Ez a koncert abszolúte a semmiből jött: nagyjából képben vagyok a japán indie színtérrel, de a the piqnic nevű csapatról sose hallottam korábban… ami mondjuk annyira nem is csoda: elég új zenekarról van szó és eddig csak két demo CDjük jelent meg, az elsőt 2013 végén adták ki, a következőt szűk egy évvel később, az első nagylemez (ZyouK) pedig idén ősszel jelent meg. Stílusban kicsit borongós, erős shoegaze hatásokkal átitatott szomorkodós rockban utaznak… a lemezeken legalábbis, de erről majd később. Szóval a lényeg, hogy a turné, a hazai megálló meg aztán pláne, meglepetésszerűen jött (innen is millió köszönet a Rhododendrone Booking-nak, hogy elhozták őket Budapestre!), de mivel a pár soundcloudos dalelőzetes eléggé izgalmasnak tűnt bekerült ez is a menni-kell koncertek közé.
A helyszín a Saroksári úton, a Müpával szemben az utóbbi években klubok és próbatermek gyűjtőhelyévé vált régi vágóhídon belül volt a ShowBarlang nevű hely, nevéhez illően barlangszerű belsőtérrel és ránézésre kb. 200 fős teremmel, ami… nos, most sajna eléggé üres volt. Egyrészt mert a koncert vasárnapra esett, ami mindig nagyon gyilkos időpont (node ez van, egy turnénál nem lehet válogatni a napok közt), másrészt meg mert hát azért valljuk be, ez nem az a tömegeknek látatlanban könnyen elpasszolható koncert. Mondjuk ha sejtették volna az emberek, hogy mit művelnek a japánjaink a színpadon lehet többen nekiindulnak, főleg, hogy a beugró amúgy is csak egy ezres volt.
Szóval végül talán ha 30-35 ember + a személyzet lehetett ott? Ami kicsit szomorkás, de hát ez van. Az előzenekar a hazai Dope Calypso volt, akik hol zajosabb, hol dallamosabb (hol meg mindkettő egyszerre) garage rockban utaznak olyan dalokkal, mint a vicces mocsárszörnyes videóval megtámogatott Black Swamp Thing. Lenyomtak egy korrekt kis koncertet, rövid átszerelés, majd jöttek piqnic-ék és… Nos, a preview dalok alapján arra számítottam, hogy ez majd ilyen kis nyugis, chilles, bólógatós koncert lesz, kellemesen melankólikus zenével. De nem, nagyon nem: az eredeti dalokra élőben inkább csak építkeztek és a kis halk, nyugis szerzemények monumentális, örvénylő gitárzaj orgiákká váltak és a kellemes bólogatás helyett totálisan lehengerelték a közönséget. Pedig egyébként már az alapanyag is nagyon erős, a koncert után beszereztem egyet az új CD-ből és kiemelkedően jó az egész lemez, de elképesztő, hogy mennyire mást hoztak ki az eredeti, stúdiós verziókból élőben. Nagyon durva pozitív csalódás volt amit csináltak és utána sokáig az járt a fejemben, hogy mekkora hatalmas potenciál van még bennük, főleg belegondolva, hogy milyen fiatalok még. Szerintem simán lehet belőlük egy új Boris is akár, főleg, hogy stílusilag is hasonlítanak valamennyire, csak ők zeneileg azért befogadhatóbbak, mint amit a súlyos japán rockzenék királyának kikiáltott trió csinál.
Egyetlen baj volt csak a koncerttel: érthetetlenül rövid volt. Összesen négy vagy öt számot nyomtak le (és abból az egyik már a közönség által kikövetelt ráadás volt), ami még úgyis is talán ha fél órát tett ki összesen, hogy a dalok a folyamatos jammelések és elszállások miatt hosszabbak voltak, mint a stúdiós verziók (alább van egy videó a lemezes címadó Zyouk-ról, pl. az is vagy három perccel hosszabb, mint az eredetije). Jó, persze, amit lenyomtak az viszont nagyon tömény élmény volt, de pont azért mert ennyire embertelen jó volt amit csináltak lett még fájdalmasabb, hogy nem játszottak tovább. Utólag találgattam, hogy vajon mi lehetett az ok és igazából lehet, hogy az, hogy Japánban, ahol a kis zenekarok közösen, négyen-öten nyomnak le koncerteket ez kb. az egy zenekarra eső játékidő és nem szólt nekik senki, hogy ideát a kontinensen inkább a minimum 50-60 az átlag, főleg ha csak két fellépő van. Fene tudja. A lényeg, hogy még így is az év legkellemesebb meglepetése volt a koncert és remélem, hogy a mostani meglepetésszerű turnéból később rendszer lesz és még visszatérnek Európába… nomeg hozzánk is. Alább a már említett videó, ami elég jól visszaadja, hogy mennyire pokoli jó volt, amit csináltak, plusz egy rakat kép… köztük egy a merch kínálatról, amiben a szokásos CD / póló / stb kombó mellé extraként voltak egészen különleges ékszerek és hagyományos japán anyagokból varrt táskák és egyebek is.
the piqnic – hivatalos oldal / twitter / facebook / soundcloud
Galéria
Dope Calypso / the piqnic
