Rin wrote:
akkor csütörtökön átadom a DEGenerált Kyoisztikus energiákat:DDD

Jóvan, Mana-sama, örülök, hogy még mindig nem sikerült eléggé lefáradni...(vagy igen? XD)
Úgy nem mellesleg az aláírásodon még mindig fetrengek! =DDDD
Most értem haza alig egy órája, szó szerint megDEGlettem, lázas vagyok, a torkom ég, de teszek rá magasról, mert az élmény minden kínszenvedést megért!
Bevallom őszintén, bennem volt a félsz egy kicsit, a 2005-ös koncertfelvételek miatt, meg Zoskáék is mesélték odafele a vonaton, hogy tavaly kedvenc köpködős kertitörpénk enyhén szét volt csúszva, és tiszta hang nem igazán préselődött ki a kis torkán... Hát ahhoz képest most le a kalappal előtte, igazán kitett magáért! Boldog vagyok, hogy életem első Dir en grey koncertje ilyen ütősre sikeredett!
Ebben persze nagy szerepet játszott az, hogy sikerült az első sorba lavíroznunk (tapasztalt koncertes vagyok, soha nem tolakszom, hanem lavírozok

), bár ehhez kellett egy jó adag mázli, ugyanis először a biztonságis bácsi igen randán nézett ránk, mikor közöltük vele, hogy mi oda előre, be... De aztán ahogy gyűlt a hátunk mögött a tömeg, és nyomtak egyre előrébb, belátták, hogy velünk már nem tudnak mit kezdeni, így beengedtek az első elszeparált szektorba, onnantól kezdve nekünk már több se kellett, nem nézve se istent, se embert, se német fengörlt, előreslisszoltunk (Nanamival és Manával voltam, a többieket a stadionba paszírozódás közben szem elől tévesztettük).
Dai oldalán álltunk, és most aki nem bírja a ömlengős fengörlrohamokat, csukja be a szemét...
Édes istenem, hogy az az ember mennyire gyönyörű!

Volt úgy, hogy egy szám alatt csak őt bámultam erőteljesen gyépés vigyorral a képemen... XDDDD (és egyszer rámmosolygott!!! ...jó, tudom, hogy nem konkrétan rám, hanem csak úgy örült magának, és azért vigyorgott a közönségre, de hadd ringassam magam hamis illúziókba! XDDD) A többieknek is rendesen bemutatkoztam fengörlizmusból, ezúton is elnézést kérnék mindenkitől, de hát a szerelem nagy úr...
Egyébként nekem most így a DEG konkrétan Daiból és Kyoból állt, Shinyából csak annyit láttam, hogy vonul ki-be a jellegzetes pingvinjárásával, Toshiyát néha elcsíptem, amikor nyújtogattam a nyakam (Mana, legközelebb én is veszek platformtopánt XD), Kaorut meg akkor pillantottam meg először, amikor a végén kegyeskedett az oldalunkra járulni, pengetőt dobálni, amit előtte szakrális csókkal illetett... XDDD
Nem győzöm elégszer kihangsúlyozni, mennyire örülök neki, hogy Kyo most megerőltette magát, és énekelt, nem csak vonyításhörgésordibálás volt kósza sokkerrohamokkal körítve. Az új dal nekem akkor tetszett, bár már erős eufóriában voltam, szóval majd még akkor nyilatkozok róla bővebben, ha kiadják.
Szóval mindent egybevetve nekem nagyon tetszett, elfogultság ide, vagy oda, és baromi jól éreztem magam (ebben közrejátszott a kellemes társaság is

), és legközelebb is menjünk!
