Úgy illet volna, hogy én kezdjem az ömlengést, de órafelvételem volt, úgyhogy most pótolnám, hátha jobb kedvem lesz tőle

!
Az egész japán zenei dologhoz érdekes volt, míg eljutottam. Először kedves Michi barátosném mutogatta lelkesen, hogy van valami japán rock CDje, valami X-Japantől. Meghallgattam, tetszett, de aztán ennyibe maradt. Meg még véletlen kezére jutott L'arc en ciel Honey live és valami más hardrock banda, akiket jól el is felejtettem, hogy kicsodák, megszerezték az első vizuális élményt. Bár akkor még nem gondoltam volna, hogy a Laruku milyen élményeket fog nekem szerezni később, de rögtön rámozdultam a kereszt alaku mikrofonálványra

.
Aztán pár évvel később édes Onii-chanom mutataott be nekem egy japán visual bandát, akik jól felforgatták kezdő goth lelki világomat. A Malice Mizer volt az! Képeik látványától majd lefordultam onnan, ahol épp ültem. És mindennek betetőzéseként Beast of blood PV, aminél ismét valami ájulat közeli állapotba kerültem. De sajna rögtön elfelejtettem a banda nevét, aztán valahogy mégis rájuk találtam interneten, mert nem hagyott nyugodni a dolog. Aztán képgyűjtések, és vad nyáladzás Klaha-samara, de sehol semmi zene vagy videó. Végül megtörtént, hogy meg tudtam nézni a Bara no hikegit, ami után Közi-sama iránti rajongásom is rendesen fellángolt. Majd végül Illuminati PV, ami az életemet forgattam fel mondhatni, és véglegesen megszeretette velem Kami-samat, ami szeretet a mai napig is heves. Onnantól már nem érdekelt semmi más, csak a japán zene. Először Malice ment a fülembe éjjel nappal, majd Luna sea. Éreztem, hogy nincs visszaút! És az első visual buli is igen nagy hatást gyakorolt rám, bár akkor még nem igen simertem semmi mást ezeken kívül.
Aztán történt egyszer, hogy valaki felhívta a figyelmemet, hogy ugyan ha már Illuminati a nagy kedvenc, akkor kéne ismerkednem Dir en greyjel is. Dehát én és a dög, az egy vicces történet. Nagyon kezdőként szintén Michi-chan mutatta be nekem őket, hogy Kaoru meg Toshiya milyen jól néznek ki. Meg mutatott egy dalt, hogy a zenéjük szépségük ellenére mennyire rossz

. Ez volt a Garden, és nekem szimpi volt, de ennyi. Később már Maliceosként kaptam kölcsön egy CDt Kagero-chantól, amiről át akartam venni egy Malice videót, de szétnéztem, még mi van rajta, viszont ő külön figyelmeztetett, hogy a Dir en gry Filth PVjét a CDn nem nézzem meg, mert borzalmas.Természetesen megnéztem. Hát mit ne mondjak, teljesen rosszul voltam tőlük, hgy ez undorító és iszonyat rossz, és ismét elfelejtettem őket egy jó időre. De Case-chan jóvoltából megismerhettem őket jobban, kezdve rögtön a Raison D'etre, Myaku, Mask és ZAN PVvel. Ott olvadoztam a gyönyörűségtől, és teszem azt a mai napig videóklippjeik nagy többségére. Zeneileg kaptam ugye Gauzet és Missat tőlük, amitől elsőre a falat kapartam, hogy milyen borzalmas. Viszont mindenféle kisklippek és interjúk elolvasása után arra a következtetésre jutottam: Imádom azt a bandát, mert hihetetlenül jó fejek, tehát a zenéjüket is meg kell szeretnem. És leültem, és addig hallgattam, amíg nem tetszett ^^". Drasztikus volt, de 3./4. meghallgatásra már annyira megtetszett, hogy az egészségtelen. Viszont iszonyodtam a banda e időszak utáni képeitől, hogy az most mi akarna lenni, meg rájuk se akartam ismerni..... De úgy gondoltam, hogy fejet ugrok, és kértem a tööbi dolgaikat is. És ismét megkaptam a Dir en greyhez való hozzáállást: megmutatom, hogy lásd milyen rossz. És láttam a Child prey PVt. A zene rabul ejtett rögtön! És szerencsére minden más cuccukat is nagyon megszerettem. Viszont a Gauze a mai napig az abszolult megingathatatlanul kedvenc visual major albumom, ami ismét felforgató hatással volt rám, de nagyon kedvelem az ilyet ^^". A Missa pedig hihetetlen, arra nincsenek szavak. Csak hallgatom és libabőrös vagyok mindenütt. Ami pedig az új dolgaikat illeti, azok is remekek, csak már mások nagyon műfajilag. No meg az imageük se semmi változáson ment keresztül elvesztve az eleinte jellemző eleganciát, megy a shokkerkedés. Ezt nem kell komolyan venni, mert aki már látta koncertvideóikat, az tudja, hogy ők se veszik magukat túl komolyan ^^". És eddig csak ők érték el, hogy sírjak egy poénkodós fanclub videón a pár perces koncertbevágások miatt, amik egy kicsit se voltak meghatóak, de nálam eltörött a mécses nagyon.

Ők mai napig is a kedvenceim anélkül, hogy ennek különösebb oka lenne. Ez már mondhatni szeretet, és annak nincs oka. szóval így lesz valakinek olyan együttes a kedvence, ami egy kivétellel úgy kap emberektől, hogy: megmutatom milyen rossz

.
Aztán még nagy felforgatóm volt Hide-sama!!!!!!! A mai napi is elképzelhetetlen számomra, hogy léteznek a Földön esetleg olyan emberek, akik nem szeretik őt (ezt a Degnél hihetetlen egyszerű volt elképelni, főleg Kyonál

). Amiket az X-Japanben művelt a színpadon néha, már attól is kivoltam, de szólóműveiben magyon eltalálta az ízlésemet. Szilveszterkor a szokásos himnusz helyett nagy fülhallgatóval a Beauty & Stupidot hallgattam például. Szóval gondolom ez jól kifejezi, hogy mit jelent számomra a zenéje.
Más különösebb felforgatói az életemnek még nem voltak, de biztosan lesznek, hisz sok esélyest látok. Emiatt a többi együttesről nem is nagyon írnék, akiket szeretek, mert már így is sokat írtam ehhez a kis témához. És nagyon mást nem tudnék írni, minthogy imádom a Larukut, a Nookickyt, a Buck-Ticket, a Merryt, a Vidollt, a Scissort, stb. (mert még nagyon sok többi is van) De ez nem lenne fer azokkal, akiket még nem ismerek. Az egész japán zenei szintér színes és csodálatos, de még nem ismerem eléggé. Segít az idő (és Case-chan ^.^)

!