A zenekar 2001-ben alakult, de komolyabban csak két évvel később a szintis #449 (avagy Yoshiki) csatlakozása után kezdtek dolgozni. Azóta kiadtak három mini-albumot, valamint egy DVD-t. Az első két EP még CDR-es házi kiadás volt, a legutóbbi 'Queer Chronicle' azonban már profi munka, komoly, országos terjesztéssel. Első nagylemezüket jövő évre tervezik, de előtte még le akartak nyomni egy turnét kedvenc zenéik otthonában, Európában. Habár együtt dolgoztak egy francia szervezővel, a koncertek nagy részét saját maguk szervezték, elsősorban Yoshiki, aki a turné előtti fél évet Angliában töltötte és angol nyelvből is a legjobb volt hármuk közt. Megpróbálták a lehető legtöbb helyen felvenni a kapcsolatot helyi goth- vagy japán zenékben és szervezésben utazó emberekkel és hozzánk is így jutottak el, valamint végülis sikerült egy komoly, november végétől december végéig tartó, tizenhat állomásos turnét összehozniuk, amelyen belül Oroszországtól Angliáig szinte az egész kontinenst végigjárták.

A hazai szervezés egy kicsit kaotikusan kezdődött, mert a zenekarnak pont ugyanakkor jutott eszébe, hogy ha Bécsben játszanak, akkor akár átjöhetnének Pestre is, amikor én kiszúrtam véletlenül a szerveződő turnét a myspace oldalukon. Azonban míg én a francia turné-szervezőt kerestem meg, addig ők körülnéztek myspace-en magyarokat keresve és Zearlot-ot (avagy Rin, vagy Mana, ki, hogy ismeri) keresték meg. Ebből akadt egy kis kavarodás, főleg arra vonatkozólag, hogy akkor most ki is szervezi a turnét, a francia kontakt, vagy maga a zenekar, de mint kiderült sokkal inkább az utóbbi. Mivel gőzerővel szervezkedtek és egyre fogytak a szabad dátumok, gyorsan kellett dönteni. Végül a vasárnapi bécsi koncert utáni hétfő tünt a leglogikusabb választásnak, annak ellenére, hogy hétköznapi mivolta miatt kicsit rizikós volt a dolog, a lehetséges helyszínek közül pedig a Kék Yuk-ra esett a választás. Ezután kezdtünk el gondolkodni azon, hogy akkor pontosan, hogy-s-mint is legyenek a részletek. Az alapkoncepció az volt, hogy a koncert mellé mindenképpen valami nagyobbszabású bulit kell kanyarintani, sőt egy időre szóba került, hogy legyen hazai előzenekar is, de végül utánaszámolgatva ez túl neccesnek tünt anyagilag, így inkább egy sok DJs, kéttermes partyban gondolkodtunk tovább. Az egyik teremben egyértelmű volt, hogy a Nippon Shoxx bulikon megszokott jrock/visual kei vonal megy majd, a szokásos DJkkel, vagyis az LD50 guru d4m4g3-el és velem, a másik terembe pedig végülis a zenekar stílusához jobban passzoló vonalat képviselő Skin és Sis lett felkérve keverni, míg a koncert előtti warm-up-hoz az újonc DJ leány Nuclear Die került be a programba.

Mire nagyjából letisztázódtak a részletek, már bőven november közepe volt, így mikor a belépőár is ki lett kalkulálva megcsináltam a flyert és elkezdtem behírdetni a koncertet, ahol csak lehet, elsősorban persze itt az oldalon/fórumon, nomeg LD50-en és mindkét helyen bíztatóan sok 'jövünk! jövünk!' típusú visszajelzés érkezett. Úgy tünt, hogy rendben van minden és nem nagyon van más tennivaló, mint kitartóan reklámozni a dolgot, nomeg várni a Nagy Napot, de pár héttel a koncert előtt váratlanul megkavarodtak a dolgok, mikor kiderült, hogy az eredeti tervekkel ellentétben a francia sofőr mégsem tudja elhozni a zenekart idáig, csak Bécsig, mert onnan vissza kell fordulnia valami munka miatt. Ezek után pánikszerű gyorsasággal ki kellett találni, hogy akkor hogy is jutnak el ide, nomeg, hogy innen, hogy keverednek el a következő, luxenburgi helyszínre, miközben a szervezkedést az is nehezítette, hogy a zenekar már elkezdte a turnét és szinte képtelenség volt elérni őket. Végül a luxenburgi problémát nagynehezen sikerült az ottani szervezőkkel letárgyalni, az ideútra pedig végül a vonat lett a megoldás, ami egyszerű, megbízható, nomeg relatíve olcsó, de még így is elég durván megdobta a költségeket, ami meglehetősen kellemetlen meglepetés volt, főleg azután, hogy a jegyár már véglegesítve lett, így emiatt a kis kavarodás miatt jócskán megemelkedett az a létszám amit teljesíteni kellett ahhoz, hogy ne legyen veszteséges a rendezvény. Nomeg az autóhiányból következett az a probléma is, hogy nem volt mivel szállítgatni a zenekart a városon belül, de végül az utolsó pillanatban ezt is sikerült megoldani Ji-chan segítségével, tehát már tényleg nem volt más dolog mint várni. Ahogy közeledett a dátum úgy bukkantak fel sorban a pozitívabbnál pozitívabb beszámolók a már lezajlott koncertekről egy-két olyan részlettel megtoldva amiből egyértelmű volt, hogy a tagok igencsak virgoncak a színpadon, főleg a szintis Yoshiki, aki az első orosz koncerten a vadiúj szintiállványát törte össze valahogy, a francia koncertek egyikén pedig valami lámpát zúzott le.

December 18 hétfőn a megbeszéltek szerint megjelentünk a Keletiben és vártuk a háromnegyed három körül befutó vonatot. A kijelzőt a majd három héttel korábbi müncheni Merry koncert-trip óta sem csinálták meg, így csak a zajos hangosbemondó elhaló hangfoszlányai alapján tudtunk tájékozódni, de szerencsére nem volt probléma, mert szinte percre pontosan futott be az osztrák vonat. Gyorsan meg is találtuk őket, de sajnos nem elég gyorsan és egy hordár beelőzött minket és mire odaértünk már a kocsiján volt a zenekar összes csomagja. Láthatóan nem örült a felbukkanásunknak, mert hát egy magyart mégsem lehet annyira megvágni, mint egy külföldit, de ha már ott volt, akkor legalább megvárakoztattuk kicsit míg megejtettük egy gyors üdvözlés / bemutatkozás kombót és csak utána céloztuk be a parkolót. Ekkor mondta Yoshiki, hogy némi gond merült fel, mivel mint kiderült végülis busszal mennek tovább Luxenburgba, azonban csak szerdán tudnak továbbindulni. Szállás viszont csak hétfő estére volt foglalva nekik és ugyanoda keddre nem tudtam már szobát szerezni ilyen gyorsan, tehát volt egy újabb megoldandó probléma. Rövidesen befutott Ji és az ismerőse, aki volt olyan segítőkész és felajánlotta, hogy furikázza a zenekart, így gyorsan bepakoltunk a kocsijáb és megindultam a három zenésszel a hotel felé, majd onnan a gyors becsekkolás után a Darkess étterembe, ahol ideiglenesen búcsút vettünk sofőrünktől.

A Darkness-be az LD50-es kontaknak és egy kis reklámozásnak köszönhetően kaptunk meghívást és kicsit aggódtam, mivel korábban csak egyszer voltam a kriptabelsőt és low-budget horrorfilmeket idéző berendezéséről és eszement kajaneveiről ismert étteremben és akkor (leszámítva persze a berendezést) nem hagyott bennem mélyebb nyomot. Azonban most szerencsére nagyon pozitívan csalódtam és a kiszolgálás is gyorsan ment, valamint az étlapról kibogarászott zöldséges rizotto is egészen kiváló volt, nomeg a zenekar is hasonlóan odavolt a kiválasztott ételektől. Ráadásul félelmetesen nagy adagokat kaptunk, így végülis nagyon durván teleettük magunkat. Időközben kicsit kikérdeztem a zenekart, pontosabban a két angolul egész jól elboldoguló tagot, a szintis Yoshiki-t és Andro-t, az énekest (a gitáros Nao nem beszélt angolul és egyébként is inkább csöndes típusnak tünt) a turnéról és mint kiderült eléggé felemásak voltak az addigi élményeik. A lengyel, a dél-francia és az orosz koncertekről nagyon jókat mondtak, ellenben a német és a többi francia koncertről már nem voltak ilyen jó véleménnyel, mint mondták főleg amiatt mert relatíve kevesen mentek el megnézni őket és emiatt a hangulat sem volt az igazi, az angol fellépéseken pedig a passzív közönséget fájlalták leginkább. Az egyik angol koncerten egyébként a goth DJ-legenda De'Ath szervezésében a Crüxshadows előzenekaraként játszottak, akik Pesten is pont két nappal előttük fordultak meg. Az elöző esti bécsi koncertre pedig azt mondták, hogy habár ott is kevesebben voltak mint várták, azért ettől függetlenül nem sikerült rosszul.

Mikor nagynehezen legyűrtük a hatalmas adagokat, egy internet kávézót vettünk célba, mert még a turné maradék két állomásával kapcsolatban kellett egyeztetniük ezt-azt, de előbb még beugrottunk egy patikába, mivel mindhármuknak, de főleg Yoshiki-nek sikerült elég durván megfázni a téli utazgatás alatt. Miután befejezték a bóklászást a neten, el is indultunk a klub felé, áttömegközlkedve Budára. Egy nagyon bő fél órával a nyolcra megbeszélt találkozó előtt értünk oda és a klub emberei közül nem volt még ott senki, ellenben (saját bevallása szerint már vagy két órája) ott fagyoskodott egy lány, aki mint kiderült Bécsből jött át, hogy itt is megnézze a zenekart, mert annyira odavolt az elöző napi koncerttől. Vele együtt még elugrottunk kávézni egy közeli kisközértbe és ezalatt kikérdezgettem alaposabban a jól ismert Monastery-ben lezajlott fellépésről, ami bevallása szerint a legjobb koncert volt amit eddig japán bandától látott Bécsben. Mikor nyolc fele visszaértünk már ott várt minket d4m4g3, a Kék Yuk emberei, valamint még páran, így lementük a klubba, azonban a zenekar cuccait szállító kocsira még várni kellett egy ideig. Amikor befutottak a hangszerek Yoshikiék elkezdték a technikusok segítségével összepakolni a dolgokat és már háromnegyed kilenc felé jártunk mire elkezdődött a beállás, azonban ekkortól szerencsére már simán ment minden. A Kék Yuk már első ránézésre is tetszett a zenekarnak és miután befejezték a próbát és visszatértek a backstage részbe mondták, hogy talán ez volt az első hely a turné során, ahol simán, probléma nélkül ment a beállás és semmilyen technikai probléma nem merült fel. Ezután d4m4g3-el összeraktuk a DJ pultot, Ji és Zearlot pedig bevállalta, hogy a koncertkezdésig és utána is amíg szükséges kezelik a merchendise pultot. Időközben beindult a kassza is, elkezdtek befutni az emberek és már a kilencre meghírdetett kezdés idejére is lézengett lent egy-két tucat ember, persze főleg a bár- és a merch pult körül tömörülve. A zenekar az eddig megjelent három mini-albumon kivül hozott még turné-pólót is és már a koncert előtt is egész szépen fogytak a cuccaik. Közben beindult a hellectro (szakmai körökben nem igazán közkedvelt név a keményebb vonalas electro zenékre, a Hocico és társaik vonalán) warm-up, eleinte eléggé punnyatagon, de idővel, ahogy futottak be az újabb emberek egész korrektül megtelt a tánctér és nem is véletlenül. Az alapján amit a rohangászás közben hallottam belőle, még nekem is kifejezetten tetszett a szett; főleg a mostanában mindenfelé túladagolt futurepop, ésatöbbi zenék után volt üditő ez a fajta durvulás. Közben időnként benéztem a backstage részbe is, megnézni, hogy hogyan halad a készülődés a sminkekkel, ruhákkal és egyéb random kellékekkel. Egyik alkalommal Andro félrehívott egy papírt lobogtatva, amin néhány olyan mondat szerepelt, mint 'Thank you', 'Good evening!', 'We are Euthanasie' és hasonlók, így rövid kis nyelvórát tartottam neki. A híresen nehéz magyar kiejtés ellenére kifejezetten jól boldogult, habár például a 'Magyarország' betanulásától inkább letett mikor meghallotta, a többit azonban megjegyezte későbbi hasznosításra.

A koncertkezdés eredetileg 22:30-ra lett betervezve, de mivel már a beállás és emiatt a warm-up is késett egy kicsit, végülis ez el lett csúsztatva fél órával és majdnem percre pontosan tizenegykor elhallgatott a zene, arrébbkerült a DJ pult és kisétált a színpadra a zenekar, az eddigre már jóval száz fő föllötti közönség elé. Egy rövid, brutálkodós intro után pont a személyes kedvencem, a 'Gloomy Sunday'-on megjelent '52 Centipedal 25' volt az első szám, vagyis nekem ez már magában megadta az alaphangulatot. Ekkor persze már full sminkben voltak mind, Nao a jobbszélen öltönyben nyomult, Andro fekete kimonóban, Yoshiki pedig a balszélen a (korábban említett orosz incidens miatt némileg ütött-kopott) szintiállványa mögött újjatlan latex-felsőben, kissé animés stílusban belőtt hajjal. Ő volt a legaktívabb hármuk közül, ugrálva, hadonászva pörögte végig a koncertet, de azért ettől függetlenül igazi frontemberhez illően Andro uralta a színpadot és természetesen a számok közt bevetette a magyarul betanult kifejezéseket a közönség legnagyobb örömére. Maga a közönség egyébként szintén nagyon aktív volt, az első pár sor végéig tombolt, sikított, táncolt és ez láthatólag a zenekart is még jobban felpörgette. Yoshiki kétszer is belevetődött az első sorokba, a középen állókon landolva, de gyorsan vissza is tért mindig és a színpadon pörgött tovább. Persze, ahogy várható volt, a látogatók jó része a Nippon Shoxx bulik törzsközönségéből és egyéb azon zenei irány iránt érdeklödő emberekből tevődött össze, de voltak bőven mások is, főleg goth / industrial körökből, akik közül szerencsére legtöbben szintén látványosan jól érezték magukat.

Nagyjából húsz perc telhetett el a koncertből, amikor hirtelen felkaptam a fejem az egyik számra, ami pokoli ismerős volt valahonnan és biztos voltam benne, hogy nem a zenekar dolgai közt hallottam, de egyszerűen nem tudtam hova tenni. Mint utólag kiderült azért mert eszembe nem jutott, hogy arrafele keresgéljek az emlékek közt, ahol kellett volna, mert nem valami synth-pop klasszikus, vagy japán kult-banda száma volt, hanem a 'Tattoo' Akina Nakamori-tól, a nyolcvanas évek legmarkánsabb pop-énekesnőjétől (aki Andro információi szerint Yoshiki egyik legnagyobb kedvence). Ezután következett az első rövid szünet, mikoris Andro hátrament átöltözni, Nao pedig elvonult pihengetni, így egy-két percig Yoshiki szórakoztatta a közönséget és kissé tört angolsággal megkérdezte, hogy jól érezzük-e magunkat, nomeg persze reklámozta kicsit a merch cuccokat. Andro rövidesen legyezővel, valamint az előbbinél jóval rövidebb kimonóban tért vissza és két, az új mini-albumról származó lassabb számmal folytatták a koncertet, de ebben az adagban volt még egy olyan dal is amit nem ismertem tőlük, de azonnal megkedveltem, köszönhetően a nagyon telitalálat, már-már slágeres refrénnek. Egyébként ha jól számolom három olyan szám ment le, ami korábban nem jelent meg és mindhárom nagyon korrekt darab volt, vagyis remélhetőleg felbukkannak majd a 2007-re tervezett nagylemezen. Nagyon jó volt, hogy így koncerten is kijött az a kettősség ami a lemezeiket is jellemzi és a kifejezetten slágeres, a nyolcvanas évek new-wave korszakát idéző számok mellett úgyanúgy játszottak nagyon súlyos electro-industrial szerzeményeket is mint belassultabb, elszállós darabokat és éppen ez a változatosság volt az ami miatt valószínüleg azok számára is abszolút élvezetes volt a koncert, akik korábban nem nagyon hallottak semmit a zenekartól.

A második átöltözős szünet alatt újra Yoshiki-é volt a főszerep és lelkesedett egy sort, hogy ez az eddigi legjobb koncertjük a turné alatt (ezt még következő nap is elmondták párszor, vagyis minden valószínűség szerint nem puszta udvariaskodásról volt szó), valamint, hogy mennyire örül, hogy a hétfői nap ellenére ennyien jöttek el megnézni őket, nomeg köszönetet mondott, hogy az új mini-albumból már a koncert előtt elfogytak az utolsó darabok (már csak nyolc példány maradt a turné korábbi állomásai után, az viszont mind el is ment még a kezdés előtt, további készleteik pedig már csak otthon, Japánban voltak). Andro ezúttal fénylő, fekete latexruhában tért vissza és bejelentette, a következő számot, ami újra egy feldogozás volt, ezúttal nem Japán előadótól, hanem a szinti-pop klasszikus 'Enola Gay' az  O.M.D.-től, amit direkt az európai turnéra hoztak össze. Ekkor kerültek elő a backstage részben már koncert előtt bekészített lufik, melyek persze rövidesen a közönség közt landoltak, majd pedig következett a Queer Chronicle talán legsikerültebb száma, a turné névadója, a 'Delusions a go go!!', ami abszolút közönségkedvencnek bizonyult, valószínüleg azért is, mivel fent van a myspace oldalukon, így onnan is sokan ismerhették. A legutóbbi mini-albumról egyébként minden szám lement aznap, azonban az első két kiadványukról volt amit nem játszottak, mint később elmondták, azért mert azok jelenleg nem igazán vannak koncertkész állapotban és rájuk férne némi átdolgozás mielőtt újra elő tudják szedni őket. Andro bejelentette, hogy az utolsó szám következik, amire persze volt nagy tiltakozás, hogy node, nehogymár, de az Adonis után tényleg levonultak és kezdődhetett a kötelező és jól megérdemelt tapsikolás, sikitozás és kórusban kiabálás.

Persze csak pár percig váratták a közönséget, majd visszatértek, de mivel kezdtek kifogyni a repertoárból, csak egy számot játszottak majd újra eltüntek a színpad mögött, meghagyva nekünk, hogy ha elég hangosak leszünk, akkor mégegyszer visszajönnek. Egy kis külön bíztatás után meg is volt a megfelelő szintű hangoskodás, így igéretükhöz híven pár perc múlva újra a színpadon voltak. Yoshiki ezúttal már a turnépolóban bukkant fel és mivel minden koncertkész számukat lenyomták már, egy kis közönségszavazás keretében döntötték el, hogy mi legyen a záródarab. Végülis a 'Delusion a go go!!' kórus bizonyult a leghangosabbnak, így azt kaptuk a végére, ami egyébként is az egyik legpörgösebb, legtáncolhatóbb számuk, tehát tökéletes volt befejezésnek. A felénél tarthattak nagyjából, amikor hirtelen minden megbolydult és páran felmentek a zenészek mellé a közönségből, majd újabbak követték őket és a pillanatokon belül az egész színpad tele volt emberekkel és a koncert (a biztosnágiak legnagyobb rémületére) nagyszabású közös táncikálásba fulladt, tökéletes befejezést adva az egyébként is százszázalékos produkciónak. A szám végén nem is nagyon mentek Andro-ék sehova, hanem miután gyorsan lemenekítették a hangszereket visszajöttek és vagy fél órán át állták az autogrammkérők rohamát.

Eközben Zearlot és Ji újra kipakolta a merch-cuccokat, d4m4g3 pedig beüzemelte a DJ pultot és az örök közkedvenc Beast Of Blood-al beindította az afterparty-t, míg a kisteremben Sis kezdett ügyködni. Sajna a közönség jó része hazaindult nem sokkal a koncert után, főleg azok akik nem a nagytermes vk/jrock zenékre voltak kiváncsiak, így a kisterem már az elejefelé is eléggé szellősen telt csak meg, későbbre, mikor Skin vette át a pultot, pedig már csak néhányan maradtak, azok is inkább csak beszélgetni és ücsörögni. Pedig zeneileg nagyon rendben volt mindkét szett, de valószínüleg ekkor ütött vissza, hogy hétköznap volt és mivel már az after kezdetekekor is olyan fél-egy körül lehetett és goth/electro/stb bulikból minden hétre jut egypár, ezért ez nem tudta annyira ott tartani az embereket. Ellenben vk party utoljára majd fél éve volt, így érthető, hogy a közönség azon vonalon mozgó része sokkal kitartóbbnak bizonyult és a nagyteremben gyakorlatilag zárásig, vagyis négy óra környékéig nyüzsgés volt. Itt a Nippon Shoxx bulikban megszokott zenék mentek most is, habár én az eredeti tervek szerint sokkal jobban el akartam kalanodzni a japán goth, electro-industrial, synth-pop vonal felé, de már attól az egy-két számtól is ami elhangzott alaposan megcsappant az emberek száma a tánctéren, így gyorsan feladtam a kisérletezést. Ehelyett egy ideig inkább a közkedvencek elektronikusabb beütésű dolgaira koncentráltam, azonban még ez is kissé vegyes fogadtatásra talált és néhány felháborodott reklamációhoz vezetett, de úgy tünik páran az előzetes fórumos megjegyzések ellenére sem tudták elfogadni, hogy ez most nem egy standard vk buli, hanem egy koncert afterparty-ja, ahol nyilvánvalóan illeszkedni kellene legalább valamennyire a zenekar stílusához.

Ettől függetlenül azért az idő nagyrészében tele volt a tánctér, a szokásos kemény mag pedig végig kitartott. A panaszok okát egyébként már csak azért sem nagyon értettük, mivel abszolúte változatosra sikeredett a kinálat és a fentemlített elektronika felé tolodó cuccok (köztük a vadonatúj Merry d'n'b remix) mellett bőven ment a klasszikusoktól az újabb kedvencekig, a durva zúzástól, a 'Honey Vanity' és 'Bois de merveilles' típusú andalgós számokig minden. Ji-chan egy régi igéretet behajtva az Illuminati alatt kicsalogatta Yoshiki-t is táncolni, de ezt leszámítva a zenekar a backstage részben maradt pihengetni, főleg, hogy a koncert miatti fáradtságukra még a betegségük is eléggé rájátszott. Egyébként lenyűgöző, hogy ahhoz képest, hogy mennyire betegek voltak, a koncert alatt ebből abszolút semmi nem látszott és maximális energiával pörögték végig az egészet.

Négy előtt a D-'Sleeper' / Merry-'yasashisa kid' kombóra volt még egy utolsó nagy tombolás, majd egy kis zárózenével véget az afterparty. A kistermes rész ekkor már egy jó órája befejeződött, az a negyven-ötven ember pedig, aki a nagyteremben tartotta a frontot, szépen lassan összepakolt és megindult haza. Mi még maradtunk egy kicsit, segíteni a zenekarnak visszapakolni a kocsiba, majd miután elindultak a szálló felé, én útbaigazítottam még a Keleti felé az osztrák lányt, aki teljesen odavolt az afterparty-tól és sajnálkozott egy sort, hogy náluk biza nem szoktak lenni ilyenek. Végül valamikor öt felé estem haza, de tízkor már keltem is és mentem a hotelhez, összeszedni a zenekart. A keddi szállásproblémára az tünt a legegyszerűbb megoldásnak, hogy egy napra beköltöztettem őket hozzám, így szépen átcuccoltuk őket a hotelből Ji és Zearlot segítségével, majd közösen elmentünk velük a Westendbe ebédelni, elintézni ezt-azt és persze kikérdezgettük őket egy csomó mindenről. Kiderült pár érdekes dolog róluk, példul, hogy Andro mennyire képben van a electro-industrial színtérrel kapcsolatban, vagy, hogy Yoshiki Nagoya-ból származik, ahol középiskolásként végigélte az ottani méltán híres visual kei színtér legjobb korszakát. Az elöző napi koncertről továbbra is nagyon pozitív volt a véleményük és persze megigérték, hogy ha jönnek legközelebb Európának erre a részére, akkor újra ellátogatnak hozzánk is. Este még egyeztettek egy sort a turné maradék két koncertjének szervezőivel, majd szerda reggel összepakoltak és egy óra körül már a buszpályaudvaron is voltunk, ahol rájuk még jó másfél órás várakozás várt, míg megkezdhették a hosszadalmas buszozást úticéljuk felé. Elbúcsúztunk tőlük, újra megigértettük velük, hogy visszajönnek, csináltunk még pár közös fotót, majd magunk mögött hagytuk a pályaudvart és ki-ki megpróbált visszarázódni a saját hétköznapjaiba, persze az elmúlt napok eseményeinek utóhatása miatt nem sok sikerrel.

Pénteken befutottak a hírek, hogy a luxenburgi koncert is rendben lezajlott, vagyis megnyugodhattunk, hogy gond nélkül odaértek és ezzel gyakorlatilag lezárult ez a kaland is. Természetesen, mint a nyári Bathtub Shitter koncert esetében, most is becsúszott a fellépés előtti hetekben egypár probléma és idegeskednivaló, de csakúgy mint akkor, ezek most is egy pillanat alatt feledésbe merültek amikor elkezdődött a koncert és azt mind a zenekar, mind a közönség látványosan élvezte. Ez tényleg egy olyan dolog, ami megéri a szervezgetéssel járó összes gondot és hajtja tovább az embert, hogy folytassa tovább, minden esetleges nehézség ellenére. Természetesen itt is szeretnék mindenkinek köszönetet mondani aki bármiben segített, nomeg persze mindenkinek aki eljött a koncertre. Külön köszönet a vendég-DJknek, a Darkness étteremnek, a Kék Yuk személyzetének, az LD50-eseknek (d4m4g3 és Ninth) akik rengeteget segítettek a szervezésben, nomeg persze mindenekelőtt a Zearlot / Ji-chan párosnak. Remélhetőleg a jövőben sem áll le a 2006-ban beindult folyamat és lesznek még ilyen koncertek és ha minden jól megy, akkor a végén még tényleg elérjük, hogy a japán bandák számára is standard úticéllá válik Budapest. Szerencsére az előzetes aggodalmak, hogy a hétfő miatt nem leszünk elegen szintén feleslegesnek bizonyultak és végülis százhuszonegyen jöttek le a koncertre, plusz a DJk, segitők és egypár egyéb vendéglistás, igaz, az utolsó hetekben felmerült, előre be nem kalkulált kiadások miatt így is csak nagyon éppenhogy sikerült nullára kihozni a dolgot. Node persze nem is ez volt a lényeg, hanem, hogy jól sikerült a koncert, nomeg a buli is és, hogy a közönség és a zenekar is elégetetten távozhatott. Alább tracklisták a nagytermes DJktől, setlist a koncertről, linkek, valamint még néhány fotó.

A koncerthez készült banner:


flyer

EUTHANASIE
2006-12-18 / Kék Yuk (1036, Fényes Adolf utca 28.)
kezdés: 21:00 / belépő: 1000 HUF

DJs:
warm-up: Nuclear Die (hellectro)

afterparty:
kisterem: Skin & Sis
(electro, synth-pop, goth)

nagyterem: d4m4g3 & Case
(visual kei, j-rock, j-goth, j-electro)

Euthanasie setlist
SE: Born Head
52 Centipedal 25
EMPIRE
Hair cut Millenium
mitsugetsuka
TATTOO (Akina Nakamori cover)
-MC-
ringetsu
Angel's trumpet
karisome High noon
show-jo zigoku
a demon in the mirror
-MC-
Enola Gay (OMD cover)
Delusions a go go!!
Adonis
-encore1-
Precious Earth
-encore2-
Delusions a go go!!

**warm-up**

Nuclear Die
VNV Nation-Fragments
Combichrist-The Line To The Dead
Virtual Embrace-Welcome To My World
Amduscia-Seeing You Pray
Unter Null-The Failure Epiphany
Tactical Sekt-Awaken The Ghost (Final Awakening)
Monolith-Talisman
Hocico-Keep Barking Dogs
Die Form-Chronovision
Soman-Four Voice
...-Deep Trouble
Combichrist-This Shit Will Fuck U Up
Dioxyde-Days Of Decay
Tactical Sekt-Devils Work
Dulce Liquido-Humid Dreams
Psyclon Nine-Payback
Dawn Of Ashes-Dark Reality
Tekkno Orgasm-Geld
Punish Yourself-Gay Boys In Bondage

**afterparty**

d4m4g3 #1
Malice Mizer-Beast Of Blood
Déspairs Ray-Reddish (Diva version)
Kagerou-XII Dizzy
Dir en grey-[KR]Cube
Aural Vampire-Vampire Ecstasy (Remixed by Kohki from Destruct System)
Siam Shade-Passion
Luna Sea-Tonight
Luna Sea-Moon
Atsushi Sakurai-Sacrifice
Vidoll-boku boku
Dir en grey-Machiavellism
Metronome-fukigen na Android
Dir en grey-Cage
Malice Mizer-Illuminati
Siam Shade-Black

Case #1
Buck-Tick-Cyborg Dolly, sora-mimi, Phantom
Soft Ballet-Optimal Persona
Babylon-Loveless Involve
Aural Vampire-Economical Animal Superstar
X Japan-Rusty Nail
DespairsRay-PIG
Laputa-Sparks Monkey
Polysics-Memorabilia (Soft Cell cover)
Buck-Tick-Iconoclasm
Luna Sea-1999
Eve Of Destiny-Nervous And Innocence
Közi-Incoherents
Madeth gray'll-[Zwei] dataisya to moumokuna tyuuzetsuzi..

d4m4g3 #2
Kagerou-yuugure no shazai
Merry-Sentimental New Pop
Merry-Japanese Mordernist
Nightmare-varuna
Transtic Nerve-Into Yourself
Buck-Tick-My Fuckin' Valentine
Schwarz Stein-Syphilis & Disorder
Malice Mizer-Bois de merveilles
Dir en grey-yokan
Gackt-Oasis
Glay-Survival
X Japan-kurenai

Case #2
Dir en grey-Clever Sleazoid
Buck-Tick-Love Letter
Merry-Japanese Modernist -Takeshi remix version-
Soft Ballet-Faith Is A...
Gazette-Filth in the beauty
L'Arc~en~Ciel-Lover Boy
Sads-Nightmare
Közi-Honey Vanity
D-Sleeper
Merry-yasashisa kid
cheuni-Tokyo Twilight

Kapcsolodó linkek:
Euthanasie official
Euthanasie MySpace
LD50.hu
Beszámoló az LD50-en
Darkness étterem
Kék Yuk