Mona wrote:
Azt hiszem talán az lehet zavaró hogy azért mi alapból nem a legpopulárisabb vonalért rajongunk ..én mindig akkor kapok észhez amikor ezt írod, case. Hajlamos vagyok elfelejteni hogy pl a deg nincs akkora reflektorfényben mint ahogyan pl azt én gondolom...ennek ellenére annyira nehéz elhinni h pont japánban ahol minden nagyon precíz és kiszámított..szal ott lennének a legjobb spontán alakult önerõbõl feltörõ band-ek...vgy monnyuk mikor már feltörtek akkor sem kéne egy rakás produceri elvárásnak megfelelni...
pedig nem kell... jó, mondjuk függ ez zenétöl, meg hozzáállástól is. de mondjuk egy Rosso, Jude, vagy Zazen Boys ahhoz képest, hogy milyen népszerüek, nagyon nagyon valószerütlen, hogy bárki bele tudna (vagy akár akarna) szólni abba, hogy mit csinálnak. amennyire én megfigyeltem, ott a zenei szintér eléggé szabadon müködik és nem igazán jellemzöek azok a berögzült szokások, melyek egy átlag vállalatnál, megsatöbbinél mondjuk megvannak.
a spontán, öneröböl épitkezö dolgokról meg... most ez kicsit random lesz, de... nekem speciel pont emiatt van elegem nagyon abból a fajta kulturából amit nálunk a japán alapítvány és követség próbál nyomatni, mert abból ténylegesen az fog lejönni az embereknek, hogy japánban nincs semmi más csak öltönyös uriemberek, hjaj-de-filozófikus mélymüvészet, meg shamisen-nel és koto-val bibelödö kimonós öregek, a fiatalok pedig mind mind taiko dobokon játszanak. mert az általuk prezentált programokból teljesen ez jön le, azt meg, hogy mondjuk a 60as/70es években sehol nem készült annyi és olyan izgalmas kisérleti és független film, mint náluk, meg, hogy (témánkhoz kapcsolódóan) mennyire változatos ott a zenei kinálat úgy kb egy szó nem esik. pedig pont az lenne imho a feladatuk, hogy megismertessék az emberekkel, hogy milyen is az ország, ehelyett csak az elöitéletket és berögzül hülyeségeket mélyítik el. bahh, nah mindegy.
amit meg Ji mondott az meg abszolúte igaz, hogy a zenekarosdi az egyik legjobb és legkreatívabb kivezetõ út abból, hogy üzletemberapuka és háziasszonyanyuka kisfia/kislánya is ugyanolyan legyen mint a szülei.
Zoska wrote:
Jah, hirtelen bevillant az a kérdés, ami már nagyon régóta foglalkoztat: észrevettétek, hogy a japán újságokban a kérdések milyen idegesítőek tudnak lenni (legalábbis a legtöbb lefordított interjúban)? Megtudhatjuk belőle, hogy mi a bandatagok kedvenc színe, meg mi jut eszükbe egy virágzó cseresznyefáról, de olyan konkrétumokra, ami a bandával, vagy az emberekkel kapcsoaltos, nagyon ritkán kérdeznek rá. Kicsit olyan az egész, mintha Bravo-szintű újságokba olvasna bele az ember.
jah, eléggé jellemzöek a bugyuta kérdések, meg a 100kérdés/100válasz tipusú csacskaságok (és ez némileg vicces módon a vk bandák európai interjúiban is igy van sokszor), de mondjuk azért szerencsére a zenei téma eléggé gyakran elökerül. az azonban igaz, hogy a személyes témákat szinte mindig kerülik, de ez általában igaz a japán zeneipar minden területére, hogy nem fecserésznek az elöadók úgy a magánügyeikröl mint máshol elöfordul idönként. Vk zenekaroknál meg pláne igaz ez.. ott a legtöbb esetben a zenészek nagyrészének soha nem derül ki az igazi neve, szinte soha nem tudunk meg semmit a hátterükröl, megstb. mondjuk ezt egy olyan müfajban, ahol a fanleányok ennyire elvetemültek nem feltétlenül csodálom...
Zoska wrote:
A másik kérdés meg nem is igazán a japán zenei élethez, hanem a közönséghez kapcsolódik: miért divat nem szeretni a japánok körében a japán zenét (ok, vannak ötleteim, és azok visszavezethetőek a mai fiatalok nagy lázadozására a hagyományok ellen, de tényleg csak ennyi volna)? Mailezgetek egy pár japánkával, és jónéhányan ki merték ezt így jelenteni, hogy ők kimondottan utálják a saját országuk zenéjét. Ezek szerint a rock-vk-miegyéb keményebb zenéért rajongók rétege igencsak szűk lehet. Ők vajon nem veszik észre, hogy az az igazi lázadás, amit ezek a bandák csinálnak? Vagy csak ennyire nem ismerők őket? Nem furcsa az valahol, hogy az átlag japánoknál sokkal több, de még a nagy rajongóknál is valószínűleg behatóbb ismeretünk van a könnyűzenéről?
Fene tudja, de rengetegen vannak akik meg nagyon is szeretik a hazai zenéket. Elég megnézni a japán toplistákat ahol a heti toptizekbe csak nagyritkán keveredik be akármi ami külföldi. (akiket én ismerek azok is többségben sokat hallgatnak hazai dolgokat)
Hogy mi jobban ismernénk az ottani zenéket..? Igazából ott is a legtöbb embernek csak szórakozás/kikapcsolódás a zene és nem is akarnak belemerülni jobban, akik meg igaz, azok közül sokan csak egy stílussal foglalkoznak igazán, nem átfogóan az egész ország zenéivel mint ahogy mi tesszük páran. de azért vannak ott is böven akik nagyon is képben vannak azzal, hogy mi is folyik körölöttük. ^^
D wrote:
Zoska wrote:
miért divat nem szeretni a japánok körében a japán zenét
Teszed fel a kérdést egy _magyar_ fórumon, ahol a legkevesebb szó a magyar zenéről esik
mondjuk ez így nem teljesen korrekt, mert azért az ottani meg az itteni zeneválasztékot nem nagyon lehet összehasonlítani. persze itt is vannak jó zenekarok, de azokhoz többnyire eléggé mélyre kell ásni egy egy müfajon belül, a mainstream meg.. uggh, hát no comment.
Natsu wrote:
Igen, kitalált egy stílust, ami, ha a mai napig nem maradt volna fent, akkor a klasszikus Visual Kei szinte nem is lenne, mert a zenei piac túlelítõdik a 'scarry-hulla-psycho' rock-kal. És szerintem igazá nem árt, hogy valai nem hagyja elsodortatni magát a gyorsan változó divat-rock hullámokkal...
Nekem éppen az a bajom Mana újabb dolgaival, hogy egyre inkább elsodródik olyan irányokba, ahova nem kellene.. Az elsö album még relatíve érdekes továbbgondolása volt a Beast Of Blood féle késöi MM vonalnak, de azóta egyre inkább elhatalmasodott a már ott is jelenlevö black metal hatás, ami nagyon nem illik hozzá, meg ami a nagy baj, hogy nem is megy neki. egyszerüen érezni, hogy nem abban vannak a gyökerei ellenben mondjuk egy olyan (akár japán) metal zenekar tagjaival akik azon nöttek fel. (majd mindjárt rakok fel egy vadiúj MoiDixMois képet Malice/M10M topicba és kielemzem, hogy mi a bajom vele... ;D)
Login
Register
FAQ
Search
.. szóval szerintem lehetnek az embernek gondolatai ami leginkább a mi ki japán szubkultúránk része és hát erre is kell egy hely. Illetve van gyakorlati része is.
Vagy mindenki nickjét írjuk a homlokára, az olyan visual 
) . Hisz azért ismerettséget barátságot egy téma nem tud összetartani. Úgyhogy meg lehet az ilyet oldani a nagyobb baj az a távolság...