Főoldal » Feature, JRock / Visual kei, Lemezkritika » Visual Villámkritika: egy csokornyi kislemez

Visual Villámkritika: egy csokornyi kislemez

Véget ért a nyár, úgyhogy gondoltam, visszatekintek egy kicsit az elmúlt időszakra és megemlékezek néhány visual kei/J-rock kislemezről, melyek igencsak bejöttek – mondhatni felfrissülést nyújtottak a kánikulában (már amelyik éppen úgy jelent meg). Legyen szó pop-rockról, metalos vagy éppen elektronikus hangzásról, a színtér ezúttal sem szűkölködött az ütős vagy legalábbis kellemesen hallgatható kiadványokban. Íme egy adag jóféle zene, amibe szerintem mindenképpen érdemes belefülelni.

Signal – Deadly…
2013.07.10 | 1. Deadly… 2. 10F

soj_signal_deadlyA Signal mindig is erős volt a kőkemény metalos és metalcore-os elemek ügyes vegyítésében, de úgy érzem, ezzel a kislemezzel tényleg feltették a pontot arra a bizonyos i-re! A címadó dal kegyetlenül hasít, van itt minden a kíméletlen reszeléstől és zakatolástól a monumentális dallamokig, csak bírja szusszal és nyakizommal a hallgató. A B-oldalas nóta, habár nem annyira markáns, szintén eléggé intenzív, cseppet sem veszt az agresszióból. Az egyetlen fájó pont az, hogy a szóban forgó single volt a banda utolsó (szélesebb körben kapható) lemeze, ugyanis pár hét múlva már fel is oszlanak.

Kaya – TABOO
2013.07.31 | 1. TABOO 2. Infection + instrumentális verziók

soj_kaya_tabooAz ex-Schwarz Stein énekes az utóbbi időben eléggé rámozdult a gótoscsipkés-vámpíros vonalra, éppen ezért elsőre egy kicsikét meglepett a TABOO a maga játékos, könnyed hangzásával – igazi táncolható, vaskos basszusokkal megtámogatott trance-es nóta (az egykori SOFT BALLET szintis Ken Morioka keze nyomát dicséri egyébként, letagadhatatlanul). Persze Kaya nem hazudtolja meg önmagát: a másodikként felcsendülő Infection, ha lehet, duplán bepótolja a darkos hangulatot! Őrült szélvészként pörög a dal, és amikor belassul, akkor is olyan, mintha valamiféle groteszk cirkuszba kerültünk volna. Ahhoz képest, hogy csupán két számból áll a lemez, meglehetősen eklektikus lett!

LUNA SEA – Thoughts
2013.08.28 | 1. Thoughts 2. Lost World
soj_lunasea_thoughtsA nagy visszatérők sorát gyarapító LUNA SEA egy megbízhatóan stabil kislemezt tett le ezúttal is az asztalra, mely annyiban hasonlít a tavalyi The End of the Dream/Rouge single-re, hogy igazából nem kockáztattak semmit, nincs formabontó kísérletezés (mondjuk nem hiszem, hogy ilyesmit bárki reálisan elvárna tőlük), vannak viszont kellemes témák és fogós dallamok! A címadó szám tipikusan gyors és popos LS kislemezdal (ergo kiszámítható, de egynek jó), a B-oldal viszont sokkal érdekesebb: az éteri, csilingelő dallamok és az egészen funkos lüktetésű gitár és basszus meglepően vagány elegyet alkot; helyenként a LUV U c. számukat juttatja eszembe a klasszikus STYLE albumról – telitalálat!

KAMIJO – Louis~enketsu no La Vie en Rose~
2013.08.28 | 1. Louis~enketsu no La Vie en Rose~ 2. Grazioso 3. Gensou Trianon + instrumentális verziók
soj_kamijo_louis
Így, hogy a Versailles kettészakadt, és már mindkét fél debütált, nem is lehetne egyértelműbb, hogy annó valószínűleg az énekes úrfi szállította a szimfonikusabb és monumentálisabb elemeket – elég csak meghallgatni első szóló kislemezét. KAMIJO most is valamiféle grandiózus vámpír-romantikával átitatott koncepciót jelentett be… bizonyára így van, én ebből csak annyit érzékelek, hogy határozottan bejövős a muzsika. Nagyívű, monumentális, vonósokkal és szintikkel erősített, szinte már rock opera jellegű stílust hallhatunk az első és harmadik dalban, a második a kakukktojás – ez a rock hangszerektől megfosztott, teátrális szösszenet üde színfolt. Remélem, az album a kanyarban van már!

VANIRU – Cosmic Night / Zakuro / High FANTASY
2013.07.03 | 2013.07.26 | 2013.08.07
soj_vaniruA végére hagytam érdekességnek ezt a három digitális kislemezt egy ígéretes, feltörekvő duótól. A VANIRU ugyan csak idén alakult, máris hébe-hóba koncerteznek Nyugat-Európában, és az se állítja meg őket, hogy gyakorlatilag jó, ha féltucat daluk van. Zenéjük minimalista, picikét elektronikus alapokra épített, sötét tónusú pop-rock, melyben egyesül a darkwave és new wave zenék eleganciája az olyan japán csapatok hangzásvilágával, mint például a SOFT BALLET vagy a BUCK-TICK. A három dal közül talán a Cosmic Night a legjellegzetesebb, mondhatjuk, hogy a csapat slágere. Szerintem érdemes lesz figyelni rájuk; ha minden terv szerint alakul, hamarosan nagylemezzel jelentkeznek.

Szólj hozzá

© 2002-2018 SoundOfJapan+ · RSS · Japán és ázsiai zene + szubkult · Facebook: SoundOfJapan FB