MIYAVI egyike azoknak az előadóknak, akiknek minden kétséget kizáróan megvan a saját stílusuk, akik mennek a fejük után, újabb és újabb hangzásokba belekóstolva. Éppen ezért részemről eléggé nagy várakozás előzte meg új albumát, pláne ha azt is figyelembe vesszük, hogy legutóbbi nagylemezét, a nyers, zsigeri stílusú WHAT’S MY NAME?-et még 2010 őszén adta ki, az azt követő turnén pedig már új dalokat is becsempészett repertoárjába.
Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán: a mester kiadott néhány kislemezt, majd egy EP-t, ahol más és más előadókkal együtt zenélt, nem is beszélve apróbb vendégszerepléseiről (mint például Tomoyasu Hotei tribute albumán vagy éppen a legendás Kuroyume koncert DVD-jén). Végül ezt követte új éráját beharangozó kislemeze, az Ahead Of The Light, mely már tagadhatatlanul magán viselte a közelgő album stílusjegyeit: végletekig csiszolt, elektronikával bőven megtámogatott hangzásba csomagolt, ragadós pop nóta, persze a MIYAVI-ra annyira jellemző gitárjátékkal.
Tulajdonképpen ennyivel el is lehetne intézni a szóban forgó nagylemez elemzését. Nincsenek nagy megfejtések vagy óriási kísérletezések, csak színtiszta pop, minimalista (de legtöbbször ötletes) gitártémákkal és fogós énekkel. A legtöbb dal még egy átlag rádióállomás playlistjéről se lógna ki – a lemez közepe felé található Cry Like This-ről például egyenesen a Maroon 5 jutott eszembe, a maga abszolút ártalmatlan (és ezzel együtt kicsit színtelen-szagtalan) középtempós, együtténeklős muzsikájával. Ugyanitt említhetném még a Guard You c. habkönnyű, már-már egészen R&B-s balladát vagy az albumot annó közvetlenül megelőző Horizon-t, mely egyébként egy hihetetlenül fülbemászó és felemelő nóta.
A Horizon-ön kívül azért van még azonnal ható, táncra ingerlő jóféle dal az albumon, ilyen például a No One Knows My Name (Slap It) a jópofa kis gyors-lassú váltakozásával, vagy az egyik régebbi kislemezről átmenekített Day 1 album verziója. A Justice c. nyitószám is mindenképp említést érdemel – egyszerű dobbeat, jelzésértékű (és nagyon “cool”) gitárdíszítések a megfelelő helyen, remek refrén. Külön érdekesség ugye, hogy akik ott voltak MIYAVI legutóbbi budapesti koncertjén, azok hallhatták a Justice-t még embrionális változatban, ami lassan építkező gitáros elszállásával eléggé másmilyen volt, mint ez a kis pop-bomba (gyakorlatilag a kezdő gitárriff maradt meg, úgy ahogy). Hasonló kategóriába tartozik még a Chase It és a Hell No is, bár ezeken olyan sok változatatás nem esett – picikét talán ki is lógnak a sorból a pőrébb, punkos hozzáállásukkal (és esetlenül rájuk fűzött minimál-elektronikával).
Összességében véve MIYAVI új albuma első néhány hallgatásra egy abszolút ható, fülbemászó, izgalmasnak tűnő utazás. Mindez nagyban köszönhető az elektronikával sem fukarkodó, mainstreamesebb hangzásra rásegítő producereknek, Dan Priddy-nek és a japán THE LOWBROWS-nak. Azonban – stílusának “köszönhetően” – a lemez nem túl hosszúéletű: hiába fogósak a dalok, sok tartalmat nem adnak, és többszöri hallgatás után némiképp elfáradnak. Ha jobban megfigyeljük, a számok nagy része simán elfért volna a WHAT’S MY NAME? albumon, garázs hangzással, tovább egyszerűsítve; olyan nagy előrelépésről tehát nem beszélhetünk. Persze party-alapanyagnak a lemez oroszlánrésze tökéletesen megfelel, úgyhogy akiknek ez szempont (és mondjuk eddig nem próbálták ki MIYAVI zenéjét), azok mindenképpen tegyenek vele próbát!
MIYAVI – MIYAVI
01. Justice
02. Horizon
03. Chase It
04. Secret
05. Cry Like This
06. Guard You
07. No One Knows My Name (Slap It)
08. Hell No
09. Ahead Of The Light
10. Day 1 (Album Version)
11. Free World
2013.06.19
Kiadó: EMI Music Japan
