Gothika
Wet Lips

2010 január 30 - 21:00

Kék Yuk

A Gothika már majdhogynem hazajár a Kék Yukba: előszőr még 2006 végén voltak itt, akkor még Euthanasie néven, majd, immár Gothika név alatt és a végleges duó felállásban tértek vissza a következő, majd az azutáni évben is. Ezután egy relatíve hosszabb szünet következett, részben a már-már túlzott gyakoriság miatt, részben pedig azért, mert a 2009-es év eléggé sűrű volt: amikor a közelben koncerteztek, mindig volt itthon valami olyan más esemény, aminek környékére nem lett volna szerencsés mégegy koncertet beszervezni. Viszont a legutóbbi látogatás óta elég sok minden történt a zenekar házatáján: a 2008 végi koncert után nem sokkal egy hosszú turnéra indultak Oroszországba a Das Ich-el közösen, aminek az lett az eredménye, hogy a németek leszerződtették őket az általuk igazgatott Danse Macabre kiadóhoz, a csapat második nagylemeze, a ZeitGeist már itt jelent meg októberben, a két zenész pedig a továbbra is szinte folyamatos európai koncertezéseket megkönnyítendő áttette a székhelyét Tokióból Berlinbe.

A több, 2009-es időpontcsúsztatás után végül egy év eleji dátumban egyeztünk meg velük, melyből a klubbal történt egyeztetések után január 30, szombat lett, ami tökéletes is lett volna, ha a természet nem tesz nekünk elég csunyán keresztbe és nem előző éjjel kezdődött volna a tél legdurvább, az egész országot masszív hótakaró alá temető havazása. Miután szombat reggel, szerencsére csak bő fél órás késéssel, befutott a vonatuk, Ji vezetésével átvágtak a várost borító hóbuckákon a szállóig, én pedig délután elugrottam velük ebédelni egy belvárosi, tipikusan pesti kis étterembe ebédelni. Ezután vissza is mentek a hotelbe készülődni és mikor fél hét körül értük mentem, a szálló portársai ledöbbent arccal nézték végig, amint a kifestett Andro és a haját egy hatalmas tüskébe beállító Yoshiki lesasszéztak a lépcsőkön a taxiig (amibe Yoshiki a haja miatt csak nagyóvatosan tudott beülni).

Eddig szinte minden a Yukban tartott koncertnél sikerült valahogy kicsúszni az időből a hangpróbák alatt, hol kevésbé, hol jobban, hol technikai hiba, hol egyéb kavarodások miatt, most azonban szerencsére hibátlanul és gördülékenyen ment minden. Mire odaértünk hétre, az előzenekarként már a Sins Of The Flesh koncert előtt is bemutatkozott Wet Lips tagságának fele már ott volt, így gyorsan el is tudtunk kezdeni készülődni és felcuccolni a csapatok felszerelését a színpadra, és mivel eközben befutottak a többiek is, rögtön ezután kezdődhettetek is a beállások. Elsőnek a Gothika, majd a Wet Lips nyomta le a hangpróbát és habár kisebb, gyorsan megoldott technikai zűrök (kontakthibás kábel, vacakoló delay effekt és hasonlók) persze most is voltak, de egyébként olyan simán ment minden, hogy fél kilencre már végeztünk is mindennel.

A DJ pultot már nem tudtuk hova összerakni a színpadon így a kilences nyitás után csak hátulról, a keverőpultból szólt Ji egyik random industrial CDje, mialatt a közönség elkezdett szállingózni lefele. És sajna tényleg nem nagyon volt más mint szállingózás: fél tíz környékére talán ha 50-60 ember összegyűlt és habár még később is jöttek jópáran, összesen alig voltunk többen száznál. Valószinüleg sokakat tartott távol a havazás, főleg a vidékiek egy részét, akik vagy ténylegesen nem tudtak feljutni Pestre, vagy csak a kedvüket vette el a hótömeg attól, hogy nekivágjanak az útnak. Persze valószínüleg nem csak emiatt voltunk mindössze feleannyian, mint a legutóbbi Gothika koncerten, de utólag már nem igazán lehet és érdemes találgatni, hogy mi volt az ok, nomeg a lényeg, hogy szerencsére ez nem igazán befolyásolta végülis sem a koncerteket, sem a hangulatot.

A Wet Lips fél tízkor lépett színpadra és annak ellenére tízpontos koncertet adtak, hogy még nem tudták teljesen rendezni a soraikat azóta, hogy a basszgitárosuk nemrég kilépett a csapatból. Zeneileg simán ott vannak a legjobbak közt az utóbbi években egyre növekvő hazai electro-industrial / industrial-rock színtéren és élőben is nagyon meggyőzőek: persze érezni még mindig, hogy egy relatíve fiatal bandáról van szó és, hogy nincs mögöttük hatalmas színpadi rutin, de ezt lazán ellensúlyozzák azzal, hogy koncert közben nagyon jól tartják a kapcsolatot a közönséggel, amire sok hasonló kaliberű zenekar közelsem fektet elég hangsúlyt. Nomeg a szükséges zenei tudás nagyon érezhetően ott van mögöttük, így nem csoda, hogy egyre stabilabb kis rajongói bázist építenek ki maguknak. A kicsi, de annál lelkesebb közönséggel együtt tökéletesen megteremtették az alaphangulatot azalatt a bő negyven perc alatt amit játszottak.

Miközben a színpadon ment az átszerelés, a tánctéren folytatódott a spontán industrial party, majd miután Andróék helyrepakolták és előkészítették a szintit és egyéb kütyüiket, még levonultak egy-két percre és rendbeszedték magukat. Azonban Yoshiki hamarosan visszatért, elindította az intrót, a színpadot elborította a füsttenger és a villódzó fényár, majd megjelent Andro is és belekezdtek a tavalyi album nyitódalába, a japán goth / industrial színtér egyik különcével, Selia-val közösen összehozott Gusano-ba. A középtempós indítás után a már lendületesebb Titan-nal folytatták, de a koncert az előző lemezről származó Beyond God and Evil és Fata Morgana Android kettőssel indult be igazán. Ami nem is csoda, mivel a közönség is azt az albumot ismeri jobban, a számok maguk is közkedencek, nomeg... az új album annyira nem is lett erős mint az elődje. Vannak rajta eltaláltabb darabok, de a hangzás végig kissé erőtlen sajna és hiányoznak róla az igazán erőteljes, aggresszívabb, lendületesebb számok. Viszont az kétségtelen, hogy élőben lényegesen jobban átjöttek az új dalok is, ami csak még jobban megerősítette bennem azt a gyanút, hogy a felvételeknél a keveréssel lehetett valami gond vagy egyszerűen csak arról volt szó, hogy a stúdióban nem sikerült annyira kihozni a számokban levő potenciált. Hogy így, konceten összehasonlíthatatlanul jobban működtek a számok, abban persze benne van az is, hogy ilyen hangerővel minden ütősebbnek hangzik, de a hangzás is teltebb volt, nem olyan kicsit üres és erőtlen, mint a lemezen, nomeg ott volt Andro és Yoshiki, hogy eladja nekünk a zenét. És ez pokoli jól ment nekik.

Mikor előszőr jártak itt még inkább a lelkes amatőr zenekar kategóriába tartoztak, majd mindig jobbak és jobbak lettek, de most az utolsó látogatásukhoz képest is nagyon látványos volt a változás és itt már egy maximálisan profi csapat állt a színpadon, akiknek minden mozdulatán látszott az a színpadi rutin ami a folyamatos turnézásnak köszönhetően rájukragadt az évek alatt. A régi, virágos, piros kimonójában nyomuló Andro is lényegesen magabiztosabb volt, mint korábban, igazi frontemberré érett az évek alatt, a ruhájával, sminkjével és hajával egy b-vonalas science fiction filmből elszabadult dzsungelharcos cápaemberre emlékeztető Yoshiki pedig maga volt az élő adrenalinbomba. Óriási beleéléssel énekelte a háttérvokálos részeket, időnként pedig -hol mikrofonnal, hol anélkül- előrerohangált hergelni és lelkesíteni a közönséget. A színpadi megjelenéshez sokat hozzáadott a Yuk alap fénytechnikája is, amit Andro még kiegészített egy jókora saját sztroboszkóppal, plusz a zenekar kérésére a füstgép is be lett üzemelve, így két-három számonként elárasztotta a színpadot a gomolygó füsttenger, nomeg a közönség is nagyon kitett magáért, csápoltak, hadonásztak, sikítoztak, páran időnként énekelték a szövegeket is, szóval igazi jó kis vérbeli koncerthangulat uralkodott. Az Army march drawn sword police előtt Andro lenyomott egy kis sztiptízt és előtünt a kimonó alól a fotózásaikról már ismert katonai egyenruha (hogy addig, hogyan bírta duplaruhában az amúgyis meleg színpadon, az számomra rejtély), Yoshiki pedig előszedett egy eléggé extrém kinézetű gázmaszkot és abban nyomta le a számot. Nem sokkal későb jött egy rövidebb, dumálós rész, ahol gyorsan elmondták, hogy mik történtek velük az utolsó látogatásuk óta, hogy a koncert után lehet majd venni CD-t, meg persze kérdezgették a közönséget, hogy jól érzik-e magukat, amire heves helyeslés volt a válasz.

Az is szerencsésen jött ki, hogy zeneileg nagyon változatosra állították össze a programot: a legtöbb szám persze az új lemezről szólt, de az elődjéről is sokat játszottak, előkerült két feldolgozás is (a már a korábbi fellépéseiken is játszott OMD féle Enola Gay, valamint a tavaly kiadott Blam Honey cover, a Rink), nomeg persze a Precious Earth és zárásnak az Adonis, melyek az új albumon is szerepeltek, de eredetileg az első két, még 2003 / 2004-ben Euthanasie néven kiadott mini-albumokról származnak. A különlegesen hangulatosra sikeredett Adonis remake után levonultak a színpadról, de persze azonnal beindult a vissza-vissza tapsikolás és hangoskodás, szóval egy újabb átöltözés után, ezúttal egyszerű fekete öltönyökben hamarosan visszatértek és következett a négyszámos ráadás, ami számomra a koncert csúcspontja volt, köszönhetően annak, hogy a Queer Chronicle mini-albumról származó Angel's Trumpet után előkerült az egyik legnagyobb kedvencem tőlük, az igazi ősleletnek számító, 2004-es 52 Centripetal 25. Ez lazán az egyik legjobb és egyben legdurvább számuk, amolyan igazi jó kis régivonalas electro-industrial aggresszívkodás, ráadásul utána a szintén hasonló stílusú Lage Kokeshi Doll következett, ami meg a 120 Days Of Sodom albumról a személyes favorit. Tökéletes lezárásként még következett az Elflock, szintén erről a lemezről, majd végleg levonultak a színpadról. Messze a legjobb eddigi koncertjüket adták, a közönség is nagyon kitett magáért és az utólagos visszhangok is abszolúte pozitívak voltak, még az olyanoktól is, akik inkább a Wet Lips miatt jöttek, vagy industrial rajongóként kiváncsiságból néztek le a koncertre. Az egyetlen egy dolog ami hiányzott nekem, az a Delusions A Go Go!! volt, node semmi sem lehet tökéletes.

Gyorsan átszereltük a színpadot, öszedobtuk a DJ pultot, majd Ji kezdte az aftert a szokásos Nippon Shoxx féle zenékkel, miközben, egy kis pihenés után, Yoshiki kijött a merch árusítást igazgatni, noneg persze aláírásokat osztogatni. A merch kinálatban egyébként a két album, az utolsó, még Eutanasie címen kiadott EP, egy régebbi turnéról származó póló, meg egy kupac Das Ich kitűző szerepelt. A legnagyobb kereslett persze az új CDre volt, főleg, hogy nagyon baráti áron, mindössze kétezerért árulták és Yoshiki az autogram és közösfotó kérő rohamokat is jól állta, meg persze Andro is, már amikor a papírral és tollakkal felszerelkezett üldözők megtalálták, hogy a klub melyik pontján bóklászik éppen. Már ha pont nem a színpadon volt. Mivel Ji első blokkja után jött az est meglepetése: Andro DJ szettje (amit egyébként mi is csak aznap délután tudtunk meg, mikor Andro előállt az ötlettel). Persze ő nem a vk, jrock, stb. vonalat vitte tovább, hanem az ő stílusukhoz jobban passzoló industrial, EBM és hasonló zenéket játszott, sok ismertebb darabbal (Rammstein és társaik), plusz pár különlegességgel. Ezalatt időnként még Yoshiki is beállt táncolni a többiek közé, aki egyébként is egész éjjel kintmaradt a backstage-en kívül ücsörögni és beszélgetni az emberekkel. Andro után jöttem én, majd megint Ji és a koncertek alatti jó hangulat szerencsére megmaradt az afterre is és szerencsére annak ellenére, hogy alapból sem voltunk túl sokan, még a végefelé sem igazán fogyatkoztunk meg és egyáltalán nem punyadt be a buli.

Öt előtt levezetésnek még bekereült egy régi-régi Puffy kedvenc, a tündéri Puffy De Rhumba, majd összepakoltuk a cuccokat, hívtam a zenekarnak egy taxit, elbúcsuztunk tőlük (jó, én csak ideiglenesen, mert következő nap még segítettem nekik kicuccolni a vonathoz), majd mindenki más is hazafele vette az irányt.

(teljes méretért klikk a képre)

Gothika setlist

01.Gusano (featuring Selia)
02.Titan
03.Beyond God and Evil
04.Fata Morgana Android
05.Night In My Hands
06.Papilio
07.Master Sergeant
08.Army march drawn sword police
09.Partisan
10.Abattoir
11.I'm sorry for my birth.
-MC-
12.Enola Gay (OMD)
13.Precious Earth
14.RINK (Blam Honey)
15.Echolalia
-MC-
16.Adonis
encore
01.Angel's Trumpet
02.52 Centripetal 25
03.Lage Kokeshi Doll
04.Elflock