örülök, h arra is tudjuk használni a topicot, amire eredetileg is gondoltam... ^^
Aru : a kettőnk közt lévő feszültséget én sem teljesen értem... sőt, egyáltalán nem. egy puszta ízlésbeli ellentét elvileg nem kéne hogy ehhez vezessen.
mellesleg baromira nem örülök neki, főleg azok után hogy milyen jó viszonyban voltunk és mennyire megkedveltelek téged akkor. volt mostanában pár elég kemény hetem, valószínűleg nem voltam a kedveség és tapintatosság példaképe itt a fórumon(meg másutt sem...) ez idő alatt ^^" ezután megértem, ha van olyan, akit bánt ez a dolog.
elvégre így nem azzal "gonoszkodok" aki felhúzott, kitolt velem és megérdemelné, hanem belekötök tulajdonképp az élő fába is. ez egy elég nagy jellemhiba nálam, dolgozok azon, hogy kijavítsam.
mellesleg ha nagyon "földhözragadtan" (persze ez néhány esetben egyáltalán nem rossz) akarjuk nézni a dolgokat, akkor mi a fene bajom van azokhoz képest, akinek még fedél sincs a feje fölött? az meg hogy az osztáyltársaim egy része s*ggfej, mi a fenének izgat engem?? a másik részével meg kijövök nagyrészt. és különben is, már csak 3 hónap és pápá...
ahogy mondtad, hogy te is, én is magamba néztem most, miközben végigolvastam a legutóbbi látogatásom óta írt postokat. elgondolkoztam pár dolgon, amit nagyon rosszul csinálok akkor, amikor egy közösségben vagyok, és hogy a környezettől kapott dolgok közül mi az, amit abszolúte felesleges felvennem. tehát nem előnyös a "mimózavirág" vagy "süni" (sajna ez okkal a becenevem ^^") viselkedésformát folytatni, mert marhára nem lesz jó vége.
jó volt, hogy leírtad, miben voltam hülye, és hol beszéltünk el egymás mellett, és hogy mi miatt is volt ez a nagy félreértés. ahogy eddig látom, egy bolhaméretű dolgot fújtunk fel elefánttá, ennyi a baja az egésznek... és pont ez velem a baj - mindig ezt csinálom...
végre ma rávettem magam, szépen kinyitottam a csipám, és megkérdeztem pár osztálytársam (azokat, akik számítanak persze xD) hogy mi bajuk van velem, mikor vagyok elviselhetetlen. aztán meg jól meglepődtem magamon, mert baromi jól esett, hogy elmondták, mik a hibáim. azt hittem, hogy meg fogok sértődni (úgy mint eddig állandóan) megint felfújom magam és végig sem hallgatom. de nem ez történt, hanem elmondták, elgondolkoztam rajta, és "basszus, igazuk van! hát akkor ezen, meg ezen kell vátloztatnom" és fogok is változtatni.
nem akarok ígérgetni, ezt most egyszerűen leírtam. ez most a célom magammal kapcsolatban. szerintem egy ígéret önmagában nem ér semmit. meglátjuk, hogy mennyire bírok átlépni a saját korlátaimon (ezesetben jó lenne, ha teljesen sikerülne) és mennyire vagyok képes jó irányba változni.
tényleg nem akarom elrontani azt a sok sok jó dolgot, amit megkaptam - akár ajándékba, akár küzdelem árán. nem akarom magam mellől elmarni azokat az embereket, akik fontosak, csak mert "szar napom van"... és nem akarok többé rossz eredményeket csak azért, mert "épp nincs kedvem tenni érte bármit is".
ennél azért sokkal többet érnek számomra a "kincseim".
és mint a topic nyitója, köszönöm a sok elgondolkodtató postot, nagyon jó volt őket elolvasni. szerintem még pár órát fogok rajtuk gondolkodni
