Nagy filmnézéses hétvégét tartottunk Djinnékkel!
A következő alkotások kerültek terítékre:
Ethernal summer: Nagyon szép történet egy érdekes szerelmi háromszögről, ahol mindhárom fél szereti a másik kettőt annyira, hogy önzetlenné váljon, ne álljon a másik boldogsága útjába, ne nehezítsék meg egymás életét kicsinyes bosszúval, hazugságokkal.
Japan sinks: Ezt az egyetlen filmet éreztem erőltetettnek, nem tudott egyáltalán lekötni, a színészek egy pillanatra sem tudták elérni, hogy az általuk játszott karrakterekre figyeljek. A zenei betéteket oda nem illőnek éreztem, a katasztrófa jelenetek viszont egész jók voltak. De én akartam megnézni, hiába próbáltak lebeszélni róla...
Legközelebb lehet hallgatni fogok a tanácsokra.
(de azért a "lesz sex, vagy nem lesz sex" jelenet alatt híztam vagy 10 kilót a nevetéstől)
Tony Takitani: Nagyon szép film. Gondolom, látták már páran innen a fórumról is. Tony, édesanyja korán meghalt, édesapja pedig jazz-zenész, aki, amíg a fia felcseperedett, a városokat járta zenekarával. Mivel a fiú tehetsége hamar megmutatkozott a rajzolás terén, főleg a lélektelen dolgok ábrázolásában, grafikus lett egy gépek tervezésével foglalkozó cégnél. Magányos, sivár életében felbukkan a szerelem, asszonykája különleges teremtés, olyan "mint aki arra született, hogy öltözködjön". Életük nyugodt, csendes mederben folyik tovább az esküvő után és lassan Tony félelme is alábbhagy, hogy fiatal feleségét esetleg elveszti. Majd bekövetkezik a megjósolható tragikus fordulat. A film az emlékek elhalványulását, a szeretett személy elvesztésének tudatával való létezést, az ürességet, a tehetetlenségbe való visszasüllyedést ábrázolja nagyon finom eszközökkel. Befejezése ismét jellegzetes, a mi értelmezésünkre van bízva, hogy miképp van vége a történetnek. Elgondolkoztató mű, én a végén alig bírtam megszólalni, a mai napig is rágódom rajta, kavarog bennem a történet, a saját érzelmeim, amiket a film alatt és utána éltem meg, olyan gondolatok, amiket ösztönösen temetni akartam. És most mégis könnyebbnek érzem magam, örülök, hogy megnéztem. Ez a film adta a legtöbbet az összes közül azt hiszem!
Perhaps Love: Nagyon szeretem a zenés és a megfilmesített musical filmeket. Ezt is imádtam! Remek film, remek színészek, kellemes dallamok, harsány, éles színek (rögtön beugrottak Baz Luhrmann munkái). Nagyon tetszett a párhuzam ábrázolása a filmbéli színészek élete és a megfilmesítésre váró forgatókönyv között. Ez a film "újra megnézős" kategória!
Memories of Matsuko:A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Ez volt az első gondolatom, miután feltűnt a vége felirat. Zseniális alkotás, remek zenék, mély mondanivaló.
Love and Honor (Bushi No Ichibun): Egy alacsony rangú szamuráj és családja történetét követhetjük nyomon ebben a drámában, miután az ételkóstolóként dolgozó férfi megvakul, álma pedig, hogy különböző képességű ill. kasztba tartozó gyermekeket oktasson vívóiskolájában, szertefoszlik. Szerelmes felesége és a család öreg szolgája mindet megpróbálnak, hogy a vaksága miatt már az öngyilkosságra készülő férfit talpra állítsák és az egyre nagyobb anyagi gondokra megoldást találjanak. A nehéz helyzetből a nő úgy próbál kiutat találni, hogy elfogadja egy magas rangú, régi ismerőse segítségét....a többit megtudjátok a filmből.
Hihetetlenül finoman nyúl a vakság ábrázolásához a rendező, a színészek fantasztikusak. Yoji Yamada másik két filmje a Twilight Samurai és a Hidden Blade is felkerült a megnézendő filmek listájára nálam.
No Mercy for the Rude:Keserédes film egy néma, matadormániás bérgyilkosról (Shin Ha-Kyun), aki nyelvműtétjét kívánja finanszírozni fogalakozásából, hogy majd gyermekkori szerelmének szint vallhasson. Fő elve egy munka elvállalása során, hogy ő bizony csak "gonosz" embereket hajlandó likvidálni, legjobb barátja pedig bérgyilkos társa, aki egy nagy lapos tetővel lelátott házat szeretne megvenni majd, ahol kedvére balettozhat (!). Kissé butácska főhősünk történetéhez kapcsolódik még egy kisfiú és egy örömlány is. Sok kacagtató jelenet alapján én vígjátékra számítottam, de persze nem az lett a vége. Nagyon tetszett.