DJ Krush, 2008.02.29

DJ Krush, a japán hip-hop nemzetközileg messze legismertebb alakja, aki mostanra talán már úgy nagy általánosságban is a legismertebb japán zenésszé vált, immár negyedik alkalommal járt Budapesten. Két korábbi látogatásáról itt, a soundofjapan.hu-n is lehetett olvasni annak idején, a kettő közti, Aerocafé-s fellépés ellenben kimaradt, de arról azóta is csak rosszakat lehet hallani mindenhol (no persze nem Krush-al volt a baj, hanem a beszámolók szerint a helyszínnel és a hangosítással), tehát talán annyira nem is baj, hogy oda nem sikerült eljutni. Ez alkalommal a legutóbbi fellépés helyére, az A38-ra tért vissza és most a szervezést is átvette a hajó legénysége. Krush még mindig növekvő népszerűségét nagyszerűen bizonyítja az is, hogy habár már legutóbb is sikerült megtölteni a hajót, de akkor még nyagyon komoly (és ötletes) reklámkampány előzte meg a nagy eseményt, most azonban már semmi ilyesmire nem volt szükség, sőt... A február utolsó utáni napjára időzített fellépés híre még valamikor január elején bukkant fel először és az elővételes árúsítás is ekkor kezdődött és mindenféle extra hirdetés, flyer, plakát nélkül, csak szájhagyomány útján terjedt a buli híre, de ennek ellenére már hetekkel a várva várt időpont előtt elfogyott az összes jegy és a rendezvényre kikerülhetett a teltház felirat.

A turné apropója egyébként a tavaly megjelent, háromlemezes History Of DJ Krush DVD volt, amin egy régebbi fellépés, az eddigi PVk gyüjteménye, nomeg természetesen egy rengeteg infóval, dokumentummal, fellépésrészlettel kiegészített történeti áttekintés található, mindez az absztrakt hip-hop nagymester pályájának tizenötödik évfordulójára időzítve. Maga a turné is ennek

megfelelően nagyszabású volt, bejárta egész Európát és, ahogy a korábbi sikeres fellépések után vártahó volt, eljutott hozzánk is. Még 2002-ben, Krush első itteni látogatásakor volt szerencsém részt venni az akkori mini sajtótájékoztatón, akkor még csak egy újságíró ismerős segítségével és most sikerült ezt megismételni, de most már hivatalosabb úton-módon, a soundofjapan.hu színeiben. Az érdeklődés megugrását mutatja az is, hogy míg az akkori újságíró-találkozón összesen talán 5-6 ember volt jelen, most vagy húszan nyüzsögtünk a hajó színpad mögötti bárjában. A szűk egy órás beszélgetés nem sokkal nyolc előtt kezdődött és abban is különbözött a hat évvel ezelőttitől, hogy a résztvevők láthatóan sokkal felkészültebbek voltak és az akkori, sokszor igencsak suta kérdésekkel szemben most szinte kivétel nélkül érdekes témák kerültek elő. Az én tervezett kérdéseimet is sorra lőtték el a többiek, így csak kétszer kértem szót, de nem is baj, mert így is nagyon informatívra sikeredett a kérdezz-felelek, aminek a teljes szövegét itt olvashatjátok. A magyar-japán tolmács is nagyon profi volt, így teljesen gördülékenyen folyt a beszélgetés, maga Krush pedig, lemezjátszó alakú gyűrűvel a kezén, nomeg persze a már-már különös ismertetőjelének számító kalapjában, a turnétól láthatóan kicsit fáradtan válaszolgatott mindenre, olyan részletesen, ahogy tudott, a fogósabb kérdéseknél el-elgondolkodva és hümmögve egy sort.

A sajtótájékoztató után bevártam a többieket és már együtt szállingóztunk vissza a hajó gyomrába a kapunyitás után. Lent kis kavarodások után sikerült megtalálni a két szegedi Nippon Groove törzshallgatót, vagyis a Mikereem-et és Bindocs-t, majd közösen célba vettük a színpad előtti sorokat.

A warm-up részért Suhaid, a két korábbi Krush fellépés szervezője felelt, időnként kiegészülve a trombitás Barabás Lőrinccel és a scratch-felelős DJ Future-al. Zeneileg eléggé eklektikus volt a felhozatal, de leginkább a hip-hop, soul, funk vonal uralkodott és a háttérben forgó hatalmas diszkógömbnek és a fényeknek köszönhetően kissé eluralkodott a teremben a kicsit chill-out-os diszkóhangulat. A majd kétórás, nagyon kellemes kis bemelegités után Krush szinte percre pontosan éjfélkor vette át a terepet, először a techikusával közösen gyorsan

csekkolták, hogy rendben van-e minden, majd végre ránkszabadultak a várva-várt súlyos ütemek és hírneves scratch-ek. A következő egy óra, annak ellenére, hogy kétszer már láttam őt élőben, megint valami teljesen új, friss élményt nyújtott, mivel most is valamiegészen mást láthattunk tőle mint a két korábbi alkalommal. Először, még 2002-ben, a Planetáriumban egy amolyan igazi, hangulatos, elszállós Krush szettet kaptunk, két évvel később pedig elkisérte az éppen aktuális "Jaku" album egyik vendégzenésze, a shakuhachi mester Shuuzan Morita és akkor az egész program a közös produkció köré épült. Most ellenben nem DJ szettel, hanem live acttal érkezett hozzánk Krush és maguknak a lemezjátszóknak alig volt szerepe, inkább csak arra szolgáltak, hogy a tipikus, leheletfinom Krush féle scratch-ek se maradjanak el azért, a lényeg sokkal inkább a kis állvány tetején pihenő hófehér laptop volt, nomeg a hozzá kapcsolódó egyéb kütyük.

Zeneileg is kaptunk bőven újdonságot, mivel annak ellenére, hogy a turné a jubileumi DVD-hez kapcsolódott, nem valami történeti összefoglalót kaptunk Krush karrierjéről, hanem nagyrészt vadonatúj szerzeményeket hallhattunk. Persze azért becsúszott pár klasszikus közönségkedvenc is, mint a C.L. Smooth-al közös "Only The Strong Survive", de inkább a készülőfélben levő új albumból kaptunk izelítőt. Az absztakt hip-hop guru stílusa elég látványos változáson ment keresztül az elmúlt években és a 2002-ben megjelent "shinsou - The Message At The Depth"-en volt először nagyon feltünő, hogy a korábban többnyire jellemző belassult, elszállós ütemek helyét egyre inkább átveszi egy sokkalta aggresszívabb, sötétebb hangulatú hangzás, amit Krush akkor az akkoriban nagyon durva mélyponton levő nemzetközi politikai hangulattal magyarázott. Úgy tünik ez az irányváltás tartós lett, mivel az új számok, habár annyira talán már nem lengi körül őket a dühös és nyomasztó hangulat, talán a legsúlyosabb, legaggresszívabb és ugyanakkor legpörgősebb darabok, amiket eddig hallhattunk tőle, de mindemellett azért továbbra is ottvan bennük az a jellegzetes, eltéveszthetetlen Krush-féle hangzás. Érdekes, hogy elég sokszor ugrottak be róluk DJ Baku újabb munkái, aki az utóbbi pár évben vált a japán underground hip-hop színtér egyik legjelentősebb alakjává, többek közt az MSCru kollektívával közös munkáinak köszönhetően, de volt olyan rész is, mely már majdhogynem a breakcore határait súrolta. Ezek után pláne kiváncsi leszek az új albumra, mert ha az is hozza ezt a hangzást, ezen a színvonalon, akkor alighanem az lesz az ex-jakuza egyik legmasszívabb eddigi lemeze. Már önmagában azt is öröm látni, hogy egy ilyen régóta a pályán levő zenész nem önmagát ismételgeti, vagy a régi sikereiből akar megélni, hanem továbbra is folyamatosan új utakat és hangzásokat keres és képes minden egyes lemezén megújulni és valami izgalmasat letenni az asztalra. És hogy ez a folyamatos haladás és változás mennyire tudatos, azt már a korábban említett DVD egyik lemezének címe ("ko-no-michi", vagyis "Egy életen át tartó tanulás") is nagyszerűen mutatja.

Látványban az elöző A38-as fellépés verhetetlennek bizonyult: akkor a vetités is telitalálat volt (a színpad hátterében, két jókora vásznon, a zenéhez hasonlóan, tradicionális japán elemekkel átszőtt képek peregtek) és a terem falai is be voltak vetitve, ami már önmagában is egészen különleges hangulatot kölcsönzött annak a fellépésnek. Vetités végülis most is volt, de csak pár kisebb vásznon a közönség feje felett és semmi olyan nem volt benne, ami úgy igazán lekötötte volna a figyelmet. No persze nem is ezen volt a hangsúly, hanem a zenén, az pedig ugyebár teljesen rendben volt és a termet teljesen megtöltő, a Krush fellépéseken megszokott igencsak vegyes közönség is látványosan elégedett volt. Panaszra maximum amiatt lehetett esetleg okunk, amire legutóbb is, hogy idő szempontjából most sem igazán voltunk elkényeztetve: Krush mindössze egy órát játszott és habár egy rövid szünet és a közönség lelkes hangoskodása után visszajött még egy ráadásra, de az is mindössze pár perces volt. De ez, hogy ilyen rövid volt, igazából csak utólag tünt fel, mivel az az idő amit velünk töltöt annyira tömény és változatos volt és annyira totálisan lekötötte a figyelmet, hogy valahogy sokkal többnek tünt, mint egy órának. Mikor a ráadás is véget ért, Krush mégegyszer meghajolt a közönség felé, majd távozott a backstage felé és miközben a technikusok elkezdtek pakolászni a színpadon, a négy évvel ezelőtti fellépéshez hasonóan, most is Cadik vette át a DJ pultot.

Eleinte azt hittem, hogy a backstage rész le van zárva a közönség elöl, de aztán feltünt, hogy ki-be mászkálnak az emberek, így mi is benéztünk és mint kiderült Krush ott ücsörgött a felső szintre vezető vaslépcső alsó fokain, tucatszám osztogatta az autogrammokat és kedélyesen beszélgetett minkivel aki odament hozzá és csak akkor ment fel, jóval később, a zenészeknek fenntartott részbe, amikor elfogytak az emberek és mindenki, aki akart gazdagabb lett egy, a sztárallűröktől teljesen mentes zenészzsenivel közös fotóval. Mindeközben kint, az eleinte elég meredek, de tökéletesen eltalált stílusváltásokat produkáló Cadik végleg ráállt a dubstep irányra és úgy mellékesen újfent megerősítette azt a véleményem, hogy ő a legjobb hazai DJ. Habár a következő napi korai kelés miatt (merthogy szombat révén Nippon Groove volt, ahol ez alkalommal speciális vendégként jelent volt a szegeden szintén rádiózó Mikereem is) már el kellett volna indulni hazafele, de jóideig egész egyszerűen nem tudtam elszakadni a színpad környékétől. Mikor egy Goth-Trad darab is sorra került, akkor mondtam azt, hogy no, ezt aztán már tényleg nincs hova fokozni, ennél jobb már úgysem jöhet, így még bevártuk a követzező számot, majd végre nekivágtunk az éjszakának egy újabb egészen kiemelkedő élménnyel a hátunk mögött.