DJ Krush Mini-interjú- 2002.10.19, Rigoletto étterem

 

Case: Hogy kezdett foglalkoztatni a DJ és hiphop-kultúra?

Krush: Valamikor '82-'83 táján láttam a Wildstyle cimű filmet és nagyon megfogott. Azelőtt nálunk megvoltak a szabalyok, hogy hogyan kell egy bakelit lemezzel bánni... csak a szélén hozáérni és rettentő óvatosan csinálni mindent, mert különben valaki a fejedre koppintott. Először teljesen ledöbbentem mikor a filmben láttam, hogy megfogják, dobálják, meg húzogatják őket. Annyira a dolog hatása alá kerültem, hogy 2-3 nappal később elmentem venni én is lemezjátszót. Mikor mondtam, hogy kettőt szeretnék, az öregúr az üzletben fejcsóválva modta, hogy 'de hát nem kell annyi, elég csak egy' és alig tudtam rábeszélni, hogy végülis csak eladjon nekem kettőt.
Ráadásul először félautomatát vettem, ami meg magától felemelte a tűt, ha megpróbáltál scratchelni. Valamint akkoriban még nem volt cross-fader sem, így evőpálcikákból kellett barkácsolnom egyet.
Akkoriban Japánban senki sem foglalkozott hasonlóval, tehát mindenre magamtól kellett rájönnöm. Mostanra viszont már külön DJ iskolák vannak Tokióban, ahol a végén papírt adnak arról, hogy te biza már DJ vagy (nemtetszését heves fejcsóválással hozza tudomásunkra). Engem is felkértek, hogy tartsak ott előadásokat, de visszautasítottam, mert nem értek egyet az egésszel; ez nem olyasmi, amit meg lehet tanulni, ez olyan valami, aminek belülről kell jönnie.

Case: A japán hiphop színtér az utóbbi néhány évben ugrásszerű növekedésnek indult. Mikor kezdődött ez a változás?

Krush: Az is 82-83 körül kezdődött, de nagyon lassan és igazából az utóbbi pár (2-3) évben volt hatalmas növekedés. Az egész úgy működik, mint valami hullámvasút. Vannak nagy DJ Boom-ok, aztán üresjáratok, majd megint jön egy felfutás. De a japán zeneiparban különben is nagyon gyorsan változnak a trend-ek. Azok vannak még most is a színen, akik túlélték a hullámvölgyeket.

Case: Kiket tart a legtehetségesebb és legígéretesebb hiphop előadóknak Japánból?

Krush: Legjobb csapat kétségtelenül a Tha Blue Herb. Másik nagy tehetség pedig Inden, Kobe-ból.

Case: Az új lemez jónéhány száma sokkal agresszívabb lett, mint a Zen-en bármi. Mi okozta ezt a változást?

Krush: Elsősorban a tavaly szeptemberi terrorcselekmények, amelyek előtt néhány nappal jártam New York-ban, a nemsokkal azelőtt megjelent Zen-t népszerűsíteni. Utána elkezdtek jönni a hírek Amerikából és mikor a gyerek megkérdezi, hogy 'apa, ez mind igaz?' nem tudok neki mit válaszolni. Az ebből fakadó érzés okozta a változást.

~Ennyi kérdésre jutott nekem időm. A többiek kérdései kicsit alább találhatóak~

~

Itt következnek a sajtótájékoztató többi résztvevőjének kérdései/válaszai. Remélem nem bánja egyikük sem, hogy közzéteszem az ő kérdéseiket is, de néhányuk amúgy is merített a különböző újságokban megjelent írásaiban az enyémekből, tehát remélhetőleg az sem jelent problémát, hogy én is ezt teszem, főleg, hogy azóta amúgyis eltelt egy teljes esztendő...

Kérdés: Hogyan választod ki az énekeseket akikkel együtt dolgozol a lemezeiden?

Krush: Először megszületik az album zenei 'image'-e és ezután választom ki az adott dalokhoz illő énekeseket.

Kérdés: A művészekkel akikkel dolgozol, szemelyesen talákozol vagy csak elkülditek egymásnak az anyagot?

Krush: Változó. Az Anticon például fellépett Japánban egy jótékonysági rendezvényen és akkor sikerült velük találkozi, viszont az Anti-Pop Consortium-mal csak küldözgettük egymásnak az anyagot. Velük még soha nem találkoztam személyesen.

Kérdés: És olyan lett az együttműködés végeredménye mint amilyennek elgodoltad?

Krush: Nem száz százalékosan.

Kérdés: Követed még az amerikai hiphop szintér történéseit?

Krush: A mainstreamet egyaltalan nem, az undergroundot viszont még igen, de mostanra már a japán hiphop-szinter izgalmasabb számomra mint az amerikai.

Kérdés: Ott is megvan a mainstream/underground kettősség?

Krush: Igen. Vannak mainstream műveszek akik az amerikai előadókat másolják, de vannak akik a saját útjukon haladva, jellegzetes japán hangot visznek a zenébe.

Kérdés: És az amerikai undergroundból kik azok akik legjobban érdekelnek?

Krush: Elsősorban az Anti-Pop Consortium.

Kérdés: Mit szólsz ahhoz, hogy egyre többen használnak komputereket és software-eket a zenekészítéshez?

Krush: Az elöző lemeznél én is kipróbaltam kicsit, de nem az igazi... ha nem software-eket használsz sokkal telítetteb hangot kapsz, én pedig jobban szeretem az élő hangzást. Japánban különben legtöbben egy bizonyos Propule nevű software-t hasznalnak.

Kérdés: Milyen nem hiphop producerekkel dolgoznál szivesen, vagy hagynád, hogy remixeljek a számaid?

Krush: Drum'n'Bass és jazz zenészek... ezek a stílusok érdekelnek és szoros kapcsolatban vagyok ezekben a műfajokban alkotó zenészekkel.

Kérdés: Milyen jazz zenészek voltak rád hatással?

Krush: Főleg Miles és Coltrane.

Kérdés: Szoktad az Internetet hasznalni a munkádhoz... zeneletöltésre például?

Krush: Előfordul. Legutóbb például a jamaikai Sly & Robbieéktól kaptam a neten keresztül zenéket. Heh, igazabol még mindig furcsa nekem, hogy Jamaikaból Japánba csak így ide-oda tudunk küldözgetni zenéket.

Kérdés: Mi a vélemenyed az mp3 csereberélesről? Helyesled vagy ellene vagy?

Krush: Ahh.. nehéz kérdés. Egyrészről megértem, hogy miert jó... mikor fiatalabb voltam és nem volt pénzem, én sem mindig fizettem a zenékért, másrészt viszont most, hogy zenész vagyok és ebből élek, ebből kell, hogy etessem magam... ahh.. nehéz ügy. Bárcsak lenne valami mód a dolog ellenörzésére és arra, hogy akik nem tudják megfizetni, azok olcsóbban jussanak hozzá a zenémhez.

Kérdés: Igaz-e, hogy fiatal korodban egy motoros banda tagja voltál, vagy csak pletyka? És ha igaz, tartod-e még velük a kapcsolatot?

Krush: Hajajj.. (zavart nevetes) Hát mostanra már nagyon szégyenlem, de igaz. De most már semmi kapcsolatom nincs velük... (kicsit gondolkodik) kivéve egyikükkel, de vele is csak azért, mert a gyerekeink egy iskolába járnak. Az igazat megvallva már abban sem vagyok biztos, hogy egy motort el birnék-e vezetni...

Kérdés: Milyen volt az előző lemezed fogadtatása Amerikában?

Krush: (itt egy kis kavarodás volt a fordítással, ami miatt nem igazán lehetett követni egy ideig, hogy mi is történik, de a lényeg az volt, hogy sikeres volt és még az év legjobb lemeze címet is megkapta valami amerikai díjon) Az előző lemez megjelenese után voltam New Yorkban és éppen 2 nappal szeptember 11 elott voltunk a WTCnél. Aztán mikor hazaértünk és éppen söröztünk a barátokkal hallottuk a hírt és teljesen ledöbbentünk... főleg, hogy a Zen utolsó számában egy nagy madárról van szó, mely lezuhan. Sokkoló volt.

Kérdés: Fogsz az új lemezzel Amerikaban is turnézni?

Krush: Hááát, ott januárban jelenik majd meg és igen, fogok utána turnézni... de nem nagyon szeretek oda járni, egyrészt a terror-események miatt, meg úgy különben sem.

Kérdés: Mit szoktál csinálni a szabadidődben? Mikor éppen nem turnézol vagy dolgozol a stúdióban?

Krush: (nevet) Leggyakrabban felpattanok a biciklire, zsebembe rakok egy üveg sört, magam mögé ültetem a gyereket, kimegyek a parkba, leülök egy padra és aaaaah... (hátradöl és nyújtózik egyet) átadom magam a semmittevés örömeinek. (zavart nevetes) Az az igazság, hogy ezt nagyon-nagyon gyakran csinálom... Tudod, a zenekészítés kemény munka és nagyon szükségem van erre a kikapcsoládásra.

~

Ennyi kérdéssel be kellet érnünk, mert Krush-ra még egy halom fotós is várt, plusz még egy vacsora is be volt tervezve, mielőtt a Planetáriumban bizonyíthatta volna, hogy nem véletlenül örvendenek szettjei legendás hírnévnek.