A japán gitáros-énekesnő Haruka szűk két éve járt először nálunk a Mondocon vendégeként és akkor a rendezvény szombati napjának záróeseményeként közel ezer ember előtt lépett fel. A mostani, második látogtása viszont pont ellentéte volt az akkori gigatermes koncertnek és inkább kellemesen családiasra sikeredett. A 2014-es budapesti kiruccanás volt az első Japánon kívüli koncertje, azóta volt egy-egy vendégszereplése Spanyolországban és Indonáziában, most pedig eredetileg Németországba érkezett, a berlini AniMesse conra és az utazást meghosszabítva ugrott át az azt követő hétévégén hozzánk is egy koncert erejéig. Ezt a koncertet most gyakorlatilag saját magának szervezte le, a hazai hardcore Haruka rajongók segítségével, a helyszín azonban egy jól ismert hely, a Kék Yuk kistesó KVLT volt.
Ahogy említettem, ez most eléggé kis családiasra sikeredett, a vendégekkel együtt talán ötvenen voltunk, node hiába, itt nem volt meg a con vonzereje, de igazából érdekes volt most így, ennyire más közegben viszontlátni az énekesnőt, azaz egy bensőséges klubfellépésen, ami egyébként közelebb áll az otthoni koncertjeihez is. Habár a legutóbbi fellépés óta nem hozott ki új anyagot, de azért a nagyjából egy órányi koncerten így is felbukkant pár frissebb dal, plusz volt egy kis meglepetés, egy rövid zongorás blokk is. Az utóbbi előtt elmondta, hogy otthoni fellépésein gyakran játszik zongorás dalokat is, külföldön azonban ez az első alkalom és külön izgult amiatt, hogy ezt pont egy olyan országban teszi, ahol ekkora múltja van a komolyzenének és ahonnan ennyi híres zongorista származik. Persze végül ebből az idegeskedésből nem látszott semmi és ez a két dal volt talán a koncert csúcspontja.
De egyébként végig a koncert alatt sokat beszélt a közönséggel, szóbakerült a német fellépés, az, hogy a pesti koncert előtti napokban járt Miskolcon és Lillafüreden is, többször felmerült a Túró Rudi is, ami a legutóbbi látogatásnál lett nagy kedvence, nomeg persze próbált ezt-azt felidézni az akkorra megtanult magyar mondatokból is. Szóval nem csak a kis közönség miatt volt családias a koncert, hanem Haruka egyébként is nagyon közvetlen, baráti légkört tud teremteni, a zenéje pedig (a kis zongorás blokkot leszámítva) továbbra is az a tipikus dallamos rock, ami ismerős lehet mindenkinek, aki valaha is hallott anime openingeket. Amiből ugyebár ő is csinált egyet még régen, a rövid nagykiadós időszaka alatt (az interjúnkban bövebben arról, hogy miért is lépett le a kiadótól annak idején) és ez, a Blue Dragon című szériához készült szám persze most is előkerült a koncert végén, a ráadás lezárásaként. Amivel egyébként nem lett vége az estének, mivel ezután jött még egy hosszadalmas dedikálós, közösfotózós rész, ami méginkább mélyítette az egész este nagyon kis közvetlen, baráti jellegét. Amit szerintem az alábbi kisebb galériányi fotó is elég jól visszaad:
