Nos,
Kairo.
Tudtam, hogy szidni fogom magam, ha egyedül nekiállok az éjszaka közepén megnézni amikor már mindenki alszik és kintről furcsa zajok szűrődnek be.
Izgalmasan kezdődött és majdnem végig megmaradt ez az atmoszféra, mindaddig míg ki nem körvonalazódott a film lényege.
Kedves ismerősöm tökéletesen időzítve pont akkor csörgetett meg, mikor a film a telefonos résznél tartott, mondanom sem kell, hogy rám hozta a szívbajt. A film közepe-vége felé pedig fel kellett kapcsolnom a villanyt, mert úgy éreztem rövid időn belül elhalálozok
Imádom ezt a borzongást, mikor tudjuk mi fog történni, de mégsem; egy árny közeledik a kamera felé, szépen, lassan, jön és csak jön lehajtott fejjel, majd odaér, s várnánk, hogy eltorzult arccal "ránk nézzen"... aztán vagy meghalunk, vagy felébredünk

(vagy megy tovább a film, jelen esetben

) Ezek egy jó horror/thriller kellékei
Vér.. ugyanmár... lejárt.
A tetőfokot hirtelen ijesztgetésekkel lehetett volna elérni, ami ebben a filmben nem akad, de így is megállta a helyét.
A mondanivalója pedig tetszett, pontosabban a témája volt olyan, ami hozzám nagyon közel áll, így jól be tudtam fogadni a filmet.
A magány. Az emberek, akik egymás melllett élnek, léteznek, beszélgetnek, együtt vannak, mégis mind ugyanolyan magányosak. Együtt lehetsz a másikkal, mégis egyedül vagy. Egyedül vagy a halálban, egyedül vagy a túlvilágon, mindenhol, bármit teszel.
Összességében: A film hangulata, kivitelezése, hanghatásai és mondanivalója is tetszett, lehet megnézem majd még egyszer-kétszer, bár nem ez lesz a kedvenc filmem azért
