Case wrote:
egyébként nekem így egyenlöre az jött le, hogy annak ellenére, hogy van rajta mindenféle szám megin' sokkal egységesebb lemez mint az eddigiek. valahogy van az egésznek egy standard alaphangulata. egyébként ami így két kör után megfogott az egyrészt ugye a Grief, másrészt meg a Rotting Root. Utóbbiban imho zseniális az alapvetöen monoton, az egész számot végigkisérö alaptéma. Umm.. jah. Alapjában véve kissé másmilyen a lemez amire számítottam, de ez inkább pozitívum, mint negatívum, mert habár biztos, hogy nagyon sokan fogják húzni miatta a szájukat, de ez egy nagyon jól összerakott, pokoli jó ötletekkel telepakolt album lett.
Abszolult egyetértek minden téren!

Csak pislogtam a vonaton miután meghallgattam, hogy ennyire egységes és összeszedett albumot az életben nem csináltak még, borzalmasan tetszik!!!!!!

Nekem a Rotting Root a nagy kedvenc, de a Grief igen szorosan követi, meg ott a Repitition of Hatred.... szóval egy nagy luv az egész, sosem gondoltam volna hogy ennyire fantáziadúsan készítik majd el ezt a lemezt és még Kyo is hajlandó lesz játszani a hangjával (azok a vékonyhangú sikítások... *smack that*

). Hatalmas örömmel tölt el, hogy újra lelkesít a zene amit csinálnak, de a PV beharangozó utáni visító-röhögőgörcsből ismét megállapítottam, hogy értünk már mérsékelten tudok csak lelkesedni. Sebaj, amíg a zene rendben van addig minden rendben van! ^_^