|
bocsánat, hogy így ismeretlenként, de mégis muszáj írnom...
hát, elég vicces ami itt zajlott/zajlik.
mint ahogy már előttem is leírták: a kevesebb néha több. én személy szerint utálom a túlbonyolított, húdevirtuóz gitárszólókat, amikor valaki direkt, minden technikát felhasználva az összes hangot bele akarja tenni a szólójába....na de ez most lényegtelen. először is a művészes dolog. nos én lehet, hogy kicsivel több, mint két hangot tudok lejátszani zongorán, meg úgy gitáron is, versmondóversenyeket nyertem, prózai színészkedtem, pantomimezem, nem idegen dolog számomra a színpad...de főleg a zene áll hozzám közel...mégsem gondoltam magam sosem művésznek, soha, egy percig sem, sőt! azt sem állítottam soha, hogytudnék zongorázni vagy gitározni...és nem szerénykedésből...csupán az én elveim ezt nem engedik...a művész ennél kicsit bonyolultabb dolog...legalábbis számomra...attól, hogy valaki le tud játszani bármit, de nincs vele szándéka, nincs benne szív és lélek, hiányzik a szeretet, a gyűlölet, a rajongás stb., akkor az minden, csak nem művészi...akármennyire is szeretem a Dirut, akármennyire is nem tetszik az új album, attól Kyo, Kaoru, Die, Toshiya és Shinya művészek lesznek...ha megnézek egy mushi vagy zakuro live-ot, akkor érzem igazán, hogy igen, ez művészet, ők művészek....mert minden megvan benne/bennük, ami ehhez kell...zenésszé, művésszé válni nem lehet, annak születni kell...nem is a tehetség, az talán csak másodlagos dolog...igazából a belső értékek dominálnak, szvsz.
ahhoz, meg hogy 800.000 ft-s gitár meg nemtommilyen hangfal...hát az én """csak""" 120.000 ft-os Epiphone Les Paul-om (amit nem hozzámvágtak, ezt így hozzátenném) is olyan csodásan szól, hogy ha játszom rajta két hangot, már az örömmel tölt el...és ha játszom a régi, noname, egykét tízezres gitáromon, az is boldoggá tesz, mert csodás hangja van...persze, egy nagy koncerten kell erősítés, technika, jó felszerelés meg minden, de a legjobb példa a tábortűz....tábortűz mellett egy csapat vidám ember, egy szál akusztikus gitár, egykét gagyi dal és felejthetetlen élmény marad.
a zene sokkal összetettebb dolog annál, hogy arról vitatkozzunk, mi a virtuóz, mi a gagyi, mi a szar...
tudom, lesz, aki nem ért velem egyet, de nekem sajátos elképzeléseim vannak ezzel kapcsolatban és harapok, ha olyat látok, ami nagyon ellenkezik az elveimmel...
Aru: majd szólj, ha fellépsz egyszemélyes tribute zenekarként, arr azért kíváncsi lennék...még tisztán emlékszeim a nemtudommelyik conos hörgésedre...lehet ha egyszer gazdag leszek, majd támogatom a zenekarod : D
|