|
2007~December~31 - 21:00 Könyvtár Egyetemi Klub (Bp. Múzeum krt. 4) DJk: Case & Ji-chan Első alkalommal hoztunk össze szilveszterre is egy japán zenei partyt és ahhoz képest, hogy csak hatalmas szerencsével, majdhogynem véletlenül jött össze, akkor mikor már szinte lemondtunk róla, ez lett az egyik legjobb az eddigi bulik közül. Kósza gondolatként már elöző évben is felmerült, hogy nem lenne rossz egy szilveszteri partyt összehozni valahol, de akkor ez gyorsan el is lett vetve, már csak a szervezési nehézségek miatt is, nomeg azért, mert ilyenkor még az átlagosnál is nehezebb helyet találni, nem beszélve arról, hogy ha mégis akadna valami, azt többnyire csillagászati összegekért adják csak ki. Azonban az utóbbi egy évben látványosan megugrott a hazai vk, JRock, meg úgy általában japán zenei közönség száma és mikor, az év utolsó hónapjainak közeledtével, egyre több helyen vetődött fel, hogy kellene valami nagyszabású buli dec 31-re, elkezdtem komolyabban körbenézegetni, hogy milyen lehetőségek vannak. Azonban most a gyakorlatban is kiderült, hogy nem voltak alaptalanok az elöző évi aggályok és szinte képtelenség helyet találni, mert ami méretben, technikailag és minden más szempontból is megfelelne nekünk, azt már mind rég lefoglalták mások. Így egy idő után fel is adtam a hiábavalónak tűnő keresgélést, azzal, hogy majd jövő évben korábban kezdek el intézkedni. Ekkor azonban közbelépett Ji-chan, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve rákérdezett az ELTE egyetemi klubjában, ahol egyébként is törzsvendég, hogy ők, hogy állnak a szilveszterrel. És hatalmas szerencsénk volt: mint kiderült, jelentkezők voltak már, de még semmi nem volt lefixálva és az addig felvetődött ötletek közül a mienk volt nekik a legszimpatikusabb. Mikor, rövid egyeztetés után, kiderült, hogy mindenük megvan ami nekünk kell, vagyis nagyjából 150-200 fős hely, ahol van külön tánctér és ücsörgős rész is, korrekt hangfalak, nomeg ami egy nagyon nagy pluszpont: saját CD és keverő (sőt, még diszkógömb is!), gyorsan meg is egyeztünk velük és lefoglaltuk a klubbot. Történt mindez nov 28-án, vagyis csak egy hónapunk volt mindent leszervezni, behirdetni, ráadásul úgy, hogy közben,  december 14-én, ott volt
a Nippon Shoxx partysorozat várva-várt visszatérése
is. Miután minden apróságot letisztáztunk, nekiugrottam a flyernek és a
14-i buliban már ott virítottak mindenfelé a tűzvörös plakátok és online
is beindult a nagyszabású hirdetgetés mindenfelé. Mivel egy szilveszteri
party mégiscsak különleges
esemény, ezért nem a szokásos JRock / visual
kei bulik egy újabb kiadása lett betervezve, hanem végre
előszedtlem azt a réges-régi tervet, hogy legyen egy zeneileg totál
eklektikus party, ahol műfajoktól teljesen függetlenül mindenféle zene
előfordul amire lehet táncolni, nopersze továbbra is megmaradva a japán
előadóknál. Már a flyer is ennek szellemében készült és amellett, hogy fel
volt sorolva rajta a pártucatnyi, az este folyamán várható stílus (volt
ott minden: JPop, Shibuya-kei, RnB, Hip-hop, Dancehall, Garage Rock,
Drum'n'Bass és még egy halom más ez-az), maga a design is nagyon elütött
az eddigektől és a szokásos shocker-rocker helyett egy csini modell volt
rajta, meg virágminta, meg kunkori vonalkák, meg szivárványszínű felirat és
hasonló vidám dolgok. Az alapkoncepció valami, kissé '70-es évek retrós,
hippibeütésű, figyelemfkeltő design volt és ezt szerencsére egész jól
sikerült megvalósítani.Közeledett a dátum és elég sokan mondták, hogy "jövünk! jövünk!", de mivel ilyenkor annyi más program és házibuli van mindenfelé, gondoltuk biztos nem jönnek le majd annyian mint a vk bulikba. Emiatt az ottani átlagnál kevesebbre, olyan körülbelülnagyjából száz főre  számítottunk és mi voltunk
meglepődve a legjobban, mikor végülis jóval többen, úgy 150-170-en gyűltünk össze. Ebben valószínüleg annak is szerepe volt, hogy a klub
nagyon jó, központi helyen van, közvetlenül az Astoria mellett, az ELTE
épületének alagsorában és szerencsére a relatíve magas belépő se riasztott el sokakat. Persze a szilveszteri bulik alapból drágábbak szoktak lenni az
átlagnál, de
a vk bulik standard hatszázas jegyárai után a 2500 forintos belépő talán soknak tünhetett kicsit,
még úgy is, hogy ebből egy ezrest le lehetett fogyasztani a pultnál. De ez
a klub döntése volt, benne volt a feltételeik közt, tehát nem nagyon
tudtunk volna beleszólni egyébként sem, nomeg utólag (legalábbis a
töménytelen pozitív visszajelzés alapján) láthatólag nem is bánta meg
senki a kiadást.Hivatalosan kilenckor volt nyitás, de már amikor mi odaértünk, fél kilenc előtt nem sokkal, akkor több ismerős arcot láttam gyülekezni lent az aluljáróban, de bent a klubban is voltak páran és folyamatosan érkeztek az újabb emberek, Ji-chan pedig már nagyban szaladgált fel-s-alá és csinálta a dekorációt. Kintről, a Múzeum körútról kicsit nehéz volt megtalálni a helyet, mert az ELTE kocsibejáróján kellett bemenni, ott átbóklászni egy nagy, havas és latyakos udvaron, fel egy kis lépcsőn, majd a fal mellett le egy másik nagyobbon, így inkább, hogy ne tévedjen el senki, kimentem gyorsan és kiraktam pár plakátot a bejárat környékére útjelzőnek. Közben persze sikeresen szétfagytam a nagyon durva, télközepi hidegben, így  rohantam
vissza, rátapadtam kicsit a radiátorra, majd elkezdtem barátkozni a
technikával és a hellyel. Egyszerűen tökéletes volt minden, két Pioneer
CD-játszó, keverő, sok hely a DJ-pult környéken, ahova lehetett pakolni a
CDket, a hosszúkás terem egyik végén kis emelvény, ami koncerteknél
színpadként szolgált, de mivel mindössze talán tíz centi magas, tánctérnek
is tökéletes volt, felette a szépséges-szép, harminc-centis diszkógömb, a
terem másik felében végig asztalok, majd zárásnak a jól felszerelt és
árban is kifejezetten baráti bárpult. A fal melletti árkádos részben
csocsóasztal, fotelek, majd egy kis folyosó végén ajtó és mögötte a
ruhatár, nomeg a wc-k. Mindez maximálisan kulturált kivitelben, vagyis
egyszerűen maga a tökéj volt a hely.Indításnak, míg beállítgattam a dolgokat, nomeg szétpakolgattam a töménytelen mennyiségű CD-t amit levittem, beraktam pár Coldfeet számot (ez, az egy ideig Sugizo mellett is éneklő, Lori Fine saját csapata) a diszkós beütésű Bodypop/Bodychop lemezükről. Kilenc körülre már kezdtünk  egész
sokan lenni, tehát ideje volt váltani valami közismertebbre, amire biztos
megmozdulnak az emberek, így jött egy-egy közkedvenc LM.C és D'espairsRay
szám, majd kezdődhetett is rögtön a műfaji kavarás, váltogatva a vk/JRock
dolgok és random
egyéb ez-az közt. Egyre többen kezdtek el táncikálni és
meglepő módon a közönség körében szinte teljesen ismeretlen, de
kétségtelenül ellenállhatatlanul groove-os, hitomi féle 'aidoru wo sagase'
alatt indult be úgy igazán a tombolás és innentől kezdve gyakorlatilag
végig, hajnalig iszonyat pörgés volt. Egy időre,
 egy
kicsusszant kábel miatt elszállt két hangfal, de ezt
szerencsére
gyorsan sikerült megoldani és nem is nagyon tünt fel senkinek, hogy valami
gond van. Tíz körül Ji vette át a pultot és ekkora már bőven többen
voltunk mínt százan, de még mindig folyamatosan jöttek az újabb és újabb
csoportok, kezdtek megtelni az asztalok, a tánci-részleg folyamatosan
tömve volt, a csocsóasztalokon is folyton lógott valaki, a bárnál szinte
non-stop sorbanállás volt és ekkorra már teljesen felengedett a hangulat
és gyorsan belaktuk az új helyszínt. A közönség egyébként elég vegyes
volt, persze jórészt azok voltak ott, akik a vk bulikra is szoktak járni,
az újak is, meg azok is, akik az első, 2003-as partyktól kezdve ott voltak
szinte mindenen, de voltak sokan akik most voltak először ilyesmin, nomeg
olyanok is, akik csak találomra jöttek el pont erre a szilveszteri bulira,
köztük egy inkább már középkorú pár, akik mondták, hogy azért it kötöttek
ki, mert mindig az egyetemi bulik szoktak a legjobbak lenni. És tényleg,
még akkor is, ha ez, természetesen a helyszínt leszámítva, minden volt,
csak egyetemi buli nem.Amint az valamennyire várható is volt, végülis nem volt annyira durván eklektikus a zenei felhozatal, mint ahogy azt előre elképzeltük, pontosabban, igazából felbukkant szinte minden műfaj, ami be volt tervezve, de összességében azért, alkalmazkodva a közönséghez, mégiscsak erős többségben volt a vk vonal. No, de azért megvolt a stíluskavar is rendesen, főleg az éjfél előtti/  utáni
bő egy órában. Ekkor háttérbe szorultak a vk dolgok és volt helyettük RnB,
electro, drum'n'bass, disco, dancehall, pop, meg még pár más ez-az és
ettől függetlenül ugyanolyan pörgés és ugrándozás volt továbbra is, mint
olyankor, amikor a fő közönségkedvencek mentek. Éjfél előtt szűk negyed
órával kilőttük a zenét (a cali=gari elborult "189" című partykedvenc
szösszenetével zárva 2007-et), mindenki megrohamozta a pultot pezsgőért és
ekkor a tervek szerint valamelyik hazai rádióadó online verziójának éjféli
visszaszámlálása jött volna, de persze pont ekkor szállt el az egyetemi
wifi, így net és rádió nélkül maradva, a
természetesen összevissza járó órák alapján kiáltottuk ki, hogy mikor van éjfél, mire kitört a újjongás,
a "BUÉK! BUÉK!" kiáltozás, koccintgatás
és a teremben elveszett ismerősök keresése. Mindenki egymás nyakába
borult és boldog, meg mégboldogabb új évet kívánt a nagy
tömegben és kavarodásban megtalált barátoknak és kitört az
általános
 eufória, öröm, boldogság és
jókedv. És talán volt is minek örülni; kis buktatói ellenére nem volt egy
rossz év 2007, főleg az utolsó pár hónapja. Igaz, koncertből erre az évre
sem jutott túl sok, a Nippon Shoxx bulikat is csak év végén sikerült végre
újraindítani, nomeg, maga a soundofjapan.hu is kicsit nagyon belassult
frissítések szempontjából, ellenben a fórumon olyan élet van, mint még
soha, az a kevés koncert ami volt, legalább a maximumot hozta, megjelent
egy csomó kiugróan jó lemez, beindult a Mondo magazin
állandó japán zenei rovattal, nomeg egyre rohamosabban nő itthon (és
persze egész Európában) a japán
zenék közönsége, vagyis azért bőven van mire emlékezni, amin meg lehetett
volna javítani, azon 2008-ban reméljük sikerül is.A vadiúj év kezdőszáma stílszerűen megintcsak cali=gari volt, méghozzá az évzáró darab párja, a "37564", szívmelengetően minimalista darálással és a felejthetetlen "minagoroshiiiiiii! minagoroshiiiiiii!" refrénnel, majd a köz(és személyes)kedvenc Mask (by Dir en grey) után jött egy sor request, majd Ji, aki szintén ide-oda váltogatott a JRock, JPop és random eszementségek (Iosys, Polysics és hasonló őrült zenék) közt. Szépen lassan elfogytak az éjféli pezsgők és visszazökkent minden a normális kerékvágásba, folytatódott tovább a teremben szana-széjjel heverő lufik kergetése, a tánctéren átmenni is alig lehetett és előkerült az NS#6-on már beüzemelt buborékfújó kütyü is, így a DJ-pult körül mindenfelé szappanbuborékok lebegtek ide-oda, szétpukkadva rémes gyümölcsillatutánzat szagot hagyva maguk után. Innentől kezdve tolódott el a buli inkább vk irányba, főleg, mivel rengeteg-rengeteg számkérés volt és többnyire erről a vonalról, így viszonylag kevesebb tér maradt a műfaji csapongásra, de azért csak becsúszott így is egy kis ska, RnB, reggae, jungle,  Shibuya kei
és miegymás, plusz némi koreai pop is Ji jóvoltából. Sokszor volt, hogy
egy szám alatt 4-5 újabb request is befutott, amivel természetesen
képtelenség volt lépést tartani, így ha valakinek nem ment le egy-egy szám
amit kért, attól bocsi utólag is, legközelebb majd pótlunk mindent, mint
ahogy most is be lett pótolva náhány dolog, ami meg a két héttel korábbi
Nippon Shoxx-on maradt ki időhiány miatt. Mialatt Ji kezelte a pultot én
tovább bóklásztam a fényképezőgéppel, próbálva megragadni valamit a buli
hagulatából, cseverésztem sok-sok rég nem látott ismerőssel, egyszer pedig
el lettem térítve a csocsóasztalhoz egy kettő-kettő-ellen játszmára,
amihez ráadásul pont az egyik legfőbb Sads favorit, a Porno Star adta a
hátteret (a meccs kemény csata után döntetlen lett különben).Éjjel kettő / három körül kezdtek elszállingózni szépen lassan az emberek, de a többség maradt majdnem végig, a hangulat sem lankadt egyáltalán és még az ötórás befejezés előtti zárószám, a Japanese Modernist is simán meg tudta újra tölteni a terem táncikálós felét. Persze utána (mint mindig), most is becsusszant még egy szám levezetésnek, ezúttal egy régi-régi, enka dalocska a Tonosama Kings-től. Csináltam még pár képet a lassan kiürülő teremről és a lassan és elegánsan körbe-körbe forgó diszkógömbről, majd nekiálltuk mi is készülődni és összepakolni a mindenfelé tornyosuló CD kupacokat. Pakolászás közben megkérdeztem az egyik helyi  embert,
hogy neki hogy tetszett a party és elismerően mondta, hogy nem nagyon
tudta mire számítson, de abszolút pozitív csalódás volt neki a buli, főleg
mivel, annak ellenére, hogy már jópár éve dolgozik klubbokban, ilyet, hogy
este kilenctől hajnalig megállás nélkül menjen a tombolás, nem sokat
látott korábban. És ha még egy pártatlan, külső szemlélő is úgy gondolja,
hogy a hazai kis japcsizenerajongói tábor egészen különlegesen jó
közönség, akkor mégiscsak van a dologban valami, nem
 csak
az én fejemben fordul meg ez néha. Vagyis hihetetlenül jól sült el a buli,
hatalmas szerencse, hogy végül csak sikerült összehozni, mert ennél jobban
tényleg nem lehetett volna zárni az évet. Ez volt az egyik, ha nem a
legjobban sikerült, az eddigi partyk közül, ahol valahogy, az évek alatt
lényegesen megnövekedett létszám, a sok egymást nem ismerő ember és az új
helyszín ellenére, sikerült visszahozni azt a végtelenül belsőséges és
közvetlen hangulatot, ami a régi Marco Polo Clubbos bulikat olyan
felejthetetlenekké tette. És, a visszajelzések alapján, majd mindenki
kiemelkedően jól érezte magát, szinte soha nem volt korábban olyan eset,
hogy ennyire egybehangzóan pozitív lett volna a visszhang. Remélhetőleg
igaz lesz az "ahogy kezdődik az év, olyan lesz az egész" kitétel, továbbra
is ilyen jól alakul minden, mi pedig igyekszünk sok, ehhez hasonlóan jó
bulit összehozni 2008-ban is. Alább a maratoni tracklista, nomeg így a
végén természetesen még egyszer köszönet mindenkinek, aki eljött, aki
segített valamiben és még mindig és továbbra is boldogújévet.
*Case* |
Nippon
Groove Szilveszteri Party