|
2008 December 31 - 21:00 Könyvtár Klub DJk: Case & Ji-chan
Miután a 2007 végi szilveszteri
party minden várakozást felülmúlóan jól sült el, nem is volt kérdéses,
hogy most, hogy megint eltelt egy év, újfent egy Nippon Groove bulival
zárjuk majd az esztendőt. Ezek ugyebár abban különböznek a Kék Yukban futó
Nippon Shoxx partyktól, hogy míg ott a visual kei, meg úgy általában a
rock van előtérben, itt (amellett, hogy persze van itt is olyasmi)
sokkalta vegyesebb a zenei kínálat és szó szerint mindenféle Japánban
meghonosodott műfaj előlerül, amire lehet tánconi, meg bulizni. Míg az
első szilveszteri megmozdulás előtt még elég sokan voltak akik kicsit
aggódtak, hogy milyen is lesz ez a vegyes-zenés dolog, miután az, nomeg a
nyári folytatása is igen jól sikerült, most már
nem igazán volt ilyesmi kétkedés, éppen ellenkezőleg, sokan direkt a
megszokottól eltérő stílusa miatt várták a bulit.
*Case |
Nippon
Groove Szilveszter 2008-2009
mi
bulinkat becélzó társaság gyülekezett az Astoria aluljáróban. Az ELTE
portája mellett befordulva konstatáltam, hogy semmi nem változott,
továbbra sem igen égnek az egyetem épületei között levő lámpák, így majd
teljes sötétben kell átbotorkálni az udvaron a klubhoz levezető
lépcsőkhöz, de legalább hó nem volt mint előző évben, így maga a lépcső
most kevésbé volt életveszélyes. Bent se változott sok minden, de az azért
látszott, hogy kicsit kipofozták a helyet, nomeg az asztalok, most sokkal
praktikusabban voltak elrendezve, aminek nem kis szerepe volt abban, hogy
végülis elfértünk és még a legnagyobb csúcsforgalomban sem volt gond az
eljutás a terem egyik végében levő DJ-pulttól és tánctértől a túloldalon
levő bárhoz, ami pedig előző évben felért egy kisebb fajta
artistamutatvánnyal.
habár
a mélynyomók később, a buli alatt is rendszeresen elszálltak, amit
menetközben igyekeztünk korrigálni, de szerencsére komolyabb fennakadást
nem okozott végül ez sem. Nem sokkal fél kilenc után, mikor végre sikerült
mindent helyrepofozni és a jegyszedők is megvoltak a készülődéssel, ki is
nyitottunk, mivel ekkorra már jókora sor kígyózott a bejárat előtt. A
belépő egyébként, az előző évhez hasonlóan, újra 2500 volt, amiből most
hatszáz forintot lehetett lefogyasztani a pultnál, vagyis a jegyet
helyettesítő karszalag mellé mindenki kapott egy csini kis kupont is. A
tömeg vicces módon, a legutóbbi Nippon Shoxx bulihoz hasonlóan, most is
pont akkor kezdett el beözönleni, amikor az addig döcögő belassult reggae
és hiphop zenék után a minimalista, küttyögős The Misidia Monarchy remix
került be Akiko Kiyama-tól és végül maradt is ez a vonal a hivatalos,
kilenc
órai nyitásig, meg még utána is egy ideig, amíg a bejárat előttől egészen
az udvar közepéig kanyargó sor el nem fogyott. Ezután a tücc-tücc techno
vonalat szépen, fokozatosan felváltotta a már közönségbarátabb
disco-electro irány, amire páran már el is kezdtek mozgolódni, míg a
többség még az igen gyorsan betelő ruhatárral és a helykeresgéléssel volt
elfoglalva. Végül, ahogy várható volt, a Boom Boom Satellites Exposed
albumának nyítódarabja és az utána következő Aural Vampire szám volt az,
ami úgy igazán beindította a dolgokat
és
innentől kezdve egészen hajnalig nem volt olyan, hogy üres lett volna a
tánctér. A zenék a két korábbi NG bulinál is vegyesebbek voltak és
jópárszor kalandoztak el olyan előadók dolgai felé, akiket esélyes, hogy
nem sokan ismertek, de vagy az összegyűlt közönség volt most nagyon
nyitott, vagy a hangulat volt annyira jó, hogy szinte mindegy, hogy mi
szólt, amig táncolható volt a zene, addig táncoltak is rá egy csomóan. És
a táncolhatóság volt végig a fő szempont, szóval azzal sem lehetett gond,
így már jóval éjfél előtt tetőfokára hágott a hangulat és nem is igen
mozdult el onnan sehova.
egyrészt
most is előszedte olyan standard darabjait, mint a 2008 NS bulijainak
egyik legnagyobb közkedvencévé vált Tokyo Drift, nomeg DJ Technorch és
társainak hardcore cuccai, egyébként pedig ő vitte nagyrészt a KPop,
boyband és vk vonalat az este, s iccaka folyamán. Mindeközben én
össze-vissza csapongtam a legkülönbözőbb műfajok közt: nálam is becsúszott
némi JPop, valamint volt persze Shibuya-kei, RnB, dancehall, indie-rock,
drum'n'bass (Cycheouts Ghost, yeah!), electro (Capsule természetesen), ska
(igaz, ebből most csak a standard Tokyo Ska Paradise Orchestra), plusz
egy-két egyéb ez-az, mint pl. Rip Slyme és Halcali. Éjfél környékén azért
nálam
is előkerült a vk/JRock vonal, viszont természetesen a Nagy Pillanat előtt
pár perccel elhallgatott a zene, hogy mindenki felfigyeljen arra, hogy
hohó, mindjárt új év lesz, nomeg becélozza a bárpultot a speckó,
százforintos pezsgőért. No, jó, igazából nem igaz, hogy teljes csend lett
volna ezen idő alatt, mivel, kihasználva, hogy senki sem figyel arra, hogy
mi is szól, becsempésztem egy maratoni Merzbow remixet, vagyis a
legeslegelső Marco Polo Club-os Nippon Shoxx előzmény warm-up-ja óta
először, újra volt zajzene is egy buliban.
klubbot,
kialakultak a kis asztaltársaságok, hegyekben álltak a kabátok mindenhol,
hátul, az oszlopok mögött és a mindig foglalt csocsóasztal mellett, a
foteles rész is tele volt, a pultnál is állt a sor, a ruhatár és a kissé
gyanús állapotban levő, de egyébként is igen lepukkant wc-k körüli részen
is mindig nyüzsgés volt, de még kint, a bejárat előtt is majd mindig volt
valaki, a nagy hideg ellenére, habár oda azért inkább csak azok
merészkedtek, akik rosszul voltak, vagy némi friss levegőre vágytak a bent
gomolygó füstös izé helyett. Nomeg természetesen a tánctér is tele volt
mindig, ahol aszerint váltakozott az ugráló társaság összetétele, hogy
éppen milyen zene ment, de voltak akik tényleg majd végig ott voltak,
függetlenül attól, hogy éppen vk ment, vagy RnB, vagy éppen d'n'b. Úgy
nagyjából három körül kezdett szépen lassan fogyogatni a tömeg, de még az
ötórás befejezésnél (ami persze megint egy őslelet enka volt) is egész
sokan maradtunk.
Co-Fusion-Acorn