A szűk két évvel ezelőtti, eléggé felemás emlékű fellépés után az absztrakt hiphop nagymestere, DJ Krush újra ellátogatott hozzánk, hogy bemutassa nemrég megjelent, Jaku című albumát. A zenével persze az elöző alkalommal sem volt, baj, de az akkori fellépésre a szerencsétlen helyszínválasztás eléggé rányomta a bélyegét, most azonban ez a veszély nem állt fent, mivel a város egyik legjobb koncerthelye, az A38 állóhajó adott otthont az eseménynek.

Az este kilences nyitáskor még csak egy-két ember lézengett az előtérben és a jókora koncertteremben, de lassan elkezdtek szállingózni a vendégek és egy-két rövid beszélgetésből ítélve nagyon vegyes volt a közönség... volt ott easy-listening fantól kezdve jazz-szakértőig minden, de azért persze a hiphop rajongók voltak többségben. Mikor már kezdtek többen lenni felbukkant a szinpadon a party főszervezője Suhaid, aki egyben a bemelegítő szettért is felelős volt és elkezdte bűvölni a bakeliteket. Jamaikából indított egy kis dancehallal, majd még kalandozott egy ideig jazz felé és mindenféle egyéb irányokba, aztán rátért a hiphop vonalra és onnantól az is maradt a vezérvonal, habár továbbra is voltak azért kitérők a legkülönbözőbb műfajokba.

A szervezők egyébként most láthatóan nagyon rákészültek az eseményre. Már a festett/nyomtatott/bélyegzett megoldással készült vastag, karton flyerek és jegyek is egészen különlegesre sikerültek és a terem adottságait is sokkal jobban kihasználták, mint a Planetáriumét másfél éve. A bárral szemben levő falat hatalmas, egybefolyó vetítés borította be, a Suhaid+Vázsonyiszinpadon pedig két vászon is volt, melyeken párhuzamosan peregtek a képek. Suhaid szettje alatt dancehall videók és mindenféle furcsa filmecskék mentek, nagyszerűen aláfestve a zenéket, melyek között legnagyobb meglepetésemre és örömömre még egy DJ Mitsu The Beats darab is felbukkant. Suhaid mellett ekkor elvileg egy szaxofonos is játszott, de ő a szett nagy része alatt nem volt túl aktív. Vicceskedett az ismerőseinek, mászkált fel-alá a teremben és csak néha néha ment a szinpadra játszani egy kicsit, csak, hogy aztán újra eltünjön egy jó időre. Kár, pedig lett volna fantázia a dologban. De azért a szett vége felé már ritkábban tünt el és a DJ/szaxofon összjáték okozott egypár kellemes pillanatot, plusz időnként még Mango is felbukkant és beszállt scratchelni, még jobban feldobva a produkciót.

Aztán valamikor tizenegy után befutott Krush is, persze egyenlőre még csak a backstage rész felé vette az útját kiséretével együtt. Suhaid még egy ideig folytatta a szettjét, az eddigre már az egész termet megtöltő közönségnek, majd háromnegyed magasságában felbukkant a szinpadon Krush és átvette az irányítást. Míg Suhaid a szinpad jobb oldalán felállított pulton kevert, Krush a középen levő, a két kivetitő közötti emelvényt foglalta el és egy kis rögtönzött intro után bedobott minket a mélyvízbe és elkezdte nyomni a súlyosabbnál súlyosabb hiphop darabokat. A vetítőkön az addig pörgő videókat felváltották a szett sötét tónusát tökéletesen aláfestő képek: démonfejek, noh maszkok, japán írásjelek és fametszetek, nomeg az újra és újra felbukkanó Jaku Tour logo. Nagyjából fél óra múlva, mikor már mindenki kezdett nagyon ráhangolódni az embertelen jól összeválogatott, meg persze Krush hírnevéhez méltóan nagyszerűen kevert zenékre, felbukkant a szinpadon a turné vendégzenésze a bambuszfurulya mester Shuuzan Morita és az addigi keményvonalas hiphop zenékhez képest 180 fokos váltással valami egészen másfajta zenei világba csöppentünk pillanatokon belül.

Morita, akivel Krush közösen készítette, az egyébként is erős tradícionális hatásokat felvonultató Jaku legsikerültebb darabjainak egyikét már korábban is dolgozott együtt a hiphop nagymesterrel, az 1999-ben megjelent Ga című albumon, amely Krush valamint DJ Sak és DJ Hide közös projectjének, a Ryu-nak nevéhez fűződik. Morita játéka, csakúgy mint a Jaku-n, itt is a múltat idézte fel és Krush nagyon is modern, de az előző félórával ellentétben nyugodt és meditatív ütemeivel keveredve egyedülálló utazásra invitáltak a high-tech-et és tradícionális kultúrát ötvöző Japánba. A Jaku album is ugyanezt az atmoszférát árasztotta, de élőben, a nagyszerűen passzoló háttérvetítéssel kiegészítve, úgy, hogy nem változott számonként a stílus, hanem Krush ütemei és Morita shakuhachi játéka tökéletes egységet alkotva hömpölyögtek az egybefolyó darabokban még sokkal inkább átjött ez az érzés.

Azonban egy újabb, szűk félóra múlva végetért az utazás és Morita mester még egy utolsó ráadás szám után távozott a közönség tapsától követve, Krush pedig visszatért a lehető legsúlyosabb hiphop ütemek sűrűjébe. Most jóval kevesebbnek tünt a váratlan stílusbeli kitérő a szettjében mint az előző fellépése alkalmával, ahol volt minden ami belefér a reggae-től, a klasszikus zenéig. Csak egy-két rövid kitekintés volt jazz felé, de egyébként végig a súlyos, széttördelt ütemekkel megpakolt, experimentális hiphop darabok uralták a hangzást, melyek közé persze több saját szerzemény is bekerült.

Azonban mikor a közönség újra kezdett volna nagyon ráhangolódni a szettre, szűk félóra után, negyed kettő magasságában ennek a tripnek is vége szakadt és Krush végleg elköszönt tőlünk erre az estére. Kicsit befejezetlennek tűnt a szett, így rövid fél óra után és emiatt bármennyire is kitünő volt zeneileg amit Krush csinált, egy kicsit felemás utóérzése volt az estének. Fél óra egyszerűen nem elég arra, hogy egy szettet rendesen fel lehessen építeni, tehát talán jobban jött volna ki, ha egy egyórás szett után következett volna a Shuzan Morita-val közös rész, azonban mint kiderült az utolsó fél óra már így is csak amolyan ráadás volt és eredetileg, csak az első kétszer félóra volt betervezve. Kicsit olyan volt mintha az egész nem is a messzeföldön híres Krush DJ-szettek egyike lett volna, hanem csak valami album-promóciós fellépés, annak viszont azért kissé drága. Nagyszerű volt minden pillanata, ami a Krush mögött álló sokéves tapasztalattal mondjuk természetes is, de kicsit túlzottan rutinnak tünt az egész. Persze lehet, hogy csak én éreztem így, de ez volt az utólagos benyomás. Ezt az apró, rossz érzést leszámítva viszont nagyszerű este volt és valószínüleg a levezetésért felelős, egy trombitással kiegészült Cadik/Mango DJ-páros is nagyon jó zenéket játszott, de az ő produkciójukból már csak pár percet tudtam megvárni sajnos. Távozóban még hallottam, hogy a felső teraszon is valami nagyon korrekt hiphip szólt éppen, de ezt a hajótól távolodva sajnos rövidesen elnyomták a közeli, valami titokzatos ok miatt végtelenül felkapott nyári szórakozóhelyről kiáramló borzalmak.

Kapcsoldódó linkek:
DJ Krush hivatalos oldala
Jazz Turbulence

belépő belépő 2 flyer elöl flyer hátul