Hát, itthon vagyunk.
Nagyon fáradtan, de boldogan, sok sok élménnyel gazdagabban.
Berlinben első nap csak felderítettük a terepet és készültünk a koncertre, próbálva egy kicsit pihenni is a nagyon hosszú és kényelmetlen vonatozás után (soha többet nem megyünk vasúttal, az már biztos), délután pedig a Kesselhaus felé vettük az irányt.
Némi rendőri segítség után fél 6 felé megtaláltuk a koncert helyszínét, ahol a VIP-eseken kívül alig lézengett ott kb. 100 ember (közel 1000 ember befogadására alkalmas a szórakozóhely). Gondoltam is magamba, sajnos itt nem lesz most telt ház.
No meg, meg is fogunk fagyni, mert a téren csak úgy fütyült a szél. A londoni "mind megfagyunk koncert előtt" feeling azért az elég rendesen megvolt.
Végre beengedtek minket, szokásos lökdösődés, tömegnyomor, ruhatárban motyóelhelyezés, aztán irány a koncerthelyszín. Mire beverekedtük magunkat, a merch standnál olyan sor volt, hogy úgy döntöttünk, hogy inkább majd a koncert után vásárolunk (rossz ötlet volt!!), helyette keresünk helyet, ahonnan jól is látunk, és az életünkért sem kell majd harcolni. Addigra kb. már felállt az első 10 sor, beálltunk középre mi is, hogy jól lássuk majd a tagokat a színpadon. De még én is elég gyérül láttam, gondoltam körülnézek, hátha van valahol jobb hely. Találtam is, úgyhogy oldalt szépen becsatlakoztunk úgy kb a 3-4 sor széléhez, ahol a kerekesszékes rajongók is várták a koncert kezdetét. Onnan tökéletesen láttunk mindent. Szép lassan elkezdett megtelni a hely, 20 órákkor pedig el is kezdődött maga a koncert.
Kis füst, semmi flanc, csak Arly dobja világított egy kicsit, meg Hyde szemei. Ju-ken beállt elénk szépen, és elkezdte hergelni a közönséget, persze mi is elkezdtünk vigyorogni, meg kiabálni, integetni, hogy hátha vet ránk pár pillantást!
VAMPIRE DEPRESSION volt az első szám, utána már nem emlékszem a sorrendre, A "Get up" kivételével (mert az nem rémlik, hogy lett volna) ugyanazokat játszották, mint a másik két helyszínen, csak a dalok sorrendje volt más.
Szóval az első dalon kívül még volt:
Devil side, Redrum, The Past, Replay, Memories, Angeltrip
Life on Mars, Secret in my Heart, Samsara+My first last (12 húros gitáááááárral)
Truble, Hunting, Ahead, Midnight celebration, RevolutionII, Sweet dreams (nagybőgős verzió),
Love Addict, Sex, Blood Rock & Roll.
Hangilag az első 3 szám nem volt tökéletes, valami gond volt Hyde mikrofonjával, meg Ju-ken basszusgitárjának is vissza kellett dugdosni a kábeleit (na kérem, aki állandóan búgócsigázik a színpadon
). Nagyon jó volt a hangulat, mindenki táncolt, éneket, ugrált, de mi voltunk a leghangosabbak a sarokban szerintem.
Sőt a Haido némi mosolyra és integetésre is méltatott bennünket, miután majd kirúgtuk a terem oldalát nagy jókedvünkben.
Nagyon klassz basszusgitárszólót nyomott le Ju-ken a koncert közepén, remélem, egyszer rárakják majd valamelyik dvd-re. Egyébként egy energiabomba, egy fullra feltöltött Duracell nyuszi.
Egyfolytában pörgött, ugrált, kommunikált a közönséggel, nagyon élvezte amit csinált. Örülök, hogy végre láttam őt élőben is!
A My First last előtt pedig behozták azt a gyönyörű 12 húros gitárt amiért imádkoztam, hogy végre láthassam és Hyde azon játszotta a Samsara rövidített változatát és magát az egész dalt is. Nagyon szép hangja volt a hangszernek, teljesen jól lehetett hallani.
Hyde nagyon szépen énekelt (még a Sweet dreams is tetszett, pedig az már nagy szó), erős volt a hangja és tiszta, jól szóltak az új dallamok, sokat improvizált a színpadon a dalok végén és egész sokat gitározott. Az angolja nagyon sokat javult, sokat beszélt németül és angolul a közönséggel. Ő is végig mozgott, ugrált a koncert alatt, uralta a színpadot. Egyszerűen volt felöltözve, csak két toll lifegett a hajában, ami végre jó hosszú volt! A képeken is látszik, hogy nagyon vékony, megizmosodott, szerintem nagyon jól nézett ki.
Kaz nagyon szépen gitározott, végig nagyon komoly maradt, és persze ő is tiszteletét tette a mi oldalunkon.
Jinből sajnos semmit nem láttunk, csak a koncert végén jött ki elköszönni, ő vokálozott a koncert alatt, meglepően szép hangja volt, kedvesen mosolyogva odaadta az elől álló embereknek az ütőket, amivel játszott, aztán lesétált ő is a színpadról a koncert végén.
Arly jól nyomta a dobok mögött, de ennek ellenére nagyon lehangolt, fáradtnak és borzasztóan soványnak tűnt, nyoma sem volt az örökké mosolygós, viccelődős oldalának, csak odaadta a fanoknak a dobverőt és már ment is le a színpadról a ráadás dalok után.
Nemrég olvastam, hogy már le is mondták a következő koncertet Londonban.
Remélem hamar felgyógyul.
A színpad így nézett ki:
Még néhány kép:
Merch cucc nagyon kevés volt, mire vége volt a koncertnek és beálltunk az ajándékos standhoz, már alig maradt valami. Árultak egyébként pólót, telefontartót, elég csúnya csuklószorítót, ragtapaszt, valami műhajtincset piros-feketében, cd-t (ami pont előttem fogyott el) és posztert, meg valami pici zacskós izét, ami nem tudom mi volt.
Én ezt hoztam haza.
Szuper nap volt, örülök, hogy elmentünk!
Login
Register
FAQ
Search
)))))
