Az év JPop lemeze, az év JPop party lemeze, az év japán szórakoztatóipari vállalkozása, az év legérdekesebb japán tévés sorozata… egy csomó leget lehetne még dobálni az LDH féle a HiGH&LOW projekttel kapcsolatban és nem nagyon lehetne velük túlzásokba esni. Amit az ügynökség az idei nagy vállalkozásával (korábbi cikkünk itt) letett az asztalra, az ugyanis egyrészt sok szempontból egyedülálló, másrészt a zenei vonalon egy nagyon fontos fordulópont lehet a japán popipar sok-sok évtizedre visszanyúló történetében.
LDH party time
Magáról a HiGH&LOW projektről a Mondo magazin augusztusi számában van egy masszív, három oldalas összefoglaló cikk, szóval arról most csak nagyon röviden: az egész gerincét két-két egészen elképesztő akciójelenetekkel felturbózott tévés sorozat és mozifilm adja, amihez kapcsolódik még manga, színpadi változat, online tartalom, sőt még egy tematikus étterem is Tokióban és ezekből áll össze egy komplex, fiatalokorú bandák csatározásiról szóló sztori. Az egész multimédia projekt és a sorozat is sok szempontból korszakalkotó és nagyon érdemes őket lecsekkolni, de itt és most nekünk nem ez a lényeg, hanem az, hogy a szereplők nagy többsége az LDH előadói közül került ki, meg persze főleg az, hogy a zenéért is az ügynökség csapatai feleltek.
És méghozzá milyen zenéért! Az ügynökség csapatai az utóbbi pár évben egyébként is egyre jobban előtérbe helyezték a klubokba is tökéletesen passzoló, EDM és hip-hop elemekkel erősen átszőtt pop hangzást, ami itt minden eddiginél erősebben jelen van és gyakorlatilag az egész dupla CD egy non-stop party lemez. Ami ráadásul egy pillanatra sem válik egyhangúvá, köszönhetően annak, hogy habár a bulizós vonal van előtérbe tolva, azért minden csapat hozza a saját, egyéni stíluselemeit is. A Generations és az LDH idén debütáló újonc formációja, a The Rampage például a klasszikusabb JPop boyband hangzást képviseli, a Doberman Infinity a keménykedős hip-hop vonalért felel, a producer/DJ brigád, a PKCZ (azaz DJ Makidai, az m-flo tag Verbal és az ex-Dexpistols-os DJ Daruma) a legnaprakészebb klubdarabokat szállítja, az E-Girls pedig az egész album leglazább, legkönnyedebb számát tette le az asztalra a néhol kifejezetten a Scandal-t idéző, pop-rock-os Strawberry Sadistic-el. A rock azonban nem csak itt, valamint az EXILE The Second féle One Time One Life-ban van jelen, amolyan statisztaszerepben, hanem előtérbe is kerül az évekkel ezelőtt valószínűleg csak alkalmi projektként indult, de most újraélesztett Ace Of Spades-nek köszönhetően. Ebben az EXILE énekes Takahiko mellett olyan helyi rocklegendák szerepelnek, mint a GLAY-ből ismert gitáros, Hisashi és míg a 2012-es kislemezük eléggé gyenguska lett, a két friss dal megdöbbentően jól sikerült. És habár színtiszta rock mindkettő, furcsa módon, az erőteljes, dögös hangzásnak köszönhetően mégis tökéletesen passzol a lemez alapban nagyon más stílusú egészébe.
Mighty Crown, Seungri és a többi vendég
És akkor még emellé ott vannak a vendégzenészek is. A tengerentúlról pár EDM producert hívtak meg a projekthez, akik a klubhangzást erősítik és közülük főleg a Far East Movement alkotott nagyot, akik az EXILE The Seconddal közös Asobo!-val a kiadvány egyik legzseniálisabb bulidalát hozták össze. A másik ilyen a Mighty Warriros, amiben meg Afrojack bukkan fel, de ott azért a PKCZ keze is masszívan benne volt a zeneszerzésben, a súlyos alapokból pedig a yokohamai dancehall kollektíva, Mighty Crown, nomeg a rapper Anarchy hozza ki a maximumot. Utóbbi egyébként a legtöbbet szereplő vendég, aki ezen kívűl még két másik dalhoz is hozzáteszi a jellegzetesen agresszív rapstílusát, de mellettük a KPop is képviselteti magát, ugyanis ott van a vendégek közt a Big Bang-ből ismert Seungri is, aki egyébként a sorozatban is szerepelt.
Csak két dal van ami megakasztja kicsit a non-stop adrenalinrohamot, ezek pedig a kb. minden JPop lemezen kötelező elemnek számító balladák. Mondjuk szerencsére ezeket is taktikusan a két lemez végére, levezetésnek pakolták oda, szóval nem igazán törik meg a lendületet. Ráadásul az egyik, az LDH színész tagozatából érkezett Sho Aoyagi által jegyzett Maria kifejezetten jó lett… a másik ellenben, amit a J Soul Brothers tag Ryuji Imaichi követett el, színtiszta kínszenvedés. De azért valljuk be: 22 számból 1 félresikerült darab nem egy rossz arány.
A HiGH&LOW esete a japán fiú- és lánycsapatok forradalmával
Szóval már a fentiek alapján is érthető talán, hogy miért merem így, már nyár végén kijelenteni, hogy ez az év JPop lemeze, de a kiadvány igazi fontossága nem ebből ered, hanem abból, hogy ezt a zeneileg maximálisan naprakész, modern és nemzetközi szinten is abszolúte felvállalható albumot nagyrészt fiú és lánycsapatok hozták össze. Hogy ez mitől olyan nagy szám? Attól, hogy ez a japán popiparnak két olyan szegmense, ami gyakorlatilag évtizedek óta képtelen volt a változásra és sokáig úgy tünt, hogy végleg és reménytelenül beleragadt a múltba. A fiúcsapatok szegmensét ugyebár a Johnny’s ügynökség uralta vasmarokkal, ami a ’60-as évekbeli felemelkedése óta a hatalmával visszaélve szabotált el kb. minden más boyband próbálkozást és az így kialakult majdnem-monolóliummal még nem is lett volna gond, ha nem ragadtak volna le a múltban, valahol a ’80-as évek környékén, hozzáláásban (lásd az internettől és digitális zenepiactól való rettegésüket) és többnyire hangzásban is. A lánycsapatoknál nem volt ilyen monopólium, de a ’90-es évek izgalmas girlgroup korszaka után, a Morning Musume majd az AKB48 felbukkanásával mindent elleptek a sorozatgyártott, tinilánykás idolformációk és visszaránották ezt a szegmenst is oda, ahol a ’80-as években tartott. A kiadók és ügynökségek pedig sokáig nem is próbáltak kisérletezni, hanem inkább csak a biztos bevételre hajtva ontották magukból az újabb és újabb olcsó és tökugyanolyan lánycsapatokat. És ezen változtatott drasztikusan az LDH, ami az eredetileg R&B / soul vonalon mozgó EXILE kvázi saját ügynöksége volt és csak azután váltottak poposabb, klubokba való zenékre és kezdtek bele fiatal csapatok menedzselésébe, hogy az anyacsapat elképesztően sikeres lett és így már kb. azt csinálhattak, amit akarnak, nem tudta őket elszabotálni a Johnny’s vagy bárki más.
Így sorra jöttek elő az olyan újabb, immár a modernebb hangzásra kihegyezett saját formációkkal, mint a J Soul Brothers, a Generations, vagy az E-Girls, de leszerződtettek pár, a koncepcióba passzoló előadót is (mint a PKCZ külsős tagjai vagy a Doberman Infinity) és zeneileg is olyan modern dolgokat kezdtek csinálni, elképesztő pénzügyi háttérrel és látványos videókkal megtámogatva, amik addig fájdalmasan hiányoztak a JPop palettáról. Persze voltak hasonló vonalon mozgó előadók, Namie Amuro vagy Koda Kumi pl. mindig is követte a naprakész trendeket, de főleg boyband vonalon szinte teljesen hiányzott ez a zenei irány, így nem csoda, hogy az LDH és csapatai hamar elképesztő sikereket értek el azok közt a fiatalok közt, akiket a múltban vergődő Johnny’s/AKB vonal hidegen hagyott.
Ez az egész persz nem a HiGH&LOW lemezzel kezdődött, de ez az ami eddig legtökéletesebben reprezentálja azt az irányvonalat, amit az LDH képvisel és amivel az utóbbi pár évben szépen lassan a feje tetejére állítja és végre megreformálja és modernebbé teszi a JPop színteret. Persze akik a hagymányosabb JPop-ot szeretik, azoknak sem kell aggódnia, azt semmi nem fenyegeti, de óriási szükség volt már egy alapos vérfrissítésre, hogy legyen egy tényleg friss és trendi alternatíva is és ezt az új generációt eddig ez a válogatás mutatja be a legtökéletesebben.
Az LDH történetéről és szerepéről bővebben az angol nyelvű testvéroldalunkon, a Japan Vibe-on olvashattok.
Alább tracklista, plusz egy pár az albumhoz készült nyolc klip közül:
CD1
101.三代目J Soul Brothers from Exile Tribe-Mugen Road
102.Doberman Infinity-Do or Die
103.Doberman Infinity-Jump Around ∞
104.PKCZ feat. Exile Shokichi-Whiteout
105.Generations From Exile Tribe-Run This Town
106.E-Girls-Strawberry サディスティック (Strawberry Sadistic)
107.DJ Daruma from PKCZ-Voice Of Red feat. GS
108.Exile The Second-One Time One Life
109.PKCZ feat. Afrojack, Crazyboy, Anarchy, Sway, Mighty Crown (Masta Simon & Sami-T)-Mighty Warriors
110.今市隆二 (Ryuji Imaichi)-Forever Young At Heart
CD2
201.Exile Tribe-Higher Ground feat. Dimitri Vegas & Like Mike
202.Ace Of Spades feat. 登坂広臣 (Hiroomi Tosaka)-Sin
203.Ace Of Spades-Louder
204.PKCZ feat. 登坂広臣 (Hiroomi Tosaka)-Chain Breaker
205.Exile The Second-Asobo! feat. Far East Movement
206.Generations vs The Rampage (from Exile Tribe)-Unbreakable
207.The Rampage from Exile Tribe-Find A Way
208.PKCZ feat. V.I (aka. Seungri from Big Bang)-We Run Dis
209.Anarchy, Sway & Crazyboy-Funk Jungle
210.Sway & Anarchy-BBFL
211.Kubo-C, P-Cho & Jay’ed-Hell On Earth
212.青柳翔 (Sho Aoyagi)-Maria
