A szűk két évvel ezelőtti, eléggé felemás emlékű
fellépés után az absztrakt hiphop nagymestere, DJ Krush újra ellátogatott hozzánk,
hogy bemutassa nemrég megjelent, Jaku című albumát. A zenével persze az elöző
alkalommal sem volt, baj, de az akkori fellépésre a szerencsétlen helyszínválasztás
eléggé rányomta a bélyegét, most azonban ez a veszély nem állt fent, mivel a város
egyik legjobb koncerthelye, az A38 állóhajó adott otthont az eseménynek. Az este kilences nyitáskor még csak egy-két ember lézengett az előtérben
és a jókora koncertteremben, de lassan elkezdtek szállingózni a vendégek és egy-két
rövid beszélgetésből ítélve nagyon
vegyes volt a közönség... volt ott easy-listening fantól kezdve jazz-szakértőig
minden, de azért persze a hiphop rajongók voltak többségben. Mikor már kezdtek
többen lenni felbukkant a szinpadon a party főszervezője Suhaid, aki egyben a
bemelegítő szettért is felelős volt és elkezdte bűvölni a bakeliteket. Jamaikából
indított egy kis dancehallal, majd még kalandozott egy ideig jazz felé és mindenféle
egyéb irányokba, aztán rátért a hiphop vonalra és onnantól az is maradt a
vezérvonal, habár továbbra is voltak azért kitérők a legkülönbözőbb műfajokba.
A szervezők egyébként most láthatóan nagyon rákészültek az
eseményre. Már a festett/nyomtatott/bélyegzett megoldással készült vastag, karton
flyerek és jegyek is egészen különlegesre sikerültek és a terem adottságait is
sokkal jobban kihasználták, mint a Planetáriumét másfél éve. A bárral szemben
levő falat hatalmas, egybefolyó vetítés borította be, a szinpadon
pedig két vászon is volt, melyeken párhuzamosan peregtek a képek. Suhaid szettje alatt
dancehall videók és mindenféle furcsa filmecskék mentek, nagyszerűen aláfestve a
zenéket, melyek között legnagyobb meglepetésemre és örömömre még egy DJ Mitsu The
Beats darab is felbukkant. Suhaid mellett ekkor elvileg egy szaxofonos is játszott, de ő
a szett nagy része alatt nem volt túl aktív. Vicceskedett az ismerőseinek, mászkált
fel-alá a teremben és csak néha néha ment a szinpadra játszani egy kicsit, csak, hogy
aztán újra eltünjön egy jó időre. Kár, pedig lett volna fantázia a dologban. De
azért a szett vége felé már ritkábban tünt el és a DJ/szaxofon összjáték okozott
egypár kellemes pillanatot, plusz időnként még Mango is felbukkant és beszállt
scratchelni, még jobban feldobva a produkciót.
Aztán valamikor tizenegy után befutott Krush is, persze egyenlőre
még csak a backstage rész felé vette az útját kiséretével együtt. Suhaid még egy
ideig folytatta a szettjét, az eddigre már az egész termet megtöltő közönségnek,
majd háromnegyed magasságában felbukkant a szinpadon Krush és átvette az
irányítást. Míg Suhaid a szinpad jobb oldalán felállított pulton kevert, Krush a
középen levő, a két kivetitő közötti emelvényt foglalta el és egy kis
rögtönzött in tro után bedobott minket a
mélyvízbe és elkezdte nyomni a súlyosabbnál súlyosabb hiphop darabokat. A
vetítőkön az addig pörgő videókat felváltották a szett sötét tónusát
tökéletesen aláfestő képek: démonfejek, noh maszkok, japán írásjelek és
fametszetek, nomeg az újra és újra felbukkanó Jaku Tour logo. Nagyjából fél óra
múlva, mikor már mindenki kezdett nagyon ráhangolódni az embertelen jól
összeválogatott, meg persze Krush hírnevéhez méltóan nagyszerűen kevert zenékre,
felbukkant a szinpadon a turné vendégzenésze a bambuszfurulya mester Shuuzan Morita és
az addigi keményvonalas hiphop zenékhez képest 180 fokos váltással valami egészen
másfajta zenei világba csöppentünk pillanatokon belül.
Morita, akivel Krush közösen készítette, az egyébként is erős
tradícionális hatásokat felvonultató Jaku legsikerültebb darabjainak egyikét már korábban
is dolgozott együtt a hiphop nagymesterrel, az 1999-ben megjelent Ga című albumon,
amely Krush valamint DJ Sak és DJ Hide közös projectjének, a Ryu-nak nevéhez
fűződik. Morita játéka, csakúgy mint a Jaku-n, itt is a múltat idézte fel és Krush
nagyon is modern, de az előző félórával ellentétben nyugodt és meditatív
ütemeivel keveredve egyedülálló utazásra invitáltak a high-tech-et és
tradícionális kultúrát ötvöző Japánba. A Jaku album is ugyanezt az atmoszférát
árasztotta, de élőben, a nagyszerűen passzoló háttérvetítéssel kiegészítve,
úgy, hogy nem változott számonként a stílus, hanem Krush ütemei és Morita
shakuhachi játéka tökéletes egységet alkotva hömpölyögtek az egybefolyó
darabokban még sokkal inkább átjött ez az érzés.
Azonban egy újabb, szűk félóra múlva végetért az utazás és
Morita mester még egy utolsó ráadás szám után távozott a közönség tapsától
követve, Krush pedig visszatért a lehető legsúlyosabb hiphop ütemek sűrűjébe. Most
jóval kevesebbnek tünt a váratlan stílusbeli kitérő a szettjében mint az előző
fellépése alkalmával, ahol volt minden ami belefér a reggae-től, a klasszikus
zenéig. Csak egy-két rövid kitekintés volt jazz felé, de egyébként végig a
súlyos, széttördelt ütemekkel megpakolt, experimentális hiphop darabok uralták a
hangzást, melyek közé persze több saját szerzemény is bekerült.
Azonban mikor a közönség újra kezdett volna nagyon ráhangolódni a
szettre, szűk félóra után, negyed kettő magasságában ennek a tripnek is vége
szakadt és Krush végleg elköszönt tőlünk erre az estére. Kicsit befejezetlennek tűnt a
szett, így rövid fél óra után és emiatt bármennyire is kitünő volt zeneileg amit
Krush csinált, egy kicsit felemás utóérzése volt az estének. Fél óra egyszerűen
nem elég arra, hogy egy szettet rendesen fel lehessen építeni, tehát talán jobban
jött volna ki, ha egy egyórás szett után következett volna a Shuzan Morita-val
közös rész, azonban mint kiderült az utolsó fél óra már így is csak amolyan
ráadás volt és eredetileg, csak az első kétszer félóra volt betervezve. Kicsit
olyan volt mintha az egész nem is a messzeföldön híres Krush DJ-szettek egyike lett
volna, hanem csak valami album-promóciós fellépés, annak viszont azért kissé drága.
Nagyszerű volt minden pillanata, ami a Krush mögött álló sokéves tapasztalattal
mondjuk természetes is, de kicsit túlzottan rutinnak tünt az egész. Persze lehet, hogy
csak én éreztem így, de ez volt az utólagos benyomás. Ezt az apró, rossz érzést
leszámítva viszont nagyszerű este volt és
valószínüleg a levezetésért felelős, egy trombitással kiegészült Cadik/Mango
DJ-páros is nagyon jó zenéket játszott, de az ő produkciójukból már csak pár
percet tudtam megvárni sajnos. Távozóban még hallottam, hogy a felső teraszon is
valami nagyon korrekt hiphip szólt éppen, de ezt a hajótól távolodva sajnos
rövidesen elnyomták a közeli, valami titokzatos ok miatt végtelenül felkapott nyári
szórakozóhelyről kiáramló borzalmak. |