáltal éri őket, hogy kimozdulnak a szokásos közegükből?

Welsky: A tapasztalat a legfontosabb és, hogy új inspirációval gazdagodjanak és ehhez a külföldi országok a legjobb katalizátorok szerintem. Nem kell feltétlen nagy rockcsapatá válni. Van egy erős színterünk, ahonnan erős támogatást kapunk és ezt tudnunk kell hatékonyan használni. És amikor azt mondom, hogy Japánon kívüli országok, akkor nem csak Európára és Észak-Amerikára gondolok. Japánon kívűl szerintem talán az ázsiai országok a legfontosabb számukra. A színtér Dél-Koreában, Szingapúrban, Malajziában és Indonéziában is egyre erősebb, Kínából pedig rengeteg post-rock zenekar érkezik. Szóval úgy érzem, hogy ezek a turnés tapasztalatok segítenek kitágítani a világképüket.

A japán hardcore, punk és metalcore zenekarok ritkán jönnek Európába turnézni. Szerinted mi ennek a legfőbb oka, a távolság és pénz vagy a nyelvi korlátok?

Welsky: Úgy érzem, hogy inkább a nyelvi korlátok. De szerintem megfelelő szenvedéllyel és energiával le tudják küzdeni ezeket az akadályokat.

És ha már szóba került a következő generáció… tudnál ajánlani az újabb zenekarok közül párat, akikre érdemes odafigyelni?

Welsky: Összeállítottam gyorsan egy kis listát pár zenekarral: Cape Light, 5000, YOUNG LIZARD, ELMO, Sans Visage, Falls, Castaway, AND PROTECTOR és Friendship. Ezeknek a csapatoknak érdemes utánakeresni online!

És a szoksásos zárókérdés: mik a terveitek a közeljövőre? Várható eseteg valamilyen új megjelenás?

Welsky: Igen, decemberben jön egy USA turné, utána, jövő évben pedig kiadunk majd egy új EP-t. Köszönjük, hogy elolvastátok és találkozunk a színpad előtt!

Képek: Endzweck a tokiói Shindaita Fever klubban, 2016.09.06 (többi kép errefelé) + album borítók a Discogs-ról és promó kép a zenekar facebook oldaláról.

Tags:

Szólj hozzá

© 2002-2016 SoundOfJapan+ · RSS · Japán és ázsiai zene + szubkult · Közösség: SoundOfJapan+ Fórum