Ahhoz képest, hogy a japán elektronikus zenei szintér milyen hiperaktív és hogy mennyi tehetséges DJ és producer tevékenykedik ezen a vonalon, meglepően ritkán bukkannak fel olyan új előadók, akik képesek kitörni az underground klubok világából, olyanok meg aztán pláne ritkán akikre nemzetközi szinten is felkapják a fejüket az emberek. Igazából a The Lowbrows / 80kidz / Dexpistols hármas pár évvel ezelőtti feltünése óta nem volt olyan újonc, aki úgy igazán a figyelem középpontjába került volna és felkavarta volna az állóvizet. (Jó, persze ott van Ajapai, de ő egyrészt közel sem olyan újonc, mint elsőre gondolnánk, másrészt ő csak a nemzetközi színtéren futott be a masszív dubstep durvulásával.) Most azonban, a tokiói Watapachi duó tavalyi felbukkanásával úgy tünik végre megtört a jég.
A duó két tagja, Noxin és SES 2012 elején kezdett kis klubokban DJ-zni Watapachi név alatt, és ahhoz képest, hogy az első saját számokat csak augusztus környékén kezdték el felpakolni a soundcloud zenemegosztó oldalra, az év vége környéként már olyan helyi nagyságok mellett játszottak, mint Ilmari (Rip Slyme, Teriyaki Boyz), Tomoyuki Tanaka (FPM), meg persze, a Dexpistols duó és a Lowbrows DJ fele, a nálunk is járt Chaki, de még a felkapott amcsi electro duó, a Designer Drugs tokiói látogatásánál is többek közt őket kérték fel a bemelegítésre. Nem sokkal később pedig leszerződtek Verbal (m-flo, Teriyaki Boyz) KOZM nevű ügynökségéhez, amivel végképp bekerültek a japán klubok elit köreibe.
Ráadásul nem csak otthon hódítanak ilyen eszement sebességgel, hanem nemzetközileg is, aminek az egyik oka, hogy elképesztő jó érzékkel használják a közösségi média lehetőségeit, a másik pedig, hogy belecsöppentek a legaktuálisabb tánczenei trend, a tavaly nyár eleje környékén a beindult trap őrület kellős közepébe.
Node itt álljunk meg egy pillanatra! “Trap? Mi a fene az a trap!?” kérdezheti joggal bárki aki nincs annyira otthon az elektronikus tánczenék legaktuálisabb trendjeiben. Vagy a hip-hop alműfajokban. Merthogy a trap alapjait a déli államok lusta, flegma ütemekkel operáló és gettózenéjében kell keresni (innen jön az első hallásra furának tünő név is, merthogy az ottani szlengben a
drogelosztó központok futnak trap house néven). Ebben a közegben alakult ki a lassú, de már-már irreálisan bombasztikus ütemeket és extrém mód szintetikus alapokat, valamint az ezekkel szöges ellentétben álló, hipergyors, cicergő, kerregő pergődob és cin hangokat ötvőző műfaj, ami idővel elkezdett beszivárogni a mainstream hip-hop-ba is. Aztán 2012 közepe felé egy zseniális húzással pár, elektronikus zenékben mozgó producer szépen fogta az alapokat, kiszedte őket a rap alól és még odacsapósabbá, monumentálisabbá tette a zenét. És innentől elszabadultak a dolgok. A régi nevet megtartó, továbbra is trap néven futó műfajra pillanatok alatt rácuppantak a DJk, underground producerek és pár hónap múlva már minden erről szólt a színtéren, nemzetközivé terebélyesedett a mozgalom (lásd jobbra a hazai tagozatot), hamarosan jöttek a legkülönfélébb hibrid műfajú mutációk, ahogy a teljesen más hátterű producerek ráhúzták az egyébként nagyon minimalista (de pont ezért olyan veszedelmesen hatásos) alapokra a saját kedvenc stíluselemeiket is, legyen az hardstyle, dubstep, house, electro vagy bármi más.
És, hogy a gyakorlatban hogyan hangzik ez az egész? Hallottad már a Harlem Shake-et? No, pont úgy, merthogy mág tavaly májusban, majd egy évvel az egész táncos őrület előtt az volt az egyik olyan track, ami beindította az egész zenei mozgalmat. Ha pedig valakit bővebben érdekel a dolog, akkor itt találjátok az egyik legjobb eddigi trap DJ mixet.
Node vissza a japánjainkhoz! A duó otthoni sikere önmagában még annyira nem meglepő (jó bulikat csináltak, szóval törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb felkapják őket), ott inkább az a sebesség az elképesztő, ahogy gyakorlatilag a semmiből berobbantak a köztudatba. Az ellenben már sokkal figyelemreméltóbb, hogy nemzetközileg is mennyire be tudtak kerülni a műfaj vérkeringésébe, aminek egyik fő oka ugye az volt, hogy kb. megkerülhetetlenné tették magukat. Először a trap mozgalom fő csatornájának számító soundcloudon kezdék posztolni a zenéiket, elképesztő tempóban gyártva az újabb és újabb saját darabokat és remixeket, majd átköltöztek facebookra és twitterre is, megintcsak kb. követhetetlenül szórva a posztokat, kommenteket, képeket, linkeket, meg mindent, a választott stílusuk iránti érezhetően hatalmas lelkesedéssel, ráadásul, japán előadóktól kicsit szokatlan módon, mindezt tökéletes angolsággal és ez hatalmas szerepet játszott abban, hogy mára már komoly nemzetközi rajongótáboruk van.
Ráadásul minden zenéjük ingyenesen letölthető (habár elvileg tervezik, hogy a jövőben a beatport-ra is átköltöznek, ami meg ugye már online digitális zeneárúház), vagy az fb oldalukon keresztül, vagy közvetlenül soundcloudról és hát itt jön igazából a lényeg. Hogy milyen maga a zene? Baromi jó érzékkel nyúlnak hozzá a műfajhoz, felhasználva az összes kötelező sablont, a folyton visszaköszönő hangmintáktól, a ciccegő cinekig és súlyos ütemekig, plusz ők is előszeretettel kevernek más stílusokból elcsent elemeket a zenébe (az a hardstyle kitérő a Drop The Beat elején…!), de mindeközben feszegetik is rendesen a határokat és a súlyos ütemekre kihegyezett darabok mellett ott vannak a Sky High vagy 25EMZ féle elszállósabb trackek is. Meg persze a legál és bootleg remixek, melyeknél nem nagyon van jobb eszköz arra, hogy a kezdő előadók felhívják magukra a figyelmet. Ahogy nekik is sikerült, főleg a trap nagyágyú DJ Sliink féle Put Cha Back In It átkeverésével (de megvolt nekik a Gangnam Style is, node az kinek nem?).
Ezzel a folyamatos pörgéssel, meg persze a jobbnál-jobb zenékkel elérték, hogy visszatérő szereplői lettek a műfajjal foglalkozó blogoknak, rendszeresen bukkan fel különböző trap mixekben és az egy dolog, hogy a basszus-központú zenék egyik nemzetközi vezéralakjának tartott Diplo műsorában is felbukkant az egyik számuk, de még a Petőfi Rádió (!) éjszakai adásaiban is szerepeltek minimum egyszer. Az meg pláne szimpatikus bennük, hogy ezt a nagy figyelmet többek közt arra használják, hogy beindították a Proper Pedigree nevű kis netes kiadószerűséget soundcloudon, amivel kevésbé ismert trap előadókra próbálják felhívni a figyelmet, mint Japánból, mint a tengerentúlról.
És mindezt szűk egy év, vagy ha az első saját zenéiket nézzük, akkor alig fél év alatt! Igazából innentől kezdve már csak azon kell maximum aggódni, hogy ne vesszen el ez a hatalmas lendület, vagyis, hogy ne legyen velük is az, mint a Lowbrows és Dexpistols esetében, akik eleinte szintén ontották magukból az új zenéket (habár azért nem ilyen tempóban!), aztán miután nyakukba szakadt a siker elképesztő módon belassultak. De a Watapachi esetében ilyenről egyelőre szó nincs, továbbra is szinte pár naponta dobnak fel új számokat, remixeket az oldalukra és a hírek szerint hamarosan érkezik az újabb, második EP is, vagyis jelenleg inkább az a kihívás, hogy tudjuk-e tartani velük a lépést.
(Szerk.: Hopp! És nincs megállás! A cikk kikerülése után pár órával jött a bejelentés, hogy első külföldi kiruccanásukként hamarosan USA turnéra indulnak!)
Alább találtok tőlük még egy nagyobb adag hallgatnivalót, itt-ott kommentekkel kiegészítve, a jövőben pedig természetesen a hírrovatban is követjük majd, hogy mi történik a duó házatáján.
>
No.1 EP – A Raw Records online kiadónál megjelent, de (a Watapachi SC oldalon) szintén ingyenesen letölthető EP még 2012 októberéből. A szimplán gyönyörű Love It és a Scarface idézeteket használó No.1 úgy telitalálat, ahogy van, az Out In The Streets pedig szintén korrekt, de abból a számból Booty Hunt remix hozza ki igazán az állatot. A Noms remix ellenben eléggé kis semmilyenre sikeredett, a totál szétcsúszott Love It átkeverést meg főleg a beteg hangok miatt érdemes meghallgatni (azok a buborékolások, wtf!?!).
És egy pár az eddig összehozott bő tucatnyi remix közül!
