Főoldal » Lemezkritika
Visual Villámkritika: egy csokornyi kislemez
Véget ért a nyár, úgyhogy gondoltam, visszatekintek egy kicsit az elmúlt időszakra és megemlékezek néhány visual kei/J-rock kislemezről, melyek igencsak bejöttek – mondhatni felfrissülést nyújtottak a kánikulában (már amelyik éppen úgy jelent meg). Legyen szó pop-rockról, metalos vagy éppen elektronikus hangzásról, a színtér ezúttal sem szűkölködött az ütős vagy...
Gitárszamuráj rádiópop: MIYAVI – MIYAVI
MIYAVI egyike azoknak az előadóknak, akiknek minden kétséget kizáróan megvan a saját stílusuk, akik mennek a fejük után, újabb és újabb hangzásokba belekóstolva. Éppen ezért részemről eléggé nagy várakozás előzte meg új albumát, pláne ha azt is figyelembe vesszük, hogy legutóbbi nagylemezét, a nyers, zsigeri stílusú WHAT’S MY NAME?-et még 2010 őszén adta ki,...
Utazás a tokiói éjszakába: ENA – Bilateral
ENA itthon leginkább úgy ismert, mint a Hinotama Boy egyik elkövetője, vagyis emiatt drum’n’bass producerként van nyilvántartva, ami végül is igaz is, de inkább csak akkor, ha a producer bő évtizedes pályájának az első felét nézzük, amikor a szóbanforgó d’nb klasszikust is összehozta.
Azóta azonban rengeteg más stílusba is belekóstolt, elsősorban a japán...
Letűnt idők romjain: Grieva – Oni to kage
A Grieva első albuma volt talán az egyik legjobban várt idei lemezem eddig. Még tavaly nyáron tették közzé a hírt, hogy szinte rögtön egy nagylemezzel nyitnak (ha nem számítjuk a közben megjelent demót, DVD-t, és maréknyi elszórt dalt), és akkor még nem is igazán érdekelt a dolog, aztán viszont – ahogy egyre jobban csepegtették az infókat és előzeteseket – kénytelen...