Az oszakai, a súlyos metalt indusztriális és japán tradicionális hatásokkal keverő Birushanah hamarosan Budapesten játszik (aug 1, szerda, Robot!) és ebből az alkalomból hoztunk össze velük egy emailes interjút. Többek közt a sajátos zenei stílusukról, a tradicionális hatások szerepéről, a hamarosan megjelenő új nagylemezről és Oszakáról kérdeztem őket, a kérdésekre pedig a gitáros / énekes Sano és az ütősszekció iparibb felét kezelő Iso válaszolt.
Mindig volt egy olyan érzésem, hogy Japánon belül Oszakából érkeznek a legfurcsább zenék. Mit gondoltok, miért pont Oszaka lett az legextrémebb és legkísérletezőbb zenék japán fővárosa?
Abszolút jól érzed. Szerintem ennek az az oka, hogy Oszaka kisebb, meg talán nem is olyan stílusos, mint Tokió és ezért a helyiekben van egyfajta bizonyítási kényszer. “Mi viszont viccesebben vagyunk, meg izgalmasabb ötleteink vannak!” De ez szerintem nem csak a zenére igaz, hanem sok minden másra is. Valójában az ebből a frusztrációból eredő poénoknak és pár más oknak köszönhetően Oszaka mindig is a komédia helyi Mekkája volt. És az oszakai underground hardcore és zenei színtér ezt az excentrikus és örült hozzáállást örökölte meg a régmúlt időkből. És úgy gondolom ebben Ikuo Taketani nagyon fontos szerepet játszott. Ő a Hanatarashi, a Boredoms és a Zeni Geva alapító tagja volt és neki köszönhetően lett a furcsa és szenvedélyes gondolkodásmód az oszakai művészet része. Rám is nagy hatással volt.
A zenétek a doom metal és a japán tradicionális zenék fúziója, de többek közt pszichedelikus rock és ipari zenei elemeket is fel lehet fedezni benne. Milyen előadók és műfajok hatására alakult ki ez az egészen sajátos hangzás?
Iso és egy másik, régebbi zenekari tag határozta el, hogy olyan együttest szeretnének csinálni, mint a Doom, a japán progressive thrash metal csapat, amely a legnagyobb hatást gyakorolta rájuk. Csak éppen keverni akarták ezt a fajta zenét zajos dolgokkal és extrém súlyos hangzással, többek közt Der Eisenrost féle fém ütősökel. A doom sludge metal címkét csak később aggatták rájuk.
Hogyan váltak ennyire központi elemmé a japán tradicionális hatások a zenekarban?
A japán tradicionális zenék érzésvilága nagyon közel áll hozzánk, elsősorban Iso-hoz. És úgy éreztük, hogy meg kell próbálnunk ötvözni ezeket az elemeket a súlyos riffekkel és ritmusokkal. Ennek köszönhetően alakult ki a sajátos, szokatlan hangzásunk, ami nem hasonlít más zenekarokra. De nem volt egyszerű dolgunk, ha csak simán megpróbáltuk volna egybekeverni a kettőt, abből valami nagyon rossz is kisülhetett volna, szóval nagy feladat volt, amivel rengeteget dolgoztunk.
Tanultatok hagyományos japán hangszereken játszani, vagy az évek alatt rátok ragadt hatásokból építkeztek?
Iso tanul shakuhachin játszani, de nem a tanulás a lényeg, számunkra sokkal fontosabb az a érzés, amit a tradicionális zenék nyújtanak.
Miről szólnak a Birushanah szövegei?
Képzeletről és pusztításról.
A súlyosabb rockkal ötvözött fém ütősök használatának köszönhetően a hangzásotok emlékeztet a legendás japán ipari rock zenekarra, a Der Eisenrost-ra. Mennyire volt rátok hatással a zenekarvezető Chu Ishikawa munkássága?
Főleg Iso-ra volt nagy hatással, de olyan, egyéb szokatlan hatásokat is beépítettünk a zenékbe, mint a japán wadaiko dobok, a primitív törzsi hangzás, ipari zene és még sok, sok, sok minden más…
Nem találtam sehol infót arról, hogy a régebben a Birushanah vezetőjének számító Sougyo mikor lépett ki a zenekarból. Miért és mikor döntött a távozás mellett?
Még 2010-ben, belefáradt abba, hogy minket pátyolgasson, hehe. Ő volt az utolsó alapító tag, így ezután sok mindenről kellett döntenünk. Először is arról, hogy lecseréljük vagy megtartsuk-e a nevet? A végén nem változtattunk és úgy érezzük ez volt a helyes döntés. Aki távozni akar, az kilép, aki pedig folytatni akarja a zenekart az marad. Ennyi. De a zenénken is változtatni kellett, újra kellett hangszerelni mindent, hogy megtaláljuk az új hangzásunkat. Nagyon nehéz volt, de sikerült megoldani. A szenvedély és elkötelezettség számunkra a legfontosabb, csak abban bízunk, de szerintem ezzel minden zenekar így van.
A jövőben is megmaradtok a mostani ének-gitár / dobok / fém ütősök felállásnál vagy tervezitek, hogy bevesztek újabb zenészeket?
Folyamatosan gondolkodunk mindkét lehetőségen. De a zenénk szerkezete nagyon komplex és nem mindenki tudja eljátszani, trióban pedig egyszerűbb a dolog.
Jelenleg a francia doom zenekarral, a Monarch-al turnéztok, akikkel több évre visszanyúló kapcsolatotok van és egy közös EP-tek is megjelent tavaly. Hogy kezdődött a közös munka és hogy ismertétek meg őket?
Sougyo vette fel velük a kapcsolatot, amikor az első japán turnénkat csináltuk. Akkor Emilie, Michell és Shiran mellett egy amerikai és egy ausztrál zenész volt még a zenekarban. Élőben nagyon erőtejesek és extrémek voltak, még mindig emlékszem, hogy mennyire ledöbbentett az első pár fellépés. Még mindenki fiatalabb volt, Emilie folyton be volt rúgva, Michell pedig ideges és veszélyes benyomást keltett. Gondoltam is, hogy milyen fura egy figura. Shiran viszont mindig csendes és nyugis volt , hehe. Télen turnéztunk és a nagy havazás miatt le volt zárva az országút. A máskor 5 órás szakaszon akkor már 13 órája próbáltunk túljutni, szóval nyolc órás csúszásban voltunk és nem sokkal azután, hogy végre valahára feljutottunk az országútra kidurrant a gumink. Ott ragadtunk a hideg éjszakban és amikor elnézést kértem tőlük a körülményekért, Emilie annyit válaszolt, hogy egy hajóban utazunk és egy a végzetünk. Jó emlékeink vannak róluk és úgy érzem nagyon erős emberek.
Augusztusban nagylemezektek jön majd ki egy új kiadónál, a Reiho Music-nál, mire számíthatunk, milyen lesz az új anyag?
Soha nem éreztem ilyen elégedettséget, mint az új anyag kapcsán. Arra számítunk, hogy a hallgatókra is nagy hatással lesz az album és ha az általunk leküzdütt kihívások arra ösztönzik őket, hogy saját magukat is kihívások elé állítsák, akkor már megérte.
Birushanah official site / bandcamp / facebook
Köszönet a Tukker Booking-nak az interjú leszervezéséért!
