A Grieva első albuma volt talán az egyik legjobban várt idei lemezem eddig. Még tavaly nyáron tették közzé a hírt, hogy szinte rögtön egy nagylemezzel nyitnak (ha nem számítjuk a közben megjelent demót, DVD-t, és maréknyi elszórt dalt), és akkor még nem is igazán érdekelt a dolog, aztán viszont – ahogy egyre jobban csepegtették az infókat és előzeteseket – kénytelen voltam felkapni a fejem és figyelemmel követni a híreket. Hogy miért?
Nos, a Grieva legénysége viszonylag rövid, de annál érdekesebb utat járt be eddig. Mind az öt tag ugyanis a 2010-ben alakult Reload nevezetű formációból jött, ami korántsem volt egy jó ajánlólevél, legalábbis nekem: ez a zenekar a mára már bezárt Dear Dolce kiadó sorait erősítette, amely (fogalmazzunk így) nem éppen világszínvonalú muzsikákat termelt ki. Maga a banda is teljesen érdektelen, felhígított metalcore-ral és GazettE-sablonokkal operáló tucatzenében utazott, ezért is volt hatalmas a meglepődésem, amikor meghallottam a tagok új alakulatának, a Grieva-nak első dalait. Habár a csapat vitathatatlanul a modernebb visual keire jellemző izmosabb hangzást használja, maguk a kompozíciók és stilisztikai elemek sokkal régebbre nyúlnak vissza, még a kilencvenes évek kezdete-közepe tájékára, ezzel azt a fajta hangulatot próbálva visszaadni, ami például a korai Kuroyume vagy éppen a fiatal Dir en grey sajátja is volt. Kicsit aggódtam, hogy ezt a tematikát egy teljes albumon keresztül tartani tudják-e, de végül félelmeim alaptalannak bizonyultak.
Az egész lemez tulajdonképpen tekinthető egyfajta főhajtásnak a „nagy elődök” előtt, azon belül is kiemelve a Dir en grey-t és klasszikus GAUZE c. albumát. A srácok nem rejtik véka alá ez irányú imádatukat, ugyanis az Oni to kage („Démon és árny”) névvel fémjelezett korongjuk szerkezetileg is hasonló, mint az előbb említett album: egyrészt ugyanannyi számból áll (melyek témájukat vagy zenei stílusukat tekintve is hasonlítanak, de erről kicsit később), másrészt szintén intro és outro trackkel operál, melyek hangzásban is közelítenek előképeikhez.
A kissé monoton bevezető után rögtön kapunk egy gyors és harsány darát a Kodoku ningyou shoukougun („Magányos báb szindróma”) képében, mely remekül megalapozza az egész anyag csapongó, beteg atmoszféráját. Ez a fajta hangulat szinte mindegyik dalban előtör, zaklatott dallamvonalak vagy hirtelen váltások formájában. Erre a tematikára erősít rá például címében is a Kairisei douitsusei shougai („Disszociatív személyiségzavar”), vagy a Tokage („Gyík”) c. szám, ami hirtelen átvált nyersebb hangvételről egy olyan dallamos refrénre, amelyről valószínűleg minden Dir en grey-t ismerő hallgató egyből a Cage-re asszociál.
Ezzel el is érkeztünk az Oni to kage egyik legvitathatóbb eleméhez, ami nem más, mint a tiszteletadás avagy zenei „nyúlás” kérdése – mert például hiába egészen korrekt dal a true grief („Igaz bánat”), ha valójában csak egy leegyszerűsített Yurameki klón, és sorolhatnánk még tovább. Ezeket a pillanatokat azonban inkább tekinteném kikacsintásnak, illetve a Kyo-ék és társ-zenekaraik előtti hódolatnak, legalábbis a Grieva tagok zenei preferenciáinak és szándékának limitált ismerete alapján. Hallatszódik és látszik rajtuk a fanatizmus, mellyel próbálják megidézni egy (többé-kevésbé) „letűnt kor” szellemét, és ez nekem imponál. Ráadásul egészen jól választottak archetípust a GAUZE album képében, mivel úgy tűnik, ők is egyfajta „visual kei stílusenciklopédiát” szerettek volna létrehozni az Oni to kage segítségével. Ugyanúgy, mint az előbb említett albumon (ráadásul a dallistában ugyanazokon a helyeken!), itt is megtalálhatóak az úgymond „klasszikus” témák, mint az őrület vagy egészen expliciten az abortusz témaköre, a Chuuzetsu („Abortusz”) c. dalban, és ők is az outro előtt egy szélvész tempójú szám és egy epikus hosszúságú ballada kettősével búcsúznak.
Összességében azt kell mondanom, hogy kicsit sem csalódtam a banda első lemezében, épp ellenkezőleg! Ami azt illeti, kisebbfajta felüdülés ilyen, kicsit „régiesebb” stílusú zenét hallani mostanság. Hál’ Istennek nem csak a hangzás és tálalás, hanem maga a dalcsokor is teljesen rendben van. Ha egy visual kei rajongó képes kicsit szemet hunyni a nyilvánvaló Dir en grey hasonlóságok felett, garantáltan szuper élményben lesz része, ha felteszi ezt a lemezt, pláne ha a kilencvenes évek vadabb hangzását is kedveli. Ha Grieva fanként olvasod ezt, akkor pedig előre szólok, tartogatnak még a fiúk idénre egyet s mást, de erről bővebben majd máskor, a hírekben!
Értékelés: 4 visual kei nyuszifog az 5-ből
Tracklista:
01. [Schwarz] of Hades (SE)
02. 孤独人形症候群 (Kodoku ningyou shoukougun)
03. true grief
04. 解離性同一性障害 (Kairisei douitsusei shougai)
05. 鬼経-kikei-
06. 蜥-tokage-
07. 拝啓、愛しのアイドル様へ (Haikei, itoshi no Idol-sama e)
08. 中絶 (Chuuzetsu)
09. 侵喰-shinsyoku-
10. 夕刻絶交センチメンタル (Yuukoku zekkou Sentimental)
11. 第39条第1項「心神喪失者ノ行為ハ之ヲ罰セス」(Keihou dai39jou dai1kou “shinshinsoushitsusha no koui wa kore wo bassesu”)
12. 悲しみは巡りゆく季節と眠る哀 (Kanashimi wa meguriyuku kisetsu to nemuru ai)
13. [Weiß] of Chaos (SE)
