„Az ördög a részletekben lakozik”
Gackt – Diabolos album ismertető
Megjelenés: 2005. szeptember 21.
Szöveg és zene: C. Gackt és Gackt Családja
Ének, zongora: Gackt
Gitár: Chachamaru, You
Dobok: Ryu, Sugino Toshiyuki
Basszusgitár: Ju-ken
Billentyűs hangszerek és zenekar: Tsukamoto Shusei
Vonósok: Gen Ittetsu, Horisawa Masami
Az albumon 11 dal található:
1. Misty:
Csendes intro, mely megteremti a hangulatot az album további számaihoz. A zongora kellemesen ellazít, mintha bársonyba süppednél, a halkan kezdődő drámai hegedű pedig felkészít rá, hogy át tudd adni magad az élménynek. A szám vége átmenet a következő dalba…
2. Farewell:
Legkésőbb most felejtsd el minden előítéleted: nincs olyan, hogy ez egy gyors dal, ez meg egy lassú, ez rockos ez meg modern technológiával fűszerezett. Csak dalok vannak, és azokat is az album egységében érdemes szemlélni.
Közepes tempójú dal, melyben már felbukkan néhány finomság: egy kis „scratching”, a dob, amely olyan érzés, mintha a szíved ütné a mellkasod.
3. Noesis:
A Todokanai single-ön megjelent dal. Nagyszabású zenekari mű vonósokkal, mégis tökéletesen illeszkedik bele az énekes hangjának torzítása.
4. Ash:
A Black Stone single-ön megjelent dal. Lassan kezdődik, akusztikus gitárral, majd begyorsul, egész drámaivá válik, csak hogy a végén aztán megint lágyan fejeződjék be.
5. Metamorphoze:
Vigyázz, minél többet hallgatod, annál függőbbé válsz tőle! Mindenkinek tartogat valamit, a vezérmotívum pedig dallamtapadást okoz! Én szóltam…
6. Dispar:
(= különböző, nem azonos [latin vagy spanyol, bár a latint valószínűbbnek tartom] )
Úgy kezdődik, mintha egy sötét világ (remélem érthető voltam

) egyik szórakozóhelyére lépnél be, ahol villódzó fények között rángó testek látványa fogad. Ez az érzés később is megmarad, de a hangszerelés és az ének kiemelkedő minősége miatt fokozatosan elszakadsz ettől a képtől. Élvezd, mert nagyon hirtelen lesz vége…
7. Future:
Lehet, hogy a cím alapján nem erre számítanál, de nagyon megnyugtató, ellazító kezdés után kicsit felpörög a dal, de csak annyira, hogy ne zökkenj ki a hangulatból, amit az eleje teremtett. Ezért különösen váratlanul fog érni a „furcsa hang a háttérből”…
8. Black Stone:
Egy dal tele energiával. Gyere, hangosítsuk fel! Motto, motto!
9. Storm:
Az előadó eddigi munkájára leginkább jellemző motívumokat és a legtöbb újítást tartalmazó dal, szerencsére Gackt sohasem fél újdonságokkal próbálkozni. Ha valaki elmesélné, milyen hangokat és technikát alkalmaz ebben a dalban, felvonnám a szemöldököm, mert nem tudnám elképzelni, hogy ez működik; de hidd el, igen.
10. Road:
Ülj be a kocsiba (légyszi ne csapd be az ajtót

), én vezetek, és ez a szám fog szólni…Újra és újra, amíg oda nem érünk. Oh, milyen tábla milyen számokkal? Nem figyeltem…Miért kapaszkodsz?
11. Todokanai Ai to Shitteita no ni Osae Kirezu ni Aishitsuzuketa...
A dal tökéletesen olyan hangulatú, mint a PV, olyan, mintha Edgar A. Poe-t olvasnál, miközben kint éji vihar tombol.
Más albumoktól eltérő módon, ennél nem néhány kedvencet szeretnék újra és újra meghallgatni, hanem - bizonyára a számok közötti erős kohézió miatt - az egész albumot. Ezért azt javaslom, akkor kezdjetek neki, ha van időtök végighallgatni, egészen más élményt nyújt, mint részleteiben. Sőt, ha elfogadtok még egy jó tanácsot: hallgassátok csendben, csukott szemmel, fejhallgatóval: annyi pont a megfelelő helyre tett apróságot fedezhettek fel, ami egyébként esetleg elkerülné a figyelmeteket...pedig éppen ez a cizelláltság, a dalok "tökéletesre csiszolása" különbözteti meg az előadót és az albumot a többiektől.
Remélem kedvet kaptatok hozzá, és ha igen, tetszett is
