Sisen mindig is hatalmas favoritnak számított itthon, pedig ugye saját zenéje nem sok van (na, jó, mondjuk a Saga azért durván party-kedvenc a Nippon Shoxx bulikon), node az extravagáns kinézete és a divatikon státusza miatt ennek ellenére is körülrajongott sztárstátusza volt / van hosszú évek óta. Ezek után érthető, hogy sokan csalódottak voltak, hogy habár számtalan alkalommal lépett fel Európa legkülönfélébb pontjain, sőt, pár éve át is költözött Berlinbe, hozzánk soha nem jutott el. Pedig próbálkozások voltak régebben is, több alkalommal, többek által, de valamin mindig elbukott a dolog… egészen mostanáig. Igaz, most sem ment simán a dolog, még tavaly ősszel kezdődtek az egyeztetések, de folyamatosan tolódott a dolog, a kinézett dátumokról mindig kiderült, hogy vagy neki, vagy nekünk nem jók, vagy túl közeliek és nem lett volna idő normálisan összeszervezni a bulit… de aztán idén, év elején végre kezdett összeállni a dolog és belőttünk egy mindkét félnek megfelelő, de (akkor még) jó távoli dátumot, május 25-ét.
Ezután beindult a szervezkedés és szépen lassan kialakult a végleges felállás. Sisen alapvetően ugyebár industrial DJ, szóval egyértelmű volt, hogy zeneileg is az industrial vonal lesz a főszerepben, amiért a társszervező Night Of Terror csapat felelt három DJ-vel, viszont a közönség jókora része a japánaddikt színtérről került ki, ezért mi pedig a kisteremben képviseltük a Nippon Shoxx féle JRock / visual kei zenéket. Az előzenekar szerepét pedig a hazai Schyzzo.com töltötte be, akiknek a fellépése két dolog miatt is különlegességnek számított: egyrészt mivel a megjelenés előtt álló új, “Striptease & Revolt” című lemezüket itt mutatták be élőben, másrészt pedig mert finoman szólva is ritkaságszámba mennek a hazai koncertjeik.
Nyitás kilenkor volt, a bemelegítésért a Night Of Terror DJ-i feleltek és míg eleinte csak szépen lassacskán gyűltek az 
emberek, fél tizenkettőre, mire a Schyzzo.com kezdett, már egész szép kis tömeg lett. A zenekarról egyébként annyit kell tudni, hogy habár az electro-industrial színtérről indultak, elég hamar elkezdtek zeneileg elkalandozni az elektronikus zenék más irányzatai felé, így a törtütemektől a Prodigy legjobb pillanatait idéző megoldásokig iszonyú sok minden keveredik a számaikban (itt érdemes körbenézni). A zenéjük lemezen is elég jól működik, node amit élőben műveltek…! Számomra az egyik legjobb koncert volt amit az utóbbi jópár évben hazai előadótól láttam: embertelen energia áradt a színpadról és habár a közönség jó része valószínűleg korábban nem ismerte a csapatot, a koncert végére mégis teljesen megtelt a terem és még a hátsó sorokban is táncoltak az emberek. Szóval le a kalappal, abszolút nemzetközi színvonalat hozott a zenekar… kár, hogy itthon ennyire kevésszer tudnak csak fellépni, de megtiszteltetés, hogy pont ez az este volt a ritka kivételek egyike.
A bő háromnegyed órás koncert után rövid átszerelés jött, majd…: Sisen! Méghozzá milyen kezdéssel! Az intrója egy Inugami Circus-dan szám volt, szóval a felütés nem is lehetett volna tökéletesebb, a közönség viszont már a természetesen végtelenül extravagáns kinézet láttán is totál extázisban volt. Mert hát azért Sisen nem véletlenül lett a japán underground divat ikonja: annak idején ugyebár azzal robbant be a köztudatba nemzetközi szinten is, hogy a nyugati industrial kiegészítőket és öltözködési stílust olyan egyedi és extrém módon ötvözte a tipikusan kaotikus és csiricséré Harajuku divattal, hogy arra mindenki önkéntelenül felkapta a fejét. És ennél a sajátos, hibrid irányzatnál megmaradt azóta is, most éppen neonszínben pompázó műrasztákkal, fűzővel, buggyos pöttyösnadrággal, hatalmas, űrszörnyes kalappal, nomeg egy rakat kiegészítővel… köztük egy pinky egyszarvúfejjel. És ehhez jött még a folyamatos showműsor, lufidobálás, ajándékosztogatás a színpadról, szóval unalmas aztán garantáltan nem volt a másfél órája.
Főleg, hogy zeneileg is nagyon csapongó és eklektikus volt, végig váltogatott a modernebb electro-industrial és a random furcsaságok közt, melyek közé többek közt befért némi Aural Vampire is. Sisen egyébként később mondta is, hogy azért is élvezte nagyon az estét, mert itt sokkal jobban elengedhette magát: a német bulikon az emberek elvárják, hogy a műfajon belülről a legfelkapottabb közkedvencek menjenek és más zenékre nem is igen hajlandóak megmozdulni, itt, nálunk viszont sokkal inkább tükrözte a szett a saját izlését, sokkal jobban fogadta a közönség a zenei kalandozásokat és a változatosságot. A végére ráadásul előkerült a nagy közfavorit, a Saga is, mintegy megkoronázva a másfél órát, majd nem sokkal kettő után újra átvette a pultot a NoT csapata és tolták a csapatós industriált hajnalig, miközben a kisteremben is újraindult a Sisen fellépés első felében szünetelő JRock / visual kei party.
És az este hátralevő részében megint bebizonyosodott, hogy Sisen abszolúte nem az a “jövök, fellépek, lelépek” típusú zenész, mondjuk ez, mármint, hogy nem holmi rutin számára egy külföldi fellépés, már abból is kiderült, hogy Budapestre is két nappal a buli előtt megérkezett, hogy a várost is alaposabban megismerhesse, bejárhassa, ne csak a klubot és a hotelt lássa belőle. A fellépése után is végig ottmaradt a Yukban és egész estét az emberek gyűrűjében töltötte, kb. mindenkivel csinált közös fotót, kiosztott egy rakat autogramot és úgy általában, végtelenül barátságos és közvetlen volt, semmi sztárallűr nem szorul bele. Vagyis ő is jól érezte magát, a közönség is, tehát megérte a hosszas-hosszas várakozás és szervezkedés. És innen is hatalmas köszönet mindenkinek aki az utóbbiban, a szervezésben részt vett!
A többi képet itt tudjátok letölteni.
Valamint a youtube-ra felkerült pár videó is a buliról: Inugami intro, Chupacabra, ajiosztás, Saga (köszi a feltöltőknek!)
