Na, egy kis beszámolót tartok már a Love Letter-ről, ha már így megjelenés előtt sikerült letölteni.
Szerintem..., cuki.
Volt ugye rajta egy-két ismerős szám, ugyhogy azokat nem is kommentálom. A többit meg egyenként most azért nem, mert egyenlőre nem tudom őket megkülönböztetni egymástól. De összességében nem olyan rossz. Viszont, van a サクラソウ, aminek az a refrénje, hogy ララララララララ. Nem röhej?

A másik fele meg a Tea Cup, amelynek pedig a "だきしめたい" (van ennek kanji-ja?), és a "愛したい" szavakkal kezdődik a kórusa. Gackt állítólag halálosan szereti a japán nyelvet, mondjuk ehhez képest elég egyoldalúan használja most már egy ideje.... Olyan gáz, mikor már én is kritizálok.

Úgyhogy inkább gyorsan visszavonom.
Erős pozitívumként az Etude-t tudnám felhozni, ami tényleg szuper jó, csakhát én ezt még Cain'sFeel számként rongyosra hallgattam, mert már akkor is ugyanilyen jó volt (így újra felvéve mondjuk legalább jobb a hangminősége).
A legjobb újdonság talán a Love Letter, szerintem. Az egy szép szám.
Oké, ez még csak első benyomás. De tartok tőle, hogy a Rebirth-től ez az album sem fogja átvenni a leggkedvencebb szerepét a szememben. Elhallgatni, háttérzenének azért nagyon jó. De másrészről azt is kétlem, hogy ezzel turnézni lehet. Többen fekvő helyzetbe kerülnének koncert közben a közönségben.
