A tavaly szeptemberi album óta most jelentkezett először új anyaggal a Buck-Tick és héten kijött kislemez kicsit olyan, mintha valami öniróniával átitatott karrierösszegzés lenne: a Go-Go B-T Train már címében sem egészen komolyanvehető, de mind magában a dalban, mind pedig a hozzá készült klipben olyan szinten tobzódnak a Buck-Tick régebbi zenéit, videóit idéző megoldások, hogy kb. biztos, hogy amolyan önmagukat becélzó fricskának szánták. Viszont, ahogy ez mondjuk tőlük nem meglepő, a dal maga telitalálat és pofátlanul addiktív. Az amúgy a sorban már 40. (!) kislemezükre még egy új dal (Koi), plusz két régi klasszikusuk (Uta, Just One More Kiss) eléggé meglepő, az eredetitől nagyon különböző stílusú átirata került és utóbbiak még csak jobban erősítik az érzést, hogy ezt a kislemez most egy kissé elviccelte a zenekar… de a fene se haragszik rájuk, ha még így is ennyire erős anyagot adnak ki a kezük közül.
