Mióta először meghallottam a Sherbet(s) Ghost c. számát, azóta le akarom fordítani, ami múlt héten meg is történt, és miután a tanárom lektorálta, következzen a fordítás, ha má Jigsaw felhívta a figyelmet erre a topikra
Az eredeti szöveg:
いつか あの 素敵な 遊園地が 廃墟に なったら 僕は きっと
恋人を 誘って そこで 暮らすことだろう
Itsuka ano sutekina yuuenchi ga haikyo ni nattara boku ha kitto
Koibito o sasoutte sokode kurasu kotodarou
ゴーストタウンに 部屋を 借りよう 酒場の 2階
噴水は 水の出ない シャワールームお化け屋敷には 近付くな
Goosuto taun ni heya o kairiyou sakaba no nikai
Funsui ha mizu no denai shawaruumuu obakeyashikini ha chikazukuna
海賊船で 旅立とう 南の島へと
夜の砂浜で 寝転んで 数え切れない
星に 名前を つける為に
Kaizokusen de tabitatou minami no shima e to
yoru no sunahamari de nekoronde kazuekirenai
Hoshi ni namae o tsukeru tameni
カラフルな テーブルが どこまでも ひろがる 誰もいない レストラン
真ん中に 座れば
少しだけ 淋しいけど 君は 小さな 落書きを 読み上げる
Karafuruna teeburu ga dokomademo hirogaru daremo inai resutoran nannakani suwareba
Sukoshi dake samishi kedo kimi wa chiisana rakuki wo yomiageru
「この印に 触れる と あなたは きっと、
何もかも 忘れて生まれ変われる
新しい 朝と 共に」
Kono shirushi ni fureru to anata wa kitto
nanimokamo wasurete umarekawareru
Atarashii asa to tomoni
それなら 僕達は 二人とも それに 触れる 必要な ど無いね
作り物のサボテンが ゆっくりと 長い 影を 伸ばしてる...
Sorenara bokutachi wa futaritomo soreni
Fureru hitsuyou nado nai ne
Tsukurimono no saboten ga yukkuri nagai kage o owashiteru
ああ何て恋しい
人々の温もりよ...
A-a nante koishii
hitobito no nukumori yo
ああ何て恋しい
人々の温もりよ...
A-a nante koishii
hitobito no nukumori yo
És a fordítás:
Amikor abból a szép vidámparkból már csak a romok maradnak,
odacsábítom a szerelelmemet, és együtt élünk majd ott, másképp, mint a többiek.
Szobát bérelünk a szellemvárosban, a kocsma felett.
Ne közelíts a szellemjárta házhoz,
ahol a csapból sem folyik a víz.
Keljünk útra egy szellemhajón a déli szigetek felé, hogy
este a tengerpart homokján fekve
a megszámlálhatatlanul sok csillagnak nevet adjunk majd!
Ha egy színes asztalokkal teli üres étterem közepén ülnénk
talán kicsit magányosnak érezve magunkat,
Te, szerelmem felolvasod azt az apró feliratot.
“Ha megérinted ezt a jelet, bizonyos,
hogy magad mögött hagyva mindent újjászületsz,
Egy új hajnallal.”
Ha ez így van, nekünk
Nem kell azt megérinteni, ugye?
A műanyag kaktusz árnyéka lassan hosszúra nyúlik.
Oh, hogy vágyunk,
Egy másik ember melegére ...
Oh, hogy vágyunk,
Egy másik ember melegére ...
Kíméljetek, ez az első!