Tegnap robbant a tragikus hír zenei körökben, hogy 2015 március 27-én, 54 éves korában, hosszú betegség után elhunyt Susumu Yokota, a japán elektronikus zenei színtér egyik legtehetségesebb és kétségtelenül legsokoldalúbb zeneszerzője.
Yokota munkásságát az tette kimagaslóvá, hogy míg a zenészek többsége megmarad egy-egy műfajnál, ő folyamatosan újabb és újabb stílusokban próbálta ki magát és mindegyikben maradandót és emlékezeteset alkotott. Első nagylemeze, a ’93-as The Frankfurt-Tokyo Connection még nyugtalan, zakatoló trance szerzeményekkel hívta fel magára a figyelmet, később azonban több house és techno klasszikust is letett az asztalra, de akad a repertoárban disco, drum’n’bass és breakbeat is… a legnagyobb sikereit azonban az ambient, downtempo és chillesebb fajta kisérleti elektronika mezején mozgó lemezeivel érte el. Még a house és trance szerzeményeit is mindig áthatotta valami megfoghatatlan, éteri hangulat és ez az olyan pillanatok alatt klasszikussá váló albumokon teljesedett ki, mint a Sakura (2000), Grinning Cat (2001) vagy a The Boy And The Tree (2002), ahol végig a lassabb, ellazulós tempóé volt a főszerep. Először a house, trance, techno klubkedvencek, majd pedig a borzongató szépségű, költői szerzeményei is komoly rajongói bázist szereztek neki világszerte, de ennek ellenére soha nem került a reflektorfénybe. Vizuális művészként, fotósként is dolgozott, jópár lemezének borítója is az ő munkája, de ezen kívüli életéről nem sokat lehet tudni, családtagjainak sem volt kontaktja a lemezkiadókhoz, ezért csak most, több hónap elteltével derült ki a tragikus hír.
Összesen több mint harminc nagylemezt (és mellé még egy sor EP-t) adott ki, mind japán, mind nyugati kiadóknál: a korai klasszikusai közül több a ’90-es évek japán techno forradalmának motorjánál, a Sublime-nál adta ki, későbbi lemezeit pedig az angol Lo és Leaf, valamint saját kiadója, a Skintone jelentette meg. Számtalan válogatáson is szerepelt és míg legtöbb lemezét saját neve alatt hozta ki, több álnevet is használt (246, Anima Mundi, Ebi, Prism, Ringo, Stevia, Tenshin, Yin & Yang) és más zeneszerzőkkel közös projektekben is részt vett (Bamboo Data, Mantaray, Sonic Sufi). Bő 15 éven át nagyon termékeny zeneszerző volt, de 2009 körül megritkultak az új kiadványai, legutólsó két lemeze a 2010-es Kaleidoscope és a 2012-es Dreamer volt.
És a végére még egy kis személyes rész…: nekem Yokota volt az egyik első olyan japán előadó, akinek a zenéjére felkaptam a fejem, hogy ez valami különleges, valami más, mint a megszokott és így egyrészt abban is szerepe volt, hogy végleg rákattantam a japán zenékre, másrészt pedig az életművét jobban megismerve hamar a legnagyobb kedvencek közé került. És meggyőződésem, hogy nem csak Japánban, de globálisan sincs még egy olyan elektronikus zenékben mozgó producer, akinek ennyire változatos és ennyire egyenletesen magas színvonalú lenne az életműve. Hatalmas veszteség a halála, de amit letett az asztalra 1992 és 2012 az -ha csak zeneileg is- de bőven elég a halhatatlansághoz.
Alább néhány a talán legnépszerűbb szerzeményei közül, melyekből az is elég jól hallatszik, hogy milyen elképesztően sokoldalú volt, plusz a végére a nagyon kevés DJ mixének egyike.
Susumu Yokota diszkográfia
natalie / leaf / lo / fact / pitchfork / wire / sublime
Kodomotachi (2000)
Spacious House (1993)
Kemuri (1998)
Dont’t Go To Sleep (2006)
Red Swan (2002)
Discotheque Now (1999)
Inception (2012)
Tanuki (1994)
Susumu Yokota Ambient Mix / The Leaf Label
És végül egy saját, Susumu Yokota zenéiből összeállított mix, még 2006-ból:
Susumu Yokota Special (from 2006) by Nippon Groove on Mixcloud
