Na, hazaértem és sikeresen leheggesztettem a lemezt, aztán meg is hallgattam és összességében nagyon meg vagyok elégedve az albummal.
Délután már írtam Twitteren, olyan mint a Jelenések Könyve vagy Dante Pokla újrainterpretálva, a tengerfenékről alulnézetben, sötétlilában vagy indigókékben.
A szinesztézia jó kis elhajlás, de másképp nem tudom kifejezni. Egységes, ütős, mély hangzás, a basszusgitár és a dobok tiszta, erős alapot szolgáltatnak és remekül elbírják a hátukon a helyenként igencsak meglepő gitártémákat és Kyo elborultan beteg "éneklését" - idézőjelben, merthogy a helyenként koloratúr falsettoba hajló éteri sikolyokat, mélyről feltörő hörgéseket és gyomorforgató mikrofonba-hányásokat nehezen lehetne az éneklés szigorúan vett kategóriájába sorolni, akárhonnan is nézzük/hallgatjuk a dolgokat.
Külön plusz pont, hogy valahogy nagyon egyben van az egész. Szinte minden dalban visszaköszön egy kis csalafinta téma, nem tudom h gitár-e vagy valami más, extra hangszer, néha a zongora viszi, de mindig ott van. Könnyed, keleties-arabeszk hatást visz az egész albumba, ettől nekem olyan a hangzóanyag, mintha a Toguro világába ugrottunk volna fejest (na ezt megintcsak nehezen tudnám elmagyarázni ettől kézzelfoghatóbban).
Tetszik h az igazán brutálisan hosszú számok sem lesznek unalmasak. Most írok a dalokról is bővebben, bár pontozni nem fogok, mert még sokat kell hallgatnom ezt az albumot. Igazuk volt, nehezen emészthető, ez az egy biztos. Emiatt előre hallom a fújolásokat, mert a zenei hozzá-nem-értők biztos leszólják majd...
01. 狂骨の鳴り (Kyoukotsu No Nari) - Nem semmi intro, úgy éreztem, ott állok a Pokol tornácán és alátekintek a dantei alvilágba. Előre vetíti a teljes albumra jellemző elborultságot.
02. THE BLOSSOMING BEELZEBUB - Hosszú szám, de tetszik. Van benne valami nem evilági, főleg ahogy Kyo áriázik az elején, ugyanakkor fenyegető is, no persze egy sátáni dalhoz kijár ez a hangzásvilág.
03. DIFFERENT SENSE - Kellett ide ez a dal, mielőtt már az elején ellaposodik az album. Ebben nagyon jól tetten érhető az a bizonyos "víz alatti" hangzás, amire céloztam. Így, albumról hallgatva még az a botrányosan szar PV se jut az eszembe x"D
04. AMON - Ezt a dalt nagyon elkapták, pont amikor lelassul, akkor gyorsul be igazán. Próbáltam az egyiptomi istenséget beleképzelni, mivel bibliai utalás nehezen lehetne a címe, de valamiért Amon Goeth jutott az eszembe
Viszont a dal kimondottan bejövős összességében.
05. 「欲巣にDREAMBOX」あるいは成熟の理念と冷たい雨 ("Yokusou Ni DREAMBOX" Aruiwa Seijuku No Rinen To Tsumetai Ame) - Már a sample-ből tudtam, hogy ez lesz az egyik kedvencem az albumról és nem csalódtam. Már láttam dalszöveg-fordítást is, úgy látom, ez lett az első számű közkedvenc. Koncerten jó lesz!
06. 獣慾 (Juuyoku) - Ez az a szám, amire minden csontunkat porrá fogjuk zúzni koncerten és örülünk, ha megússzuk élve! x"D Epic headbang material!
07. 滴る朦朧 (Shitataru Mourou) - Ez szintén zúzda, nekem tetszik, hogy két gyors dal került egymás mellé az albumon, kellett középtájra ez a lendület, ahogyan kellett a lassítás is ezek után...
08. LOTUS - Furcsa, hogy előttem senki nem észrevételezte, hogy újravették, pedig sokkal jobb, mint a kislemezes változat. Nem éreztem olyan szétcsúszottnak és a "vizes" hangzás is kap elég szerepet benne. Single-ön nem tetszett és semmitmondónak tartottam ezt a dalt, de itt nagyona helyén van. Máshova nem kerülhetett volna az albumon.
09. DIABOLOS - Első benyomásom az volt h "Jézus a kereszten! Ez majdnem 10 perc hosszú!" de szerencsére nem unalmas, sőt! Érdemes figyelni a vissza-visszatérő témákra, még a szövegben is. Olyan mint egy metál szimfónia, epicségben a Vinushkát közelíti.
10. 暁 (Akatsuki) - Kezdünk megint begyorsulni, ami egy ilyen hosszú nóta után helyénvaló is, a végén még a túláradó mélységbe fulladtunk volna.
11. DECAYED CROW - Újabb zúzás, amire szétroncsolhatjuk magunkat, már ha marad még testünk, mire erre kerül koncerten a sor :Đ
12. 激しさと、この胸の中で絡み付いた灼熱の闇 (Hageshisa To, Kono Mune No Naka De Karamitsuita Shakunetsu No Yami) - Ezt is újravették, kicsit mintha rövidebb lenne, mint a kislemezes változat. Mást nem is írnék, ismerjük és szeretjük már vagy 2 éve, ennyi.
13. VANITAS - Ez a szám egyszerűen gyönyörű, az elejétől a végén lévő zongoráig. Lezáráshoz közeledve pont ide való. A parttalan óceánnak mégis van partja.
14. 流転の塔 (Ruten No Tou) - Ez a dal tele van váratlan fordulatokkal és olyan a lezárása, hogy igazából nincs lezárása. A végén, ahogy Kyo sikolya visszhangozva elhal az ürességbe, na az egyúttal a folytatás előszelét is magában hordja.
Bonus dalok:
Rasetsukoku - Na ez legyen koncerten, méghozzá kötelező jelleggel! Nagyon elkapták ezt a remake-et, minden tekintetben.
AMON Symphonic version - ez az első szimfónikus átirat, ami nekem tetszik. Jól áll nekik ez a nagyzenekari hangzás, gyakrabban kellene ilyennel kísérletezniük. Lehet h ez a tavalyi, Apocalyptica-val közös turné jótékony mellékhatása, minden esetre jól sült el a végeredmény.
Összességében ez az album nem egy könnyen emészthető darab, megér még nálam is jópár hallgatást és elleszek vele egy darabig, de legalább akkorát szól, mint a világháború. Azért érdekelne, hogy egy-két megoldást élő, egyenes "adásban", koncerten hogyan fognak vissza adni, minden esetre kíváncsian várom.
Más: a merch tetszik, különösen a bal oldali kapucnis felsővel és az alatta lévő pólóval szemezek, remélem, a pesti koncertig még marad is ezekből.
Login
Register
FAQ
Search
)
