Főoldal » Feature, Hip-hop + Reggae, Interjúk, Japán » A Wild Style-tól a Butterfly Effectig – DJ Krush interjú, 2015.11

A Wild Style-tól a Butterfly Effectig – DJ Krush interjú, 2015.11

A budapesti fellépés előtt volt szerencsém leülni DJ Krush-al egy bő negyed órára, beszélgetni aktuális és régmúlt dolgokról. Ahogy a koncertet beharangozó cikkben is szó volt róla, Krush 11 év után jelentkezett nemrég új nagylemezzel és a Butterfly Effect pont ott folytatja, ahol az elődök abbahagyták: igazi, esszenciális, hol kisérletibb, hol populárisabb irányokba elhajló anyag lett egy sor izgalmas közreműködővel. Szóval volt miről beszélgetni (igaz, az angol-japán ide-oda fordítás miatt pár tervezett kérdésre végül sajna nem maradt idő), de a kérdezz-felelek előtt még egy kis kitérő. (English version)

Az estéről sajna nincsenek képek, mivel senki nem igazán érti, hogy miért, de még a sajtó képviselőinek is meg volt tiltva a fotózás Krush fellépése alatt (a tiltásnak persze a világon semmi értelme nem volt, mert mobillal úgyis fotózgattak egy csomóan, szóval itt például lehet találni képeket… melyeken látszik a színapdkép és visual is, ami utólag egyébként sok kritikát kapott, de nekem speciel határozottan bejött), szóval emiatt most kimarad a megszokott mini-beszámoló + galéria kombó, de azért gyorsan, pár mondatban a lényeg: az estét nyolckor Slanki kezdte, akit a promószőveg a “japán beatek fanatikus gyűjtője” szlogennel írt le és a kellemes, bólogatós hip-hop szettben tényleg felbukkant pár japán track is, leginkább a Jazzy Sport kiadó cuccai közül. A jófajta felvezetés után Cadik már súlyasabb ütemekkel folytatta (és megint bebiztosította magát nálam a “kedvenc hazai DJ” pozícióban), majd tíz körül jött a várva-várt főattrakció.

Nagyon kiváncsi voltam, hogy mennyiben lesz más amit most összehoz, mert míg korábban volt, hogy évente többször is járt nálunk, most hosszabb kihagyás után tért vissza. Az első órában egy igazi, vérbeli, tipikus Krush szettet kaptunk, pár nagyon kellemes pillanattal (pl. a Portishead mini-blokk), de igazából komolyabb meglepetések nélkül. Jó volt ez így, elvégre is ezek miatt a szettek miatt szerettük meg őt, de sok újat nem mutatott. Olyannyira, hogy még az új lemezről sem bukkant fel semmi… igaz ezt hamar pótoltuk: az első óra után egy kis szünetet tartott, mikrofont ragadott és közölte, hogy no, akkor a következő track a Butterfly Effectről lesz. És itt kezdődtek a furcsaságok. Merthogy lenyomott egy számot. Majd újabb szünet. Újabb új szám. Újabb szünet. És így tovább. Szóval igazából minden keverés nélkül, némi kis helyi plusz puttyogással megdobva végighallgattunk az új dalok közül úgy hatot-hetet egyenként. És egy ideig úgy nézett ki, ezzel véget is ért az este, merthogy jött az ünneplés, közös fotó a közönséggel, majd mikor már majdnem indult le a színpadról jelzett, hogy no, legyen inkább még egy kis ráadás. És ekkor jött aminek annyira nem kellett volna: a lakossági diszkó. De komolyan. We Will Rock You, Whole Lotta Love, Ready Or Not, Billy Jean és társaik. Egyre több emberen látszott az értetlenség, hogy most mi is akar ez lenni, majd a végén kegyelemdöfésnek jött még egy Imagine is, ami alatt többen már inkább megindultak kifelé. Jó, persze, valószínűleg nagy régi kedvencei, de azért egy Krush fellépésre nem feltétlen azért jönnek az emberek, hogy meghallgassák egy kereskedelmi retrórádió délutáni zenés blokkját. Szóval jó kezdés után eléggé furcsa irányokba kanyarodott el az este és emiatt kicsit felemás volt az élmény. Nem volt ez persze rossz így sem, meg jó volt újra látni a mestert, de hát határozottan nem ez lesz a kedvencem a hazai Krush fellépések közül, de már régebben is voltak kevésbé telitalálat szettjei nálunk, utána meg zseniálisak, szóval majd talán legközelebb.

Node akkor jöjjön a lényeg! Nyolc kérdésnyi vájkálás a múltban és jelenben, bő negyed órában:

A debüttől kezdve 2004-ig folyamatosan jelentettél meg új lemezeket egészen 2004-ig, ezután azonban egy hosszú szünet következett. Ez egészen 2011-ig tartott, amikor az év végétől kezdve pár hónapon át kihoztál havi egy-egy új dalt online, a teljes nagylemeznyi anyagra azonban egészen mostanáig kellett várni. Mi volt ennek a hosszú szünetnek az oka?

A szünet akkor kezdődött amikor lejárt a korábbi szerződésem a Sony-val és habár ezután is készítettem új dalokat, bizonytalan voltam, hogy mi lenne a megfelelő idő és metódus egy új album megjelentetésére. Mert ugye sok minden változott, ez idő alatt köszöntött be a digitális korszak is a lemezkiadásban, a streaming szolgáltatásokkal és letöltésekekkel. Ezért kivártam és inkább halogattam egy ideig a dolgot és mire észbekaptam rájöttem, hogy közben  eltelt 11 év!

djkrush_butterfly_profile djkrush_butterfly

A szünet alatt rengeteget turnéztál, nálunk is legalább 6 vagy 7 alkalommal léptél fel… van valami különleges emléked Magyarországról és a sok utazás mennyire volt hatással a világnézetedre?

Tényleg rengeteg országot megjártam, hogy prezentáljam, hogy milyen is a DJ Krush stílus és emellett azt is feladatomnak tartottam mindig, hogy közben figyeljek arra ami körülvesz, az adott országra és a kultújárára, szóval lehet, hogy ez hatással volt rám, de nem igazán tudom megmondani, hogy mennyire. És igen, tényleg rengetegszer voltam itt! *felnevet* Mindig nagyon kedvesen fogadtak itt az emberek, sokszor kaptam különböző ajándékokat is a rajongóktól, a közönség pedig érezhetően nagyon értékeli és érti a zenémet, ami borzasztóan sokat jelent nekem.

Az első lemezeidet még 1994-ben adtad ki, de már ezeken is olyan nagy nevekkel dolgoztál, mint Guru, DJ Shadow, Ronny Jordan és a Mo Wax kiadó. Hogy jöttél össze velük?

Igazából mindenkinél eléggé más volt a sztori, szóval menjünk sorban. DJ Shadow például szintén az angol Mo Wax label alatt dolgozott, akik az én korai lemezeimet is kiadták, szóval minket például James (a Mo Wax főnök James Lavelle) mutatott be egymásnak. És a kezdettől fogva közösen, hármasban léptünk fel többek közt a németeknél, meg együtt indultunk európai turnéra is. Szóval ez az ismerettség innen jön.
Ronny Jordan viszont… ohh, most hirtelen eszembe jutott, hogy ő is és Guru is elhunyt azóta… Huhh. Szóval… Ronny Jordanék kerestek meg azzal, hogy lenne-e kedvem összehozni egy albumnyi remixet a számaiból. Időt viszont az az igazság, hogy nem nagyon adtak rá, merthogy megkérdezték, hogy “Esetleg egy hét alatt tudnál végezni? Vagy maximum tíz nap alatt?” Így kb. semmit nem aludtam, egész nap a projekten dolgoztam és beateket gyártottam. De ennek köszönhetően ismerkedtünk meg és később, talán két vagy három évvel a halála előtt volt szerencsém élőben is fellépni vele, amikor a tokiói Blue Note klubban összehoztunk vele egy közös koncertet. Nagyon kár érte, mert egészen kiemelkedő gitáros volt.
Guruval pedig akkor barátkoztunk össze, amikor még a Gang Starr-ral jöttek Japánba játszani és én viseltem a gondjukat amíg ott voltak. Nagyon jól kijöttünk egymással, szóval adta magát, hogy valamit össze kellene hoznunk közösen is, szóval vele meg így indult a közös munka.

DJ Krush 2015 (c) soundofjapan.huTöbbször beszéltél már róla, hogy a Wild Style film megnézése gyökeresen megváltoztatta az életedet. Milyen érzés, hogy azóta jó eséllyel a te zenéd is hasonlóan meghatározó élmény volt sokak számára?

Ha tényleg ilyen hatással van a zeném a rajongókra és fiatalokra, az nagyon megtisztelő számomra. Remélem, hogy a mások iránti megértést és tiszteletet is megtanulják és idővel majd ők is ugyanilyen jelentős hatással lesznek másokra.

Arról is sokszor beszéltél már, hogy a Wild Style miatt szeretted meg a hip-hop-ot. De mi a helyzet a többi zenei hatásoddal, például a jazz-el? Ezekkel a hip-hop után találkoztál vagy már korábban?

A jazz a hip-hop után jött nem sokkal, amikor egy jazz csapattal toltunk improvizációs sessionöket és ez keltette fel az érdeklődésemet, ami után beleástam magam a műfaj különböző változataiba. De a hip-hop alapját jelentő műfajok közül volt már amit korábban is jobban ismertem, funkot például már a Wild Style előtt is nagyon sokat hallgattam.

Mindig nagyon izgalmas közreműködő művészeket gyűjtessz magad köré a lemezeiden. Az új lemezen Tha Boss (azaz Boss The MC, a helyi legendának számító szapporói hip-hop csapat vezére) már ismerős arc, akivel máskor is dolgoztál együtt, de mi a helyzet a többiekkel? Ők, hogy kerültek a képbe?

Azt már az új album, a Butterfly Effect előkészítésénél eldöntöttem, hogy a közreműködők közt szeretnék legalább egy énekessel és egy rapperrel együtt dolgozni. Divine Styler-rel pedig (az amerikai rapper az Everything And Nothing című számban) már jó ideje kapcsolatban voltunk és beszéltünk róla, hogy jó lenne egyszer összehozni valami kollaborációt, szóval most kapóra jött az alkalom és végre volt apropónk a közös munkára. Yasmine Hamdan (a My Light-ban közreműködő libanoni születésű, de Párizsban élő énekesnő) ellenben teljesen más eset volt: hallottam a zenéjét és nagyon megtetszett amit csinál, így megkértem Bill Laswell-t, hogy kapcsoljon össze vele, szóval végül ő mutatott be minket egymásnak.

Amikor egy énekessel vagy rapperrel dolgozol együtt, akkor a szöveg alapkoncepcióját együtt dolgozzátok ki, hogy passzoljon a zenéhez, vagy teljesen szabad kezet adsz nekik?

A mostani albumnál először mindenkinek elmondtam, hogy mi a lemez koncepciója, hogy a pillangó hatással foglalkozik és emellé elküldtem az adott track nyers verióját is nekik, majd innentől ide-oda küldözgettük egymásnak a készülő anyagot és együtt dolgoztunk ki a szám végleges formáját.

Butterfly Effect Release Party @ Vision Tokyo, 2015.09.18 (további videók DJ Krush’s youtube csatornáján)

És végül: mit csinál DJ Krush, amikor éppen nem “DJ Krush”? Pár éve nyilatkoztad, hogy elkezdtél fotózással foglalkozni, az megmaradt azóta is, vagy vannak még mellette más hobbijaid is?

Nem igazán, a fotózgatással is nagyjából leálltam. Amikor van szabadidőm inkább csak kimegyek a parkba az unokámmal, esetleg beteszek a zsebembe még egy doboz sört is és labdázunk, meg focizunk.

Szóval DJ Krush civilben igazából egy teljesen szokványos családos ember?

Hát végülis igen. *felnevet* Még a fotózáshoz és hasonló hobbikhoz visszatérve: az egyébként a baj, hogy ha elkezdek foglalkozni valamivel, akkor abba azonnal nagyon beleásom magam, szóval inkább azt mondtam magamnak, hogy nem kellene ezt eröltetni és meg kellene maradni egy szenvedélynél, vagyis a zenélésbe fektetni minden energiámat.

(Köszönet Tetsu Saito-nak a fordításért, valamint a Vinyl-Digital és a Test csapatának, hogy létrejöhetett az interjú!)

DJ Krush 2015 (c) soundofjapan.hu

Tags:

Szólj hozzá

© 2002-2018 SoundOfJapan+ · RSS · Japán és ázsiai zene + szubkult · Facebook: SoundOfJapan FB