A téma érdekes, de a következtetés hibás.
mint minden más müfajra, úgy a népzenékre, vagy népzenei alapú cuccokra is ugyanúgy rá vannak cuppanva sokan, max. nem olyan tömegben, hogy az igazán látványos legyen, de ugye a japán zenei szcénával kapcsolatban sose szabad elfelejteni, hogy a második legnagyobb a világon, így az amit egy külsö szemlélö lát csak a felszín.. csak a mainstream, meg 1-2 olyan müfaj ami valamiért felkapottabb lett nyugaton (noise pl.) és ezért a méretéhez képest jó rálátása lehet egy külföldinek is, meg sok anyag van róla online (mert ugye pl. a noise szintér ici-pici, mégis pop/vk dolgokat leszámíva messze arról van a legtöbb anyag angolul a neten).
de ettöl függetlenül megvan gyakorlatilag szinte minden más müfaj is, köztük a népzenei ihletésüek is... egyszer poénból megpróbáltam japán jódlit találni és találtam is valami tokioi jódli klubbot. xD (zenét [szerencsére?] nem).
de egykét idevágó példa amikbe belefutottam, pl: a Bliki Circus, abszolúte autentikus, de azért kicsit megtekert klezmert nyom (és pokoli jól csinálják), az egyébként reggae-t nyomó Little Tempo rengeteg tradicionális karibi behatást használ, a Petty Booka hawaii ukulelén ad elö világsikereket (az ukulele egyébként is elég népszerü arrafele, mondjuk ez annyira nem meglepö, merthogy ugye japánoknak hawaii kb olyan mint németeknek ibiza, meg magyaroknak görögország), meg biztos van egy csomó más minden ami most baromira nem ugrik be.
jahde, ugye ott van még a kiterjedt Bartók mánia, meg persze a Muzsikás arrafele is népszerü.. lásd a kapcsolódó részt a
KK. Null interjúban, ahol azt is említí, hogy egyik régi zenekarával (YBO2) meg brit tradicionális cuccokat dolgoztak fel. Nomeg ott van az AMT mellékproject
Zoffy a trubadúrénekeivel (amik
idönként az Acid Mothers Temple lemezeken is felbukkannak.)
Jah, meg ha lenne itthon scanner, akkor elö tudnám keresni az a a Marquee-t (Shibuya-kei magazin) amiben valami zenész a kedvenc lemezei közt említi az egyik besh-o-drom albumot..
No, tehát igen, van ott kereslet a népzenékre.
