Mikor kb. egy héttel a party előtt megláttam az utcán a nagy DJ Krush feliratú plakátot jó ideig csak álltam ott, pislogva, hogy most mi van... rosszul látok vagy mifene? Krush... ITT? Olyan szürreálisnak tünt az egész, hogy egy ideig tényleg alig tudtam elhinni, hogy ez most itt van és lesz és tényleg. Pedig ez az év szolgált már egy-két hasonlóan elképesztő meglepetéssel (a Death In June/NON koncert, valamint KK Null szerepeltetése az XPeripherián), ami felkavarta az évek óta rettentően sivár koncert- és partykinálatot, de ez még így is teljesen váratlanul ért. Ráadásul pont akkor történt az egész, amikor egyébként is egy ideje pont a japán hiphop volt az éppen aktuális fő érdeklődési köröm.

Amellett, hogy elrohantam azonnal jegyet venni, rögtön elkezdett kattogni az agyam, hogy hogyan lehetne igazán különlegessé tenni ezen ritka alkalmat és végül egy kis szervezkedésnek és szerencsés kapcsolatoknak köszönhetően sikerült becsempésznem magam a fellépés előtti sajtótájékoztatóra.

A sajtótájékoztató, ami valójában egy rövid fotózás utáni félórás beszélgetés volt, az asztaltetőn ücsörgő nagymester és az őt kérdezgető 5-6 ember között, a Nyugati tér  közelében elterülő Rigoletto étteremben zajlott. Először egy Freee Magazinos újságíró tett fel kérdéseket, majd jöttek a többiek és innentől kezdve többnyire sikerült átvenni a fő kérdezgető szerepét. Ritka az olyan alkalom, mikor az utóbbi években hihetetlen pezsgésnek indult, de nemzetközileg szinte teljesen ismeretlen japán hiphop szintérről elsőkézből lehet informácíót szerezni, tehát próbáltam maximálisan kihasználni a lehetőséget, főleg, hogy a műfaj legismertebb ottani alakját volt szerencsém kérdezgetni. Természetesen közelsem tudtam megkérdezni mindent amit akartam, ehhez egy hosszadalmas külön interjú kellett volna, de így is a lehető legjobban sült el minden és a többiek is többnyire izgalmas témákról faggatták Krush-t, aki udvariasan és részletesen válaszolt mindenre.

Sajna az újságban aminek szineiben odakommandóztam végül nem jelent meg a cikk, de igazából nem nagyon bánom, mert a kezdetektől fogva inkább ide szántam az egészet. Csakhát az oldal akkor még igen távol volt attól, hogy készen legyen, egy nemlétező site nevében meg azért mégsem lehet felbukkani valahol. Tehát aki el akarja olvasni miről folyt a csevely valamint kiváncsi a képekre, az csusszanjon át ide.

Mikor véget ért a kérdésözön, Krush egy rövid fotózás után elsuhant étkezni, én pedig felpattantam a metróra és a Népliget fele vettem az irányt. A fellépés a Planetáriumba lett szervezve, ami kétségtelenül érdekes helyszín, azonban mint kiderült közelsem alkalmas olyan mennyiségü ember befogadására amennyien kiváncsiak voltak Krush-ra, aminek következményeként természetesen már napokkal korábban elfogytak a jegyek mindenhol és sokan lemaradtak az eseményről, azonban sajnos ezzel nem merültek ki a problémák.

Jóval a meghirdetett kapunyitás után értem oda, ennek ellenére az emberek még mind kint toporogtak a bejárat előtt és pislantgattak befele, hogy egyszer majdcsak felbukkan valaki és kinyitja az ajtót. Aztán végül csak elkezdték beengedni az embereket és ekkor jött a következő kellemetlen meglepetés, az ajtón éktelenkedő 'a kupolába fényképezőgép és kamera bevitele TILOS' felirat képében. Hogy miért arról egy szó se, azonban emiatt sajnos nincsenek képek a beszámolóhoz. Ekkor voltam igazán boldog amiatt, hogy legalább az interjú alatt tudtam fotózni. Ennek ellenére jónéhányan becsempészték kameráikat és fotóztak (az egyik szerencsés képei megtalálhatóak itt), azonban én sajnos még az elsők közt mentem be, mikor még éberebbek voltak a biztonságiak és ennek az lett az eredménye, hogy egy morcos szekrény elkísért a ruhatárig és végignézte amint beadom a gépet a cuccommal együtt.

Jó jelnek tünt viszont, hogy az előtér valóban nagyon szépen be volt világítva. Gondoltam ha ezt ilyen szépen megcsinálták a buli tiszteletére, akkor majd bent lesz ám az igazi, de sajnos nem. A teremben csupasz falak fogadtak, amire a szett alatt vetitettek ugyan ezt-azt, de a hely sajátosságait és lehetőségeit messze nem használták ki.

Ez persze önmagában még nem lett volna gond. Az igazi problémák ott kezdődtek, hogy a kupola ülőhelyes volt. A hiphop pedig, mégha oly absztrakt és experimentális is mint Krush-é, abszolút nem egy ücsőrgős zenefajta. A székekkel a másik nagy probléma az volt, hogy ugye a Planetáriumot arra találták ki, hogy az emberek a plafonon nézzék a vetítést... Krush pedig természetesen nem a plafonon játszott, vagyis az első néhány sorban ülőket kivéve a 3900-ért ülőjegyet váltók nagy részének esélye sem volt arra, hogy lásson valamit abból ami a lemezjátszóknál tőrténik. Szerencsére én az állójegy mellett döntöttem és így sikerült megcsípnem az egyik legjobb helyet a szinpad jobboldalán. Itt helyet foglaltam egy kényelmesebbnek tűnő hangfal tetején és mégegyszer végigmértem a termet, sajnálva azokat akik a hátsóbb részeken ültek.

Szerencsére minden problémáról megfeledkeztem attól a pillanattól kezdve amikor elkezdődött amire mindenki várt. Az ezen alkalomra egy szaxofonossal kiegészült Cadik és Mango páros már megteremtette az alaphangulatot az előtérben, így mikor elkezdték beengedni az embereket a kupolába már mindenki rá volt hangolódva a finom kis zenékre. A csigalassú beáramlás és a terem adottságai miatti általános sokk elülte után, össznépi üdrivalgás közepette besurrant a mester a pultja mögé és megkezdte a bódítást. A szett gerincét (többnyire instrumentális) experimentális hiphop adta, megkavarva egy kis jazz-el, tradícionális és klasszikus zenével, reggae-vel és még  ezzel-azzal. Egymást követték a fajsúlyos, szétcsúszott és széttört ütemekkel megpakolt számok, amiket Krush nem véletlenül legendás, kifinomult scratch-technikája tett még lenyűgözöbbé. Ami zeneileg ott folyt, azt nem nagyon lehet szavakkal visszaadni. Érdemes inkább a Krush mixalbumot, a Code 4190-t meghallgatni, ami némileg képet adhat arról, hogy milyen is volt a buli, de persze az sem tudja teljesen visszaadni azt amit a mester élőben művelt a lemezekkel, tehát reménykedjünk, hogy még visszatér hozzánk és akkor majd valami olyan helyen lép fel, ahol mindenkinek lesz esélye bejutni és semmitől sem zavarva élvezhetjük amint a szettjével elkábít minket.