|
azt álmodtam, hogy én vagyok Anakin Skywalker, még mielőtt áttért volna a setét oldalra... a konyhánkba beköltözött a Főgonosz, és le akartam győzni, de az ajtóban volt valami lézer, amibe belevertem a térdem, és ő addig megszökött ;_; berontottam az étkezőbe, és láttam, hogy a húgom az asztalnál sír, mert a Főgonosz rákényszerítette apámat, hogy vegyen feleségül valami ronda, kövér, csámpás özvegyet, és folyton bántotta a húgomat és az öcsémet. erre felbuzdulva kiugrottam az ablakon, és csatlakozott hozzám Amidala hercegnő is, és elkezdtünk repülni, hogy megtaláljuk a második Föld bolgyót, ahová a Főgonosz elrejtőzött. kétdimenziós, Marioszerű tájak felett suhantunk, és onann ismertük fel a második Földet, hogy ott kétdimenziós elefántok éltek, és nagyon pixelesek voltak. XD leszálltunk Amidalával, hirtelen beflesselt egy Star Trekes kép, és egy tök kietlen pusztán találtuk magunkat, ahol volt két őslakos, akik úgy néztek ki, mint a Star Trekben azok a hegylakók vagy kik, akik a falusiakkal csatároztak, mindegy, és a fickó elpanaszolta nekem, hogy itt járt a Lélek neveztű valami, ami egy fekete-lila csillámos pacni volt, és teljesen szétégette a földet, méghozzá úgy, hogy tálósan-fekete barnára. ekkor gyanút gotam, elkezdtem rohanni az egyetlen megmaradt obejktum, egy hatalmas hirdetőtábla felé, és észrevettem, hogy itt tanyázik a Főgonosz, tehát beleugrottam a táblával Amidalával. egy csupa króm meg fém helyiségben találtuk magunkat, ahol megtaláltuk a Főgonoszt, aki úgy nézett ki, mint Austin Powers. már éppen végezni akartam vele, amikor kiderült, hogy a Főgonosz nem is ő, hanem a felesége, aki nem volt más, mint Katri Helena, és úgy kellett legyőznöm, hogy bazi nagy muffinokat meg csokisfánokakt kellett rádobálnom, mikőzben ő finnül énekelt és dicshimnuszokat zengett magáról. elkeseredetten vagdostam hozzá a csokisfánkokat, amiket egyébként egy 1:2-höz méretarányú kisvasútról dobáltak le manók, koboldok meg plüssállatok, és hirtelen képet váltott az álom: Yoda mester és Obi-Wan Kenobi egy sötét, nyálkás pincében voltak, és csak tyúklépésben tudtak közlekedni, közben mindenféle teknősbékákra kellett ugrálniuk, de már nem tudom, miért. amikor kiértek a pincéből, hirtelen megint a krómszínű teremben találtam magam, és jól fejenkúrtam Katri Helenát egy bazadalmas csokisfánkkal, erre arra keltem, hogy anyukám szól, hogy "cicuka, mindjárt nyolc óra, el fogsz késni" ;_;" pedig olyan szórakoztató votl, rég álmodtam ilyen izgalmasat xD
_________________ 
|