Ahogy már írtunk róla korábban is, idén újra zenész vendége lesz az Őszi Mondocnnak: a japán énekesnő Haruka látogat el hozzánk és alább vele olvashattok egy hosszabb interjút, melyben többek közt az eddigi karrierjéről és zenei hatásairól kérdeztük.
(English version)
Kérjük mutatkozz be röviden az olvasóknak.
A nevem Haruka, japán dalszerző-énekesnő és gitáros vagyok, két kislemezem jelent meg régebben egy nagy kiadónál, majd öt évnyi szünet után 2013-ban tértem vissza a zeneiparba. Habár a dalaimat hallva úgy tünhet, mintha egy rockzenekar játszaná őket, valójában szólóelőadó vagyok: én írom a dalokat, én éneklem fel őket és gitáron és néha még más hangszereken is én játszom. That’s my style!
Hogy kezdtél érdeklődni a zene iránt? Kik voltak az első kedvens együtteseid, énekeseid, akiket hallva elhatároztad, hogy te is zenéléssel szeretnél foglalkozni?
Édesanyámnak komolyzenei háttere volt és elhatározta, hogy engem is megtanít játszani, így kezdtem zongorázni tanulni még négy éves koromban. Vagyis maga az érdeklődés a kezdetektől fogva megvolt bennem, de az, hogy komolyzenei karriert kezdjek, soha nem merült fel bennem. Azonban amikor alsó-középiskolába jártam, elkezdtem rockzenekarokat hallgatni és nagyon, nagyon megfogtak: éreztem, hogy ez az a fajta zene, amit én is csinálni szeretnék. Az első nagy kedvencem pedig egy Drug Store Cowboy nevű, hangos, keményebb rockban utazó japán banda volt… kár, hogy mára már feloszlottak.
Hol tanultál énekelni és gitározni és hogyan indult be a zenei karriered?
Mindent teljesen magamtól tanultam. 15 éves koromban ismertem meg a Siam Shade nevű japán rockbandát és a gitárosuk, Daita hatására kezdtem gitározni, azt remélve, hogy egyszer majd én is úgy tudok játszani, mint ő. Ezután kezdtem dalokat szerezni és fellépni, valamint demókat küldözgetni kiadóknak és ügynökségeknek.
2008-ban szerződtél le a Pony Canyon kiadóhoz, ahol két kislemezed jelent meg. Tudnál mesélni erről az időszakról?
Valójában már a kislemezek kiadása előtt két évvel leszerződtem hozzájuk, de ennyi időbe telt mire sikerült náluk kiadni a dalaimat, mivel volt egy kis vitám velük. Páran a cégnél úgy gondolták, hogy inkább mások által írt dalokat kellene énekelnem, mert a sajátjaim nem passzolnak bele eléggé a J-Pop kategóriába. Ezt viszont én nem akartam, végül azonban kénytelen voltam kompromisszumokat kötni és az lett a dolog vége, hogy egyes számokat más szerzőkkel közösen hoztunk össze. Azonban, habár nem volt nekem való ez az egész, visszagondolva mégis hasznos tapasztalatnak tartom, mivel nagyon sok mindent tanultam ezalatt az időszak alatt.
Az egyik dalod szerepelt a Blue Dragon című anime tévésorozatban is. Szereted a mangákat, animéket és ha igen, melyikek a kedvenceid?
Természetesen a Nana és a Beck! Habár az ahogy a zeneipar be van mutatva a mangákban, animékben messze van a valóságtól, maguk a történeket azonban nagyon inspirálóak, a karakterek pedig roppant szimpatikusak.
Készülődés a koncertre:
Az első két kislemez után miért döntöttél a többéves szünet mellett?
Ahogy írtam, az akkori kiadómnál nem akartam tovább zenélni, így eldöntöttem, hogy otthagyom a céget. És ezek után nem is igazán gondolkodtam azon, hogy záros határidőn belül más kiadóhoz, vagy ügynökséghez menjek, mert úgy éreztem, hogy jó eséllyel azoknál is csak ugyanazokba a problémákba futnék bele. De úgy érzem, hogy jó ötlet volt, hogy egy ideig teljesen eltávolodtam a zeneipartól, mert ennek a szünetnek köszönhetően először volt esélyem megtapasztalni, hogy milyen is az igazi, normális középiskolai élet: tanultam, hátizsákos turistáskodtam, sőt még a munkakaresésbe is belekóstoltam. Ezek az élmények pedig egyértelműen új inspirációként szolgáltak a dalíráshoz.
Tavaly egy, a saját kiadódnál megjelentetett mini-albummal tértél vissza. Mennyiben volt ez más, mint a korábbi kislemezek, mennyiben változott a stílusod a szünet alatt?
Nagyon más lett ez a lemez, mint a korábbiak, mivel itt már én írtam az öszes dalt. Ez már az a fajta zene, amit mindig is szerettem volna játszani. A minin öt dal van és ezek közül négyet, a “Yes” címűt kivéve mindet, a középiskolai évek alatt írtam. Vagyis bátran kijelenthetem, hogy ez az album olyan, amilyenről mindig is álmodtam.
Budapesten szólóban lépsz majd fel, otthon, Japánban viszont a saját kis kisérőzenekaroddal szokták koncertezni. Kik a csapatod tagjai, tudnál mesélni róluk?
Általában három tagú szokott lenni a kisérőzenekarom: egy gitáros, aki vokálozik is, valamint egy basszgitáros és egy dobos. A gitárosunk neve Kyon és ő egyben a legjobb barátom is. Az iskolában ismerkedtünk össze és nagyon egy hullámhosszon vagyunk, nomeg a zenei ízlésünk is nagyon hasonló, páldául ő is nagy Siam Shade rajongó. A basszeros, Takuya igazából még nagyon újonc, viszont mind ő, mind pedig Kyon szerepel a Raise Your Voice című dalomhoz készült videóban, vagyis páran talán már láttátok is őket. A dobos azonban, akivel általában együtt játszunk élőben nem szerepel a videóban. Az ő neve Shoji-san és nagyon tapasztalt zenész, vagyis adok a véleményére és gyakran fordulok hozzá tanácsért.
Raise Your Voice PV
A dallamos rocknak azt a válfaját játszod, ami nagyon népszerű Japánban. A kedvenc előadóid is ebből a műfajból kerülnek ki, vagy más műfajokat is hallgatsz?
Nagyon szeretek olyasmi dallamos hard rock bandákat hallgatni, akik hozzám hasonló zenét játszanak, de emellett szeretem az instrumentális zenét játszó együtteseket is. Ezek közül a T-Square a kedvencem, akiknek nagyon változatos a stílusuk, a dalaik egy része a fúziós jazz kategóriába sorolható, míg más dalaik inkább a funk vagy rock stílusba esnek.
A szövegeket is saját magad írod, mik szoktak lenni a fő témáid, inspirációid?
Többnyire a saját tapasztalataimról írok, de az üzenet mindig az, hogy légy önmagad, kövesd az álmaid és ne add fel őket akkor se ha akadályokba ütközöl. Rám személy szerint mindig nagyon ösztönzőleg hatottak a rock-csapatok és előadók által közvetített üzenetek, vagyis szeretném, ha az én zeném is hasonlóan bátorítólag hatna másokra.
Mesélj egy kicsit az új lemezedről, amely Anthems címen kerül majd a boltokba október végén.
Nagyon erőteljes anyag lett! Az volt a célom, hogy egy bátorító, pozitív üzenetű lemezt készítsek, mivel egyébként a környezetükben mindenhonnan csak úgy áradnak a rossz hírek és a negativitás. Úgy érzem, hogy ez az ami meggátol minket abban, hogy az álmaink szerint éljünk – pedig minden rossz dolog ellenére is érdemes tovább küzdenünk, próbálkoznunk, hogy elérjük a céljainkat. Nem szabad hagyni, hogy elbátortalanítsanak azok akik kritizálnak téged, vagy megpróbálnak neked keresztbe tenni. Szóval remélem, hogy ez a lemez amolyan himnusz (Anthems = himnuszok – a szerk. megjegyzése) lesz a hallgatók számára, amit mindig előszednek meghallgatni, ha egyenesbe akarnak jönni, össze akarják szedni az erejüket és a kitűzött céljaikra akarnak fókuszálni. Ebben szeretnék segíteni.
Feltünően jól beszélsz angolul, iskolában tanultál vagy esetleg külföldön?
Köszönöm! Kiskoromban kéttannyelvű képzést kaptam, de mivel ugyebár Japánban jártam iskolába, a beszéd nem igazán ment jó, mindaddig amig tizenkét évesen el nem kezdtem Ausztráliában tanulni magántanulóként, eleinte rövid nyári kurzusokra járva és családoknál lakva. De a középiskolai évek alatt Amerikában is eltöltöttem pár hónapot, vagyis így tanultam meg angolul.
Ha jól tudom ez lesz az első alkalom, hogy külföldön lépsz fel. Turistaként jártál már korábban Európában?
Igen, még 2011-ben, középiskolásként bejártam Franciaországot, Belgiumot és Angliát, mindet egy utazás alatt. Nagyon jó móka volt így utazgatni vonattal egyik országból a másikba, mert ez ugyebár egy olyan dolog, amit Japánban nem tehetsz meg… hiába, ezzel jár, hogy szigetország vagyunk. :)
És utolsó kérdésként: mit üzensz a magyar rajongóknak?
Mindenekelőtt szeretném nagyon megköszönni ezt a fantasztikus lehetőséget! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az országotokban játszhatok. És nagyon örülök a számtalan üzenetnek, amit facebookon és twitteren kapok, mindet el szoktam olvasni és ezeknek köszönhetően még közelebbinek érzem magamhoz az országot és nagyon várom, hogy élőben is találkozhassak veletek Budapesten!
Köszönjük az interjút!
