Most szombaton véget ér a Nippon Groove partysorozat bő 10 és a rendszeres SoundOfJapan szervezte bulik majdnem napra pontosan 15 éves története egy utolsó záróbulival, ami egyben a négy hónapos búcsúszezonunk végére is pontot tesz majd. Ez alatt az elképesztően hosszú idő alatt rengeteg minden történt, a pár tucat embernek rendezett kis buliktól eljutottunk addig, hogy havi szinten sokszázas közönséget vonzottunk be, az eredeti partyszéria kettévált, többször költöztünk mire megtaláltuk a végleges helyünket, nagyon sokat változtunk mi is és a közönség is és részben szintén a buliknak köszönhetően megalapoztunk itthon több színteret és beindítottuk a hazai JRock és KPop koncerteket. Azaz sűrű volt ez a 15 év és így, a befejezés előtt azt hiszem ideje egy kis visszatekintős, összegzős cikknek. A végén szóba kerül majd az is, hogy ezután merre tovább, lesz pár random érdekes adat, pár szó arról, hogy számunkra és talán mások számára is miért voltak olyan fontosak ezek a bulik és, hogy miért is fejezzük be, nomeg, hogy a Shoxx miért megy tovább. De előbb gyorsan végigvesszük, hogy mi is történt ez alatt az időszak alatt… már amennyire gyorsan végig lehet venni 15 zsúfolt évet. Szóval hoooooszzú lesz! De kezdjük a legelején:
2003-2006 – SoundOfJapan + LD50 = Nippon Shoxx
A kezdés igazából kicsit véletlen és sorsszerű volt. Maga a SoundOfJapan.hu oldalt 2002 végén indítottam, még nagyon kezdetleges verzióban, amolyan egyszemélyes fanprojektként, azzal a céllal, hogy másokkal is megismertessem azokat a japán zenéket, amikre akkoriban már eléggé rá voltam kattanva és amikről magyarul nem lehetett máshol olvasni. A másik cél pedig az volt, hogy az oldal saját fórumán legyen egy olyan hely, ami összefogja ezeknek a zenéknek a hazai közönséget. Habár az oldal a kezdetektől fogva foglalkozott mindenféle stílussal, a központban persze a JRock és valamennyire a JPop volt, de akkor ezeket is talán ha 10-20 ember ismerte itthon, jórészt olyanok, akik az akkor még szintén icipici itthoni animés közösséghez tartoztak.
A régi SoundOfJapan.hu logo:
A másik főszereplő pedig D4m4g3 volt, aki az LD50.hu oldalt indította be nem sokkal korábban (2001 végén), kb. hasonló céllal, csak éppen az industrial / cyberpunk / goth vonalra koncentrálva. Ott is volt fórum, alakulgató közösség, plusz 2002 szeptemberétől saját bulisorozat a belvárosban, a Marco Polo Club nevű nagyon maximum 130-140 fős kis helyen, a Nyár utcában, Blaha és az Astoria közt. Mivel kb. industrial zenéken nőttem fel, elkezdtem irogatni az ottani fórumra is, D4m4g3-el össztalákoztunk pár koncerten, elkezdtünk beszélgetni, elkezdtem ejárogatni a bulikba, és amikor kiderült, hogy ő is rátalált az akkori visual kei alapzenekarokra, az egyik LD buliba levittem pár ismerőst is és 2002 november 8. volt az a végzetes nap, amikor az LD50 első szülinapi buliján a szervező / DJ D4m4g3 becsempészett az egyik DJ szettjébe pár vk darabot is… volt Luna Sea, Dir En Grey, nomeg persze a később himnusszá váló Malice Mizer féle Beast Of Blood. A nagy esemény a buliról szóló beszámolóban is ki lett emelve (“nem gondoltam volna, hogy a táncolók ennyire bírják a j-gothot (visualt, akármit).. “) és mivel működött a dolog innentől kezdve rendszeressé váltak a vk kitérők, odaszokott a kis jrocker társaságunk, a közönség gothabb részéből is elkezdték páran hallgatni ezeket a zenéket, pár hónappal később pedig felmerült, hogy mi lenne, ha összefognánk és megpróbálnánk csinálni egy olyan bulit, ahol ez a műfaj van előtérben.
Erre végül 2003 április 25-én került sor, az LD50 sorozatán belül, egyszerűen csak JRock/Visual-kei Party alcímmel. Csak a két oldalon volt promó, persze még nagyon kis homemade, amatőr grafikákkal (lásd fentebb), lejött nagyjából 60 ember, akiknek kb. fele volt a kiváncsiskodó, fele pedig az, aki tudta, hogy mire számítson. Utóbbiak nagy része az animés / soundofjapan féle közösségből érkezett, páran a diaksziget.com Malice Mizer fórumáról (igen, volt ilyen! :D), páran pedig a goth / industrial színtérről. Meg volt egy-két japán turista, akik a klub felett üzemelő hostelből tévedtek le, nem értették, hogy mi történik, de baromi jól érezték magukat. Ebben a buliban még ment bőven nyugati goth / industrial is, kb. fele-fele volt az arány, ez később fokozatosan csökkent és a 4. bulira váltottunk “japan only” üzemmódba. A második forduló júniusban volt, a következő pedig októberben és az első pár évben maradt is ez a kb. negyedéves tempó, alkalomról-alkalomra növekvő közönséggel.
Érdekes különben, hogy nem csak itthon, hanem világszinten is ez volt az első JRock zenékre, vagy úgy általában japán zenékre kihegyezett buli: a franciáknál volt akkoriban a legnagyobb, országos szinten talán 200-300 fős közösség, de ott bulik nem voltak, csak egy-két kis rajongói találkozó, a németeknél pedig 2005-ben startolt a Visual Culture buliszéria Münsterben és ezekkel kb. egy időben indult robbanásszerű növekedésnek a nemzetközi JRock rajongói tábor. Először csak online, utána kis helyi közösségek formájában, majd 2004 tavaszán lement az első európai vk koncert, a Blood felemás emlékű fellépése egy zsúfolt kis párizsi klubban, amit a Dir En Grey 2005-ös berlini koncertje követett (ami egyben az első olyan is volt amire csoportosan utaztunk ki itthonról) és ez utóbbi volt az, ami bármiféle promó nélkül megtöltött egy többezres helyet és beindította a JRock turnék sorozatát. Node vissza hozzánk: az LD50 közben leállt a rendszeres MPC-s bulikkal, de mi maradtunk a helyen, 2005 nyarán váltottunk Nippon Shoxx névre és elkezdtünk úgy általában is komolyabban hozzáállni a dologhoz, mivel ekkorra lett egyértelmű, hogy ez az egész japánzenés dolog tényleg elindul valamerre, nem ragad le a “buli a haveroknak” szinten. Egy idő után már rendszeresen 100-110 fős, teltház közeli bulikat csináltunk, de a klubban közben profilváltás volt és a lecserélődött vezetőséggel nem tudtunk együtt dolgozni, szóval 2006 nyarán elbúcsuztunk egymástól és sokáig hely és buli nélkül maradtunk.
Az első buli, amihez komolyabb flyer készült és azt azt követő első Nippon Shoxx:
2007: Yuk, koncertek, animecon, Ji, Nippon Groove!
Időközben viszont elkezdtünk koncerteket is szervezni, az első, a japán industrial duó Eve Of Destiny (az ex-Malice Mizer tag Közivel a soraiban) még 2003 májusában volt az MPC-ben, majd amikor 2006 végén helyet kerestünk a szintén industrialban utazó Gothika-nak, képbe került a Yuk, ahol az LD már lenyomott pár saját bulit. Bevált a hely, így a következő két koncertünk is ide került (az első hazai vk koncert a Gram-Maria nevű kis zenekarral és egy újabb Gothika), majd megbeszéltük velük, hogy bepróbálkoznánk itt egy Nippon Shoxx bulival. Erre végül 2007 dec 14-én került sor, abszolúte sikeres volt a dolog, szóval másfél év szünet után biztos lett, hogy itt folytatjuk tovább. Ez alatt a szünet alatt azonban történt pár változás…
A hazai animeconok sztorija szintén 2003-ban indult, szintén kicsiben: az első Salgótarjánban volt, egy nagyobb, sci-fi témájú con részeként és még egy-két alkalommal maradt ez a felállás, csak persze már Budapesten, majd pár hirtelen ugrással önállósodott és nagyon kinőtte magát a dolog és 2006 októberére átkerült a rendezvény a Petőfi Csarnokba. A SoundOfJapan (ami igazából a 2012-es megújulásig velem volt egyenlő) a kezdetektől vitte a conok zenei programjait és már a legelsőn, a salgótarjánin is volt a nap végén egy kis mini, kb. egy órás “afterparty”, a PeCsában pedig, ahol adott volt a kisterem és a hangcucc, rendszeressé vált, hogy záróprogramként, a nagytermes vetítésekkel párhuzamosan, nagyjából héttől tizenegy környékéig csináltunk aftereket. Amik egészen elképesztőek voltak hangulatilag, a kisterembe óriási tömeg zsúfolódott be, brutál hőség volt, de ez senkit nem zavart és mindig elképesztő tombolás volt. Komolyan, a 15 év legeszementebb bulii közül párat ezeknek a Pecsás aftereknek köszönhetünk.
Ezek eleinte egyedül nyomtam le, majd becsatlakozott Ji, aki 2004 elejétől járt le a Shoxxokra, hamar az egyik alapembere lett annak a kis baráti közösségnek is ami sokáig a bulik gerincét alkotta és nagyon lelkesedett, hogy ő ki akarja próbálni ezt a DJ dolgot. Abszolúte bevált, így amikor a Shoxx hosszú szünete után D4m4g3 már nem akarta folytatni a DJzést, értelemszerű volt, hogy ő csatlakozik be helyette és azóta is együtt visszük a bulikat.
Az első két Shoxx a Yukban:
Az első Yukban tartott Shoxx után alig két héttel pedig jött 2007 szilvesztere, azaz…. az első Nippon Groove buli! De ennek a sztorija igazából jóval korábban kezdődött: még 2003 novemberében volt egy animecon a Randnóti gimiben, ami után, első LD50-től független buliként, de szintén a Marco Poloban csináltam egy aftert, ahol a megszokott JRock dolgok mellé bekerült pár JPop dal is. Tök jól működött a dolog és idővel rendszeressé vált, hogy a Shoxxok első fél / egy órájában JPop és random japán klubzenék mentek. Plusz hiperaktív Para Para dalok is és… egyébként innen indult és nőtte ki magát a Mondoconokon mindmáig stabil résztvevő Para Para Fake Starz tánccsapat is. Ez a pop + klubzene blokk egyre népszerűbb lett és egyre többen vetették fel, hogy kellene egy olyan buli, ahol inkább ezeké a főszerep. Ez lett a Nippon Groove, ahol továbbra is ment vk is, de inkább a pop vonal volt előtérben és egy kissé merész módon pont szilveszterkor próbálkoztunk vele először. Sikerült kibérelnünk az ELTE Könyvtár néven futó saját klubját az Astrórián, ahol végül simán teltházat csinálnunk.
Az első két NG flyer:
2008-2012: Helykeresés, KPop robbanás, Diesel, Kashmír és tömeg!
A Shoxx ment tovább a Yukban, az első három a Vörös részben (ami ma már KVLT néven fut), de nagyon durván megszaladt a látogatottság háromszáz felettire, így hamarosan átköltöztünk a nagyobb Kék Yukba. A Nippon Groove alapból más közönségnek szólt, meg egyébként is szerettük volna elszeparálni a két sorozatot, így ott beindult a helykeresgélés: 2008 szilveszterén visszatértünk a Könyvtár klubba, de előtte, 2008 nyarán még lenyomtunk egy bulit az A38 tetőteraszon, több, mint 400 emberrel (ami az addigi általános rekordunk volt), még mindig kisebb vk kitérőkkel, de már sokkal inkább a JPop és teljesen random japán partyzenékkel a főszerepben (melyek közt a ska-tól a drum’n’bass-ig volt minden). 2009 nyarán is volt két forduló az A38-on, majd szilveszterkor újabb vegyes Groove buli, de már a Yukban és végül 2010-ben egy Mappa klubos (= a Trafó alagsori bulihelye) kitérő után lett meg az első fix NG törzshely: a népligetes Diesel.
Mappa Club és az első Diesel-es buli:
Érdekes egyébként, hogy ahogy a Shoxx volt nemzetközi szinten az első visual kei buli, úgy a Groove volt egyrészt az első JPop buli is (mondjuk ilyenből később se nagyon volt máshol), másrészt pedig az első, ahol Ázsián kívül valaha is rendszeresen ment KPop: már a legelső, 2007 szilveszteri NG-n is előkerült pl. a DBSK (avagy TVXQ, ki hogy ismeri őket) és a Shinhwa, pedig akkor még bőven azelőtt voltunk, hogy elkezdődött volna a KPop felfutása nemzetközileg. A későbbi bulikban egyre több és több KPop szólt és a Diesel-es időkre már kb. fele-fele arányban volt a japán és koreai zene.
Az első, 2010 júniusi Diesel buli egyébként még nem volt olyan nagy dobás “csak” 170 ember jött el, de két hónapra rá, már bő 300-an voltunk és éveken át maradt ez az átlag, úgy, hogy a havi váltásban tartott Shoxx szintén folyamatosan 300 körül volt. Elképesztő időszak volt, félelmetes szinten pörgött mind a két buli, ráadásul a pestiek mellé bejöttek a vidéki kiruccanások is, főleg Szegedre ahol a helyiek Anime Music Night sorozatán voltunk DJ-k, de Pécsen is csináltunk két bulit. A Diesel klubban közben új tulajok lettek, de nem igazán tudtak mit kezdeni a hellyel, így hamarosan lehúzták a rolót és később Morrison’s Liget majd simán csak Liget néven nyílt újra a klub, egészen vállalhatatlan új profillal. Szerencsére a korábbi Diesel főnök közben új klubot nyitott a körúton, így nem volt újabb szünet, hanem oda költöztünk tovább. Ez volt a Kashmír, ahol 2011 júniusban voltunk először és immár havi rendszerességgel tolva a Groove-okat másfél évet töltöttünk el itt. Nem feltétlen ez volt a legideálisabb hely, de azért ide is rengeteg jó emlék köt minket, azonban végül itt is jött a szokásos menet: tulajváltás (meg névcsere Club Pulse-ra), majd leállás.
Két flyer a Kashmír időszakból:
Körbenéztünk megint a városban, de a belváros környékén semmi olyan klub nem volt, ami megfelelt volna: minden vagy túl kicsi, vagy túl nagy, vagy túl szigorúan 18+ korhatáros volt, vagy pedig törzsközönségben és stílusban vállalhatatlan volt számunkra (mondjuk ez máig nem változott igazából). Így meghoztuk az igazából töklogikus döntést és a Shoxx bulik miatt már ismert és szeretett Yukba költözött át a Groove is.
2013-2018 – Yuk, Halloween, még több koncert és a Shoxx
Azaz az utolsó öt évben már teljes egészében a Yuk volt az otthonunk, ideiglenes kitérő csak 2013 nyarán volt, amikor a klub nyári szünete alatt lenyomtunk két bulit a belvárosi, de nem igazán ránk méretezett Comics Shottail Bar-ban, az Astoria mellett. A Yukban is maradtak a Groove-os létszámok és a totálisan megdönthetetlen rekordjaink is itt születtek, amikor kezdve 2011-el a Halloween bulikra rendszeresen 500+ fős tömegek jöttek le és ezek közül az abszolút csúcs 2013-ban volt, amikor 629-en (!!) voltunk! A Halloween bulikat egyébként a Night Of Terror industrial DJ csapattal közösen csináltuk, akikkel még a Kashmírban kezdünk együtt dolgozni, ahol ők feleltek a kisteremért… szóval ez az industrialos kötődés eléggé végigkísért minket.
Kettő a Halloween flyerek közül:
Ekkorra persze már maximum fordulatszámon pörgött a KPop, a bulikban is ennek megfelelően alakult át a zenei felhozatal és az is hamar kiderült, hogy… mekkora előny a Yuk nagy színpada! Ugyanis már a Dieselben is nagy divatja volt a színpadon táncolásnak és miután a Kasmírban erre nem volt lehetőség, itt, a cover dance őrület időközbeni berobbanásával nagyon jól jött, hogy a DJ pult mellett van bőven hely táncolni is. Szóval a sok költözködés után végül a hazai KPop közösségnek is a Yuk lett az az otthona, ahol hónapról hónapra összegyűlhettek a rajongók, egy csomó barátság indult innen, lehetett gyakorolni a koreográfiákat, vagy éppen előadni őket a színpadon, nomeg bulizni az aktuáis és régi kedvencekre. És, hogy ne legyen minden hónapban ugyanolyan az NG, egy csomó tematikus bulit is csináltunk: a szilveszter, halloween és farsang ugye adja magát, de ezek mellé volt még pár tematikus al-sorozatunk, mint a 2014-ben kezdett Retro Special, ahol a régebbi kedvencek voltak a főszerepben, volt az NG Lite, ahol az olyan lazább, poposabb dalok is előkerültek, amik máskor nem, nomeg a Hip-Hop Special, ahol meg ugyebár a KPop hip-hop közelibb vonulatán volt a hangsúly.
Az első két retro buli flyere:
Szóval elképesztően pörögtek a bulik és igen, volt belőlük bevétel is bőven. Amit viszont ahelyett, hogy zsebre raktuk volna, inkább arra költöttünk, hogy erősítsünk a színteret, nomeg főleg, hogy önállóan le tudjunk szervezni olyan koncerteket, amiket senki más nem merne vagy akarna bevállalni itthon. Kis underground koncertekkel kezdve pár év alatt felépítettünk magunknak egy olyan nemzetközi hírnevet, hogy a turnészervező cégek már maximálisan megbíztak bennünk és simán ránkbíztak olyan nagyobb kaliberű koncerteket is, mint pl. JRock vonalról a Versailles, az OZ vagy éppen a Screw. Volt pár amit anyagilag nagyon, de nagyon csúnyán bebuktunk, de nem nagyon érdekelt minket, mivel szenzációs koncertek voltak ettől függetlenül, szóval tényleg szó szerint arról volt szó, hogy amit megkaptunk bulibelépőként, azt visszaadtuk a közösségnek koncertek formájában. :D
2014-ben pedig az addigi hiba nélkül leszervezett koncerteknek köszönhetően, de még így is sok győzködés árán megkaptuk a lehetőséget, hogy elhozzuk az akkor a pályája abszolút csúcsán levő Teen Top-ot a Petőfi Csarnokba. Ami nem csak azért volt nagy dobás, mert ez volt itthon az első KPop koncert, hanem mert Európában is az első próbálkozások közt volt ez a turné, szóval nagyon korai stádiumban sikerült feltennünk Budapestet a KPop turnék térképére, amit később a VIXX és a Boys Republic koncertekkel biztosítottunk be mégjobban.
Ha nincsnek a bulik többek közt ezek sem lettek volna
(Versailles a Dieselben és a Teen Top a PeCsában):
A JRock időközben nagyon durván a háttérbe szorult, nem csak nálunk, hanem nemzetközi szinten is és a 2011-ben még stabilan 250-300-as létszám a Shoxxokon fokozatosan csökkent. 2014-ben már csak 70-80-an, voltunk, utóbbi egy-két évben pedig már csak kb. 40-50-en. De, hogy ez a közösség se essen szét, hanem legyen rendszeres találkozási / bulizási lehetősége, a JRock részleg, eleinte csak alkalomszerűleg, majd véglegesen beköltözött a Groove kisterembe, ahol eleinte Kazuya és Gaara, majd pedig Neshi és Shin felelt a zenékért. Korábban egyébként a külön, Yukas Shoxxokon, meg azokon az NG-ken, ahol nem volt vk, a kistermekben nem volt más program és ücsörgő, beszélgető, chillező, vagy akár vizipipázó társaságok vették birtokukba a termet, ami csak hozzáadott a közösségépítős jelleghez és hangulathoz és ezt, ha más módon is, de később is igyekeztünk megtartani az összes bulinkon.
2003-2018 – ennyi volt
És igazából így jutunk el a mához, amikor ott tartunk, hogy egy nap és itt az utolsó Groove, amivel együtt befejezzük a rendszeres buliszervezést is. Hogy miért? Igazából a január eleji bejelentésnél, amikor publikus lett, hogy ez lesz az utolsó szezon le voltak írva az okok és nincs sok minden amit hozzá lehetne tenni. 15 éve csináljuk, szerettük nagyon, szeretjük a mai napig, de úgy érezzük, hogy ebből így ebben a formában nem lehet többet kihozni. Annak idején az volt a cél, hogy a lehető legtöbb emberhez eljuttassuk azokat a zenéket, amiket rajongásig szerettünk és, hogy ebből kiindulva felépítsünk egy közösséget. Ezt úgy érzem minden reményünknél jobban sikerült teljesíteni. Először a JRock, majd a KPop színteret alapoztuk meg a semmiből indulva, nem csak közösség és rajongóbázis szintjén, hanem a rendszeres itthoni koncerteket is beindítva.
És furcsa valahol belegondolni, hogy a hazai buliszíntéren is sikerült valami olyat lerakni az asztalra, amit szinte senki másnak. Ugyanis amennyire tudom az egyetlen rendszeres bulisorozat, ami hasonlóan hosszú ideig tartott itthon a Palotai féle Rewind volt, ami átlépte a bűvös 15-ős határt, de végül pár éve ők is befejezték. De ennyire underground szinten, ahogy mi toltuk semmi nem bírta ilyen sokáig és én különösen büszke vagyok arra, hogy ezt úgy sikerült megcsinálnunk, hogy közben folyamatosan sikerült megújulnunk, nem váltunk múltbarévedős bulivá, követtük az aktuális zenéket, folyamatosan jöttek le új emberek, alakult, cserélődött, frissült a közönség. De emellett olyanok is sokan voltak, akik hosszú-hosszú évekig velünk maradtak, ha csak alkalmi visszatérőként is… olyannyira, hogy az utolsó januári retró különkiadásunkra többen lejöttek azok közül is, akik annak idején ott voltak a legeslegelső bulin is még 2003 áprilisában!
Az utolsó Halloween és szilveszter:
De közben meg sok minden megváltozott, történt sok olyan dolog, ami külön-külön is elég lehetett volna arra, hogy elvegye a kedvünket az egésztől (majd ezekről lehet lesz egy írás külön, valamikor a búcsúbuli után), de nem tudta, még mindig szeretjük ezt csinálni és szeretnénk is így abbahagyni. Úgy, hogy egy szép, lekerekített sztori legyen ez az egész, amire jó visszaemlékezni, ami elindult valahonnan, elért gyakorlatilag mindent amit szeretett volna, majd szépen, ahogy kell, le lett zárva. Ezért vittük tovább a bulikat a befejezés ötletének felvetődésétől még két-három éven át egészen a dupla évfordulóig, hogy mindent lezárhassunk úgy, ahogy akarunk, hogy legyen még egy teljes évünk és egy utolsó búcsúszezonunk, utóbbi még egy-egy résszel a két közkedvenc tematikus sorozatunkból, a végére pedig, hétre pontosan a 15. évfordulóra időzített záróbulival.
A búcsúbuli előtti utolsó három flyer:
De nem is biztos, hogy ez a legjobb ebben a 15 évben. Mármint, ja, ja, persze, tök szép az, hogy zeneileg ilyen nagy hatással voltunk egy csomó mindenkire, hogy nagyon-nagyon sokszor nagyon jókat buliztunk, hogy a nulláról indulva a buliknak köszönhetően eljutottunk oda, hogy tömegeket megmozgató koncerteket szerveztünk / szervezünk, de nem biztos, hogy ez az ami a legfontosabb amit elértünk. Sokkal inkább az, hogy mennyire meghatározó volt sokak számára az a közösség, ami kialakult a Nippon Shoxx és a Nippon Groove körül. Sokan gyakorlatilag velünk nőttek fel, hónapról hónapra velünk töltötték a fiatalkorukat, hihetetlen mennyiségű meghatározó, életre szóló barátság indult innen, sőt, kapcsolatok egész sora, köztük jópár olyan, ami azóta is stabilan tart, akár házassággal, akár anélkül. Azaz sokaknak tényleg az egész életére nagyon komoly hatással volt valamilyen módon ez a közösség és ez a két bulisorozat. Ez persze iszonyatosan nagy felelősség is egyben, ezért is próbáltuk hónapról-hónapra a maximumot beletenni ebbe az egészbe és a lehető legtöbbet visszadni a közösségnek abból, amit mi kaptunk tőletek.
És ezért is volt, hogy végig kitartottunk amellett, hogy ez egy olyan bulisorozat maradjon, amit érezhetően rajongók szerveznek rajongóknak, amit a saját nevünk alatt szervezünk, hogy amikor sokszázan vagyunk, akkor is olyan legyen az egész, mint egy bazinagy házibuli a barátokkal, ne pedig olyan, mint egy névtelen szervezőcsapat által szervezett party, ahova lemegy az ember, szórakozik, táncol, majd a végén hazamegy, de ezen túl emberileg nem kap semmit. Reméljük ez az érzés átjött nektek is és reméljük nektek is annyit jelentett ez az egész, mint nekünk.
Na jó, de akkor mi lesz mostantól?
A döntésben ugye benne volt az is, hogy közben nekünk is nagyon másfelé indult el az életünk, mint amikor belevágtunk ebbe az egészbe és egyszerűen időben és erőben sem fért már annyira bele, hogy hónapról-hónapra bulikat szervezzünk, mint régen. Ji is dolgozik, meg felújít, meg úgy általában elég sűrű élete van. Én meg ugyebár a fotózásba ugrottam fejest az utóbbi pár évben és azzal akarok még többet és komolyabban foglalkozni. (Kell fotós rendezvényre, esküvőhöz, koncertre, stb…? :D Szóljatok bátran és adjátok tovább az ismerősöknek is! Infó, kontakt, portfólió errefelé! (reklámot hallottatok :D))
Hogy szervezünk-e még KPop bulit? Jelen pillanatban fogalmunk nincs, ha lesz valami az más néven, más koncepcióval lesz és maximum alkalomszerűleg. De most jön egy hosszú szünet, annyi biztos, aztán meglátjuk.
A Nippon Shoxx viszont marad. Hogy miért? Mert abban nincs meg a havi rutin, amibe kezdtünk belefáradni, az mára egészen másfelé ment el, mint azokban az években, amikor tömegek jártak le. Igazából mára kicsit olyan, mint a legelején volt, elbulizgatunk pár tucatnyi baráttal olyan zenékre amiket sehol máshol nem játszanak. Szóval az marad, alkalomszerűen, évi két-háromszor, amikor éppen belefér időben és egészen addig amig van rá igény és közönség.
Marad a koncertszervezés is, a Mondoconra továbbra is mi visszük a zenekarokat, klubkoncerteket is csinálunk, ha éppen úgy alakul KPop-ot is, de azért küzdeni nem fogunk, az biztos (hogy miért, arról majd a búcsúbuli utáni másik cikkben talán írok bővebben is).
Marad persze a weboldal, a hírekkel (amikhez keresünk egyébként cikkírókat, mind KPop, mind JRock részre! Jelentkezés nálam! :D), marad a webshop a CDkkel, poszterekkel, egyebekkel, ugyanúgy kint leszünk Mondoconon a pulttal, videóvetítéssel, plusz alkalmi egyéb programokkal, nomeg Ji a paraparával is persze. A Mondo magazinba is írom tovább a zenei cikkeket és viszem tovább a heti rádióműsorom is (ami a Tilos Rádióban fut 2005 óta és habár szintén Nippon Groove a címe, ahhoz amiket ott játszok a buliknak zeneileg max a legelején volt némileg köze), plusz mellé ott az angol Japan Vibe is, csupa olyan zenéről, amiről a SoundOfJapan.hu-n nem igen van szó.
Szóval marad minden úgy, mint eddig, abszolúte nem tűnünk el, csak a Nippon Groove-ot és a rendszeres buliszervezést hagyjuk abba.
15 év számokban
És a majdnem végére… adatok! 15 év rideg számokban! Szóval nézzük:
15 év alatt összesen 158 egész éjszakás bulit csináltunk / szerveztünk. Ebből:
– 53 volt Nippon Shoxx – 7 még JRock & Visual Kei Party-ként, 45 Nippon Shoxx néven és egy extrabuli, amikor az LD50 Kék Yukas szülinapján mi voltunk a kisteremben a vendégek.
– 91 Nippon Groove a búcsúbulival együtt. Ebből három Retro, három hip-hop és két NG Lite különkiadás. Az első pár szilveszter és halloween vegyes volt zeneileg, utána (a nagyteremben) már csak a pop és klubzenék mentek.
– 11 bulit csináltunk vidéken, ebből 8 volt szegedi Asian Music Night, kettő volt Pécsen (Nippon Groove On Tour! név alatt) egy pedig Nyíregyházán, 2007-ben, amikor ott lett megrendezve a MAT féle nyári, vidéki animecon és mi egy kis helyi klubban nyomtunk le egy egész éjszakás aftert.
Plusz volt egy közös last minute bulink a Shinshoku Fever partysorozat szervezőivel 2012 végén, volt az a 2003-as conafter az MPC-ben, és egy K-Pop World Festival after a Yukban, 2015-ben. És ezzel meg is van a 158.
És ebben nincsenek benne a különböző animeconok után a helyszínen lenyomott afterek: a miniafter még Salgótarjánban, a 9 Pecsás MAT animecon közül az utolsót leszámítva azt hiszem az összesen volt kistermes buli (az utolsó az egy napos, 10. évforuldós con volt, azután külön NG volt a comics Bárban), a Mondoconon pedig egyszer volt egy kis pár órás afterke a Hungexpo K épület emeletén, de az a helyszín nagyon nem működött, szóval inkább hagytuk a dolgot később. Plusz a 2014-es K-Pop World Festival után az A38-on is volt egy rövidebb after.
Ezen kívül D4m4g3-el együtt vendégeskedtünk az első Digital Sushi bulin, egy-két Concerto szervezte JRock koncert után csináltunk aftert a Dieselben Ji-vel, plusz én szintén vendég DJ-ként játszottam japán zenéket egyszer Szegeden egy helyi rádiós Japánkert nevű egyszeri buliján, 2009-ben (ott főleg hip-hop dolgokat játszottunk, a háttérben pedig egy ismerős VJ japán filmekből összevágott vizuált tolt), egyszer az Instantban (a Tilos buliján, főleg dubstep / d’n’b vonalon), egyszer a Tilos Maratonon és a WAMP design vásáron (mindkettőn chilles háttérzenéket), egyszer efy Dub Phase bulin a Mono klubban (japán dubstep-et) és párszor az A38-on, ahol olyanok előtt játszhattam, mint DJ Kentaro és a Zeni Geva.
És, hogy mik voltak a Nippon Groove bulikon a legtöbbet játszott dalok? Nem túl meglepő persze a lista, aki sokat járt le az az első párat simán be tudja tippelni, de azért így is érdekes a lista:
Big Bang: Fantastic Baby – 56
2NE1: I Am The Best – 54
Big Bang: Tonight – 51
DBSK (TVXQ): Mirotic – 50
SHINee: Lucifer – 50
Teen Top: Rocking – 48
SHINee: Ring Ding Dong – 47
2NE1: Follow Me – 44
2PM: Hands Up – 44
MBLAQ: Mona Lisa – 43
T-Ara: Sexy Love – 43
T-Ara: Roly Poly – 38
T-Ara: Lovey Dovey – 37
Super Junior: Mr. Simple – 36
4Minute: Crazy – 35
Rain: Rainism – 34
2PM: Go Crazy! – 33
B.A.P: Hurricane – 33
Beast: Shock – 33
BTS: War Of Hormone – 33
THX!!!
És most már tényleg végül…. hatalmas köszönet mindekinek, aki lejött a bulikba, akár rendszeresen, akár csak alkalomszerűen és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy ennyire elképesztően emlékezetes legyen ez a 15 év. Külön köszönet mindenkinek, aki akármilyen módon segített minket az évek során és persze mindenekelőtt azoknak, akik nélkül tényleg nem működhetett volna ez az egész, azaz: Ji (Petneházi Anita), aki 2007 óta társszervező, otthonunk, a Yuk teljes személyzete és azon belül is Magyar Zsuzsa, a tulaj és mindenki mamája, nomeg Tóth Balázs. A korábbi klubok, de főleg a Marco Polo, a Diesel és a Kashmír programszervezői, akik vendégül láttak minket. A Night Of Terror csapata, akikkel egy csomó nagyszerű bulit nyomtunk le együtt, a közös Halloweenektől kezdve a Kashmíros industrial kistermekig. A kistermes JRock DJink, azaz Kazuya (Karácsony István), Gaara (Marosfalvi Krisztián), Neshi (Bokor Ágota) és Shin (Fábián Zoltán), nomeg minden alkalmi vendég DJnk. Valamint Ninth (Menyhárt Tibor) és Zero (Varga Balázs), akik most így hirtelen felsorolni se tudnám, hogy mennyi mindenben segítettek nekünk az éveken át… és persze D4m4g3 (Bari Máriusz), aki nélkül ez az egész elképesztően sokáig tartó és messze jutó sztori nem indult volna el annak idején 2003 tavaszán, egészen pontosan 15 évvel ezelőtt.
