Főoldal » Hírek, JRock / Visual kei » Fool’s Mate – R.I.P.?

Fool’s Mate – R.I.P.?

A decemberi számmal a jelenlegi, havonta megjelenő formájában megszűnik a Fool’s Mate, a legismertebb és egyben messze legrégebbi visual kei és JRock témával foglalkozó magazin. A tervek szerint különszámokkal, alkalmi kiadványokkal (mint a januárban a boltokba kerülő, Decade című the GazettE fotóalbum) továbbra is jelentkeznek majd, de a rendszeres, havi megjelenésből, egyelőre legalábbis, ez lesz az utolsó.

A hírt először az aktuális szám szerkesztőségi előszavában, majd online, a magazin weboldalán (azon belül itt)  jelentették be. Az okokról egyelőre nem nagyon lehet tudni semmi pontosat, de annyi biztos, hogy a legnagyobb múltú magazin eltünésével újabb hatalmas veszteség éri a visual kei színteret.

Kevesen tudják, de a Fool’s Mate eleinte nagyon más jellegű kiadvány volt, mint aminek mi megismerhettük: a magazint 1977-ben, vagyis nagyjából egy évtizeddel a visual kei színtér beindulása előtt indította Masashi Kitamura (1956-2006) és a nyugati alternatív és underground zenékkel, azon belül elsősorban a darkwave, prog-rock, goth-rock, post-punk és industrial előadókkal foglalkozott. Az újság (amely a prog-rock legenda Peter Hammill egyik lemezéről kölcsönözte a címét) ezzel a tematikával komoly űrt töltött be a japán piacon és Kitamura a ’80-as évek elejére a helyi underground egyik központi figurájává nőtte ki magát: lemezkiadót indított, koncerteket szponzorált, valamint idővel maga is zenélni kezdett és ’84-ben megalapította a japán kisérleti rock egyik alapzenekarává váló YBO2-t. Ezek mellett viszont már nem tudott elég időt fordítani a magazinra, így végül ’85-ben feladta főszerkesztői pozícióját.

Néhány az első pár év borítói közül:

A Fool’s Mate mint koncertszponzor (Psychic TV: Live In Tokyo album borítójából)

A magazin még ezután is jó ideig a korábbi tematikát folytatta, de egyre kiemeltebb szerepet kaptak a hazai előadók, mint a punk vonalat képviselő Laughin’ Nose vagy Michiru Endoh, a G-Schmitt, az Auto Mod és az akkoriban első aranykorát elő helyi goth-rock színtér más képviselői, valamint olyan, a visual kei előfutárának tartott csapatok, mint a Gastunk, nomeg természetesen a Buck-Tick. De még ekkor is bőven a nyugati tartalom volt előtérben, a változást végül 1990 hozta el: a korai “Euro Rock Magazine” után majd egy évtizedig használt “Contemporary Music & Performance” alcím ekkor változott a mindmáig aktuális “Rock Press” verzióra, a régi fejlécet is ekkor cserélték a mai elődjére és az év végére teljesen átvette a terepet a visual kei: a borítókon többek közt hide, a Color és a Zi:Kill szerepelt, de a tartalomjegyzékben sem marad gyakorlatilag semmi nyoma a korábbi irányvonalnak. (De nem csak a Fool’s drasztikus profilváltásán látszott, hogy ekkor jött el az igazi vk áttörés, merthogy a másik alap vk magazin, a Shoxx is ugyanebben az évben, 1990 legvégén indult.)

Innentől kezdve már ismert a történet: a havilap azóta megjelent számait lapozva gyakorlatilag végigkövethetjük a műfaj fejlődését, a ’90-es évek hatalmas sikerein és a 2000 körüli pár évnyi mélyrepülésen át a 2002 után beindult feltámadásig, ahol már olyan előadók uralták a magazin borítóit, mint a Gazette, Mucc, Miyavi, LM.C, Merry, Gackt, AnCafe és társaik. Mi az alábbi kis galériával tisztelgünk a 35 évet megélt lap előtt.

Tags:

Szólj hozzá

© 2002-2018 SoundOfJapan+ · RSS · Japán és ázsiai zene + szubkult · Facebook: SoundOfJapan FB